Esti mesék gyerekeknek online
A krétaporos csoda
– Ne engedd el a kezem! – suttogta Marci, amikor megálltak az iskola hatalmas, barna kapuja előtt. Anya tenyere meleg volt, odabent azonban csengő rikoltott, …
A falevelek óvodája
– Pszt! Most kezdődik a sárgák csilingelésórája! – súgta Marci, és megállította Annát az óvoda kapujában. Az óvó néni éppen az udvarra terelte a gyerekeket. …
A gesztenyebarna hátizsák
– Biztosan elfér benne minden? – kérdezte Lili, és gyanakodva méregette a gesztenyebarna hátizsákot. – A füzeteid igen – felelte apa. – Az egész iskola …
A narancsszín napvitorla
– Már megint csöpög az alkonyat! – kiáltotta Borka, amikor egy narancsszínű fénycsepp pottyant a csónak orrára. A csepp nem volt forró. Úgy rezgett a …
A nyári rét órása
– Késik a délután – jelentette ki az öreg órás, és fülét egy repedt faliórához szorította. A nyári rét közepén ült, egy háromlábú asztal mögött. …
Esti mesék
Legfrissebb meséink
Verses mesék
Népmesék
Elszökött a kemence (magyar népmese)
Mesélek Neked
Elszökött a kemence,teli pogácsával,utána ment a bíró,üres tarisznyával. Befutott a kemence,feneketlen tóba,utána ment a bíró,ott is van azóta. (Kovács Ágnes: …
Kutya-macska barátság (magyar népmese)
Mesélek Neked
Egyszer a kutyák lakodalmat csaptak. Bodri feltette a sok csontot, sütötte-főzte, aztán odahítta a Sajót kóstolni. Sajó megkóstolta a galuskát, …
A megszámlálhatatlan sok juh (magyar népmese)
Mesélek Neked
Volt egyszer, hol nem volt, volt a világon egy ember, annak volt egy nagy juhnyája, ezt a juhnyájat át kellett …
A róka meg a pacsirta (magyar népmese)
Mesélek Neked
Volt egyszer egy pacsirta meg egy róka. A pacsirtának nem volt földje, de volt a rókának. Oda rakott fészket a pacsirta, ott élt a fiacskáival…
A zöld királyfi (magyar népmese)
Mesélek Neked
Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, még az üveghegyeken is túl, volt egyszer egy király, s annak három leánya…
Hercegnős esti mesék
Legnépszerűbb meséink
Állatos mesék
A vízcseppfestő
Amikor elállt az eső, a falu fölött úgy feszült ki a szivárvány, mintha valaki színes selyemszalagot kötött volna a dombok …
A nádtetős kunyhó titka
A tópart szélén, ahol esténként a nád úgy susogott, mintha régi altatókat dúdolna a szélnek, állt egy roskatag, nádtetős kunyhó. …
A levendulás házikó
A dombok közt, ahol a szél úgy futott végig a füvön, mintha láthatatlan ujjaival simogatná a földet, állt egy aprócska …
A szalmakalap varázsa
A falu szélén, ahol a napraforgók olyan magasra nőttek, mintha az eget akarnák megsimogatni, állt egy öreg vályogház. Az udvarán …
A nyári kövek suttogása
A tó olyan sima volt esténként, mintha az ég lehajolt volna megpihenni benne. Nappal gyerekek szaladgáltak a partján, békák ugrottak …
A cseresznyehold éjszakája
A nyár legmelegebb napja után olyan este érkezett a falura, mintha valaki rózsaszín selyemkendőt borított volna az égre. A kertek …
A bodzavirágos ösvény
Amikor a júniusi nap már mézszínűre melegítette a falu szélét, és a kertek fölött lassan úszott a bodzavirág édes illata, …
A fecske és az orgona
Amikor a tél utolsó, deres lehelete is elolvadt a kertek sarkában, a falu végén álló öreg ház udvarán lassan lilába …
A békés medve és az áfonya
Az erdő mélyén, ahol a fenyők csúcsát reggelente tejfehér köd simogatta, élt egy nagy barna medve. Bende volt a neve, …
A pillangó és a kamilla
Amikor a nyár már aranyporral szórta be a rétet, és a szél úgy suttogott a fűszálak között, mintha altatódalt dúdolna, …
A szarvasbogár és az öreg tölgy
Az erdő legöregebb fája egy hatalmas tölgy volt, amelynek törzse olyan szélesre nőtt az évszázadok alatt, hogy három róka sem …
