Esti mesék gyerekeknek online
A tengerzöld napernyő
A Nádirigó-tó partján feküdt egy aprócska falu, ahol nyaranta olyan forrón sütött a nap, hogy délidőben még a gyíkok is árnyékot kerestek. A kertekben lekókadtak …
A levendulaszín bicikli
A falu szélén, ahol a kertek mögött már kezdődött a tücsökciripelős rét, állt egy alacsony, fehérre meszelt ház, előtte orgonabokorral és egy öreg diófával. A …
A fülemüle esti dala
Amikor a nap utolsó aranyszálai is lecsúsztak a háztetőkről, Benedek mindig odahúzta a kis sámliját az ablak alá. Az ablakuk a kertre nézett, ahol bodzabokor …
T. Fiser Ildikó: A kis kertlakók és a vörös szörny
Gyönyörű tavasz reggel volt. A napkorong egyre fényesebb mosollyal világított a kristálytiszta égbolton, sugarai lassacskán beragyogták a kert minden szegletét.
A nyári ablakfestő
Amikor a nyár úgy ráült a falura, mint egy langyos, aranyszínű takaró, és a hajnali harmat még gyöngyként reszketett a fűszálak hegyén, különös dolog kezdett …
Esti mesék
Legfrissebb meséink
Verses mesék
Népmesék
Melyik ér többet? (magyar népmese)
Mesélek Neked
Arra-arra, lefelé, egy kicsit felfelé, Tiszán túl, Dunán túl, hol a kurta farkú, tarka malac túr, volt egyszer egy király, …
A szállást kérő róka (magyar népmese)
Mesélek Neked
Egyszer egy vén róka nagyon megéhezett egy kis pecsenyére. Fogott hát egy üres zsákot, a hóna alá csapta, és elindult vele világgá…
A kiskondás (magyar népmese)
Mesélek Neked
Hol volt, hol nem volt, volt az Óperenciás-tengeren túl, az üveghegyeken innen, volt egyszer egy szegényasszony. Volt annak egy fia. Malacot őrzött volna, ha őrzötte volna, mert csak kárt csinált mindenütt…
Az aranyszőrű bárány (magyar népmese)
Mesélek Neked
Volt egyszer egy szegény ember, akinek annyi gyermeke volt, mint a rosta lika, még eggyel több. Hol volt mit egyenek, …
A só (magyar népmese)
Mesélek Neked
Volt egyszer egy öreg király, s annak három szép leánya. A fél lába már koporsóban volt a királynak, szerette volna …
Hercegnős esti mesék
Legnépszerűbb meséink
Állatos mesék
A nádtetős kunyhó titka
A tópart szélén, ahol esténként a nád úgy susogott, mintha régi altatókat dúdolna a szélnek, állt egy roskatag, nádtetős kunyhó. …
A levendulás házikó
A dombok közt, ahol a szél úgy futott végig a füvön, mintha láthatatlan ujjaival simogatná a földet, állt egy aprócska …
A szalmakalap varázsa
A falu szélén, ahol a napraforgók olyan magasra nőttek, mintha az eget akarnák megsimogatni, állt egy öreg vályogház. Az udvarán …
A nyári kövek suttogása
A tó olyan sima volt esténként, mintha az ég lehajolt volna megpihenni benne. Nappal gyerekek szaladgáltak a partján, békák ugrottak …
A cseresznyehold éjszakája
A nyár legmelegebb napja után olyan este érkezett a falura, mintha valaki rózsaszín selyemkendőt borított volna az égre. A kertek …
A bodzavirágos ösvény
Amikor a júniusi nap már mézszínűre melegítette a falu szélét, és a kertek fölött lassan úszott a bodzavirág édes illata, …
A fecske és az orgona
Amikor a tél utolsó, deres lehelete is elolvadt a kertek sarkában, a falu végén álló öreg ház udvarán lassan lilába …
A békés medve és az áfonya
Az erdő mélyén, ahol a fenyők csúcsát reggelente tejfehér köd simogatta, élt egy nagy barna medve. Bende volt a neve, …
A pillangó és a kamilla
Amikor a nyár már aranyporral szórta be a rétet, és a szél úgy suttogott a fűszálak között, mintha altatódalt dúdolna, …
A szarvasbogár és az öreg tölgy
Az erdő legöregebb fája egy hatalmas tölgy volt, amelynek törzse olyan szélesre nőtt az évszázadok alatt, hogy három róka sem …
A mókás borz és a bodzabokor
A patakpart mögött, ahol a fű olyan puhán hajladozott, mintha zöld hullámok ringatnák az erdőt, élt egy borz, akit mindenki …
