Esti mesék gyerekeknek online
A homokba rajzolt térkép
A nyári nap úgy csillogott a tó vizén, mintha ezer apró ezüsthal ficánkolna a felszínen. A parton három gyerek játszott: Lili, aki mindent elsőként akart …
A nyári harangvirágok
A falu mögött, ahol a dombok úgy simultak egymáshoz, mint alvó bárányok a karámban, terült el egy rét, amelyet mindenki csak Nyári Takarónak nevezett. Tavasszal …
A vízcseppfestő
Amikor elállt az eső, a falu fölött úgy feszült ki a szivárvány, mintha valaki színes selyemszalagot kötött volna a dombok közé. A kertekből nedves föld …
A levélárnyékos utca
A város szélén húzódott egy keskeny, macskaköves utca, amelyet mindenki csak Levélárnyékos utcának hívott. Két oldalán öreg hársfák és juharok álltak, ágaik úgy hajoltak össze …
A kék szalagos papírsárkány
A nyár legmelegebb délutánján a falu fölött úgy remegett a levegő, mintha áttetsző üvegből volna. A kertekben ringatózott a napraforgó, a patakparton tücskök hegedültek, a …
Esti mesék
Legfrissebb meséink
Verses mesék
Népmesék
A dombtető titkos fája
Mesélek Neked
Amikor a nyár már puhára melegítette a földet, s a szél úgy futott végig a mezőkön, mintha láthatatlan bárányokat terelne, …
A hazug és a szót szóra mondó (magyar népmese)
Mesélek Neked
Volt egyszer egy szegény ember s ennek egy dologkerülő fia. Vén volt már a szegény ember, de azért a fia …
Az angyal-bárányok (magyar népmese)
Mesélek Neked
Egyszer volt egy szegény özvegy asszony, annak volt három legény fia. De hogy szegények voltak, egynek mindig el kellett menni …
A rét, amely újraéledt
Mesélek Neked
A falu szélén, ahol az erdő árnyéka összeért az ég kékjével, volt egyszer egy rét. Régen úgy hívták: Virágos-hát. Tavasszal …
A király nyulai (magyar népmese)
Mesélek Neked
Hol volt, hol nem volt, még hetedhét országon is túl volt, volt egyszer egy szegény asszony. Ennek a szegény asszonynak …
Hercegnős esti mesék
Legnépszerűbb meséink
Állatos mesék
A nyári kövek suttogása
A tó olyan sima volt esténként, mintha az ég lehajolt volna megpihenni benne. Nappal gyerekek szaladgáltak a partján, békák ugrottak …
A cseresznyehold éjszakája
A nyár legmelegebb napja után olyan este érkezett a falura, mintha valaki rózsaszín selyemkendőt borított volna az égre. A kertek …
A bodzavirágos ösvény
Amikor a júniusi nap már mézszínűre melegítette a falu szélét, és a kertek fölött lassan úszott a bodzavirág édes illata, …
A fecske és az orgona
Amikor a tél utolsó, deres lehelete is elolvadt a kertek sarkában, a falu végén álló öreg ház udvarán lassan lilába …
A békés medve és az áfonya
Az erdő mélyén, ahol a fenyők csúcsát reggelente tejfehér köd simogatta, élt egy nagy barna medve. Bende volt a neve, …
A pillangó és a kamilla
Amikor a nyár már aranyporral szórta be a rétet, és a szél úgy suttogott a fűszálak között, mintha altatódalt dúdolna, …
A szarvasbogár és az öreg tölgy
Az erdő legöregebb fája egy hatalmas tölgy volt, amelynek törzse olyan szélesre nőtt az évszázadok alatt, hogy három róka sem …
A mókás borz és a bodzabokor
A patakpart mögött, ahol a fű olyan puhán hajladozott, mintha zöld hullámok ringatnák az erdőt, élt egy borz, akit mindenki …
A rigó és a cseresznyefa
A dombok között, ahol tavasszal úgy ült meg a napfény a réteken, mintha aranyporral hintették volna be a füvet, állt …
A teknős és a vízitök
A nádas szélén, ahol a tó reggelenként ezüstös párát lehelt az égre, élt egy kis teknős, akit Tódornak hívtak. Tódor …
A kecske és a hegyi virág
A Ködhegy oldalában, ahol a sziklák közt ezüstösen csillogott a harmat, élt egy fiatal kecske, akit Borókának hívtak. Fürge volt, …
