Esti mesék gyerekeknek online
A tengerzöld napernyő
A Nádirigó-tó partján feküdt egy aprócska falu, ahol nyaranta olyan forrón sütött a nap, hogy délidőben még a gyíkok is árnyékot kerestek. A kertekben lekókadtak …
A levendulaszín bicikli
A falu szélén, ahol a kertek mögött már kezdődött a tücsökciripelős rét, állt egy alacsony, fehérre meszelt ház, előtte orgonabokorral és egy öreg diófával. A …
A fülemüle esti dala
Amikor a nap utolsó aranyszálai is lecsúsztak a háztetőkről, Benedek mindig odahúzta a kis sámliját az ablak alá. Az ablakuk a kertre nézett, ahol bodzabokor …
T. Fiser Ildikó: A kis kertlakók és a vörös szörny
Gyönyörű tavasz reggel volt. A napkorong egyre fényesebb mosollyal világított a kristálytiszta égbolton, sugarai lassacskán beragyogták a kert minden szegletét.
A nyári ablakfestő
Amikor a nyár úgy ráült a falura, mint egy langyos, aranyszínű takaró, és a hajnali harmat még gyöngyként reszketett a fűszálak hegyén, különös dolog kezdett …
Esti mesék
Legfrissebb meséink
Verses mesék
Népmesék
Az okos leány (magyar népmese)
Mesélek Neked
Egyszer volt, hol nem volt, volt egy molnárnak egy takaros és okos leánya. Az olyan okos volt, hogy hetedhét ország …
A só (magyar népmese)
Mesélek Neked
„Úgy szeretlek édesapám, mint az emberek a sót!” – híres mondat egy gyönyörű magyar népmeséből. Ismerd meg a királykisasszony történetét!
A selyemrét (magyar népmese)
Mesélek Neked
Élt egyszer egy király. Ezt a királyt Veres királynak hívták, s volt egy daliás szép fia. De olyan szép volt, derék, hogy mindenki megcsodálta…
A mindent járó malmocska (magyar népmese)
Mesélek Neked
Volt, hol nem volt, még az Óperenciás-tengeren is túl, ahol a kis kurta farkú malacka túr, volt egy szegény ember. Ennek a szegény embernek annyi gyereke volt, mint a rosta lika, még eggyel több…
A mezei egér (magyar népmese)
Mesélek Neked
A szegény mezei egér megunta a mezőn lakást. „Hej – sóhajtozott magában -, mennyivel jobb dolga van a házi egérnek. …
Hercegnős esti mesék
Legnépszerűbb meséink
Állatos mesék
A nádtetős kunyhó titka
A tópart szélén, ahol esténként a nád úgy susogott, mintha régi altatókat dúdolna a szélnek, állt egy roskatag, nádtetős kunyhó. …
A levendulás házikó
A dombok közt, ahol a szél úgy futott végig a füvön, mintha láthatatlan ujjaival simogatná a földet, állt egy aprócska …
A szalmakalap varázsa
A falu szélén, ahol a napraforgók olyan magasra nőttek, mintha az eget akarnák megsimogatni, állt egy öreg vályogház. Az udvarán …
A nyári kövek suttogása
A tó olyan sima volt esténként, mintha az ég lehajolt volna megpihenni benne. Nappal gyerekek szaladgáltak a partján, békák ugrottak …
A cseresznyehold éjszakája
A nyár legmelegebb napja után olyan este érkezett a falura, mintha valaki rózsaszín selyemkendőt borított volna az égre. A kertek …
A bodzavirágos ösvény
Amikor a júniusi nap már mézszínűre melegítette a falu szélét, és a kertek fölött lassan úszott a bodzavirág édes illata, …
A fecske és az orgona
Amikor a tél utolsó, deres lehelete is elolvadt a kertek sarkában, a falu végén álló öreg ház udvarán lassan lilába …
A békés medve és az áfonya
Az erdő mélyén, ahol a fenyők csúcsát reggelente tejfehér köd simogatta, élt egy nagy barna medve. Bende volt a neve, …
A pillangó és a kamilla
Amikor a nyár már aranyporral szórta be a rétet, és a szél úgy suttogott a fűszálak között, mintha altatódalt dúdolna, …
A szarvasbogár és az öreg tölgy
Az erdő legöregebb fája egy hatalmas tölgy volt, amelynek törzse olyan szélesre nőtt az évszázadok alatt, hogy három róka sem …
A mókás borz és a bodzabokor
A patakpart mögött, ahol a fű olyan puhán hajladozott, mintha zöld hullámok ringatnák az erdőt, élt egy borz, akit mindenki …
