Esti mesék gyerekeknek online
A csillagszórós éjszaka
– Ez nem is csillag, hanem egy görbe lábú krumpli! – nevetett Marci, miközben csillagszórójával nagy íveket rajzolt a sötétbe. A nyári ünnepen lampionok himbálóztak …
A vándorló napágy
– Már megint elvándorolt! – kiáltotta Bori, amikor reggel kilépett a nádas mellől. A piros-fehér csíkos napágy előző este még a büfé mögött állt, most …
A citromfagyi titka
A Macskaköves tér sarkán állt egy apró, kék spalettás fagylaltozó. Az ajtaja fölött rézcsengő billegett, a kirakatában pedig színes üvegtálak ragyogtak. A bolt gazdáját, Márton …
A fagyöngyös móló
A tó keleti partján állt egy öreg móló, olyan régi, hogy már a környék legvénebb halásza sem emlékezett rá, ki ácsolta. Deszkáit télen dér ezüstözte, …
A hullámrajzoló kisfiú
A tengerparti faluban, ahol a házak ablaka reggelenként sós párától csillogott, élt egy kisfiú, akit Mártonnak hívtak. Mindennél jobban szerette a tengert. Hajnalban, amikor a …
Esti mesék
Legfrissebb meséink
Verses mesék
Népmesék
A kolozsvári bíró (Mátyás király mese, magyar népmese)
Mesélek Neked
Nemhiába szerette a nép Mátyás királyt: nem volt több hozzá hasonlatos királya a magyaroknak. Amint neszét vette, hogy itt vagy …
A mezei egér (magyar népmese)
Mesélek Neked
A szegény mezei egér megunta a mezőn lakást. „Hej – sóhajtozott magában -, mennyivel jobb dolga van a házi egérnek. …
A Szél és a Nap (magyar népmese)
Mesélek Neked
Vitatkozott egy időben a Szél a Nappal. Azon folyt a disputa, hogy melyikük erősebb. Egyszer azután azt mondta a Nap a Szélnek..
A nagyotmondó legény (magyar népmese)
Mesélek Neked
Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl volt, még az Óperenciás-tengeren is túl, ahol a kurta farkú malac …
A kecske-katonaság (magyar népmese)
Mesélek Neked
Egyszer volt, hol nem volt, még hetedhét országon is túl, volt egy szegény fiú. Szegény volt, nem volt senkije-semmije, s ő szegény feje beállott pásztornak a juhokhoz…
Hercegnős esti mesék
Legnépszerűbb meséink
Állatos mesék
A nádtetős kunyhó titka
A tópart szélén, ahol esténként a nád úgy susogott, mintha régi altatókat dúdolna a szélnek, állt egy roskatag, nádtetős kunyhó. …
A levendulás házikó
A dombok közt, ahol a szél úgy futott végig a füvön, mintha láthatatlan ujjaival simogatná a földet, állt egy aprócska …
A szalmakalap varázsa
A falu szélén, ahol a napraforgók olyan magasra nőttek, mintha az eget akarnák megsimogatni, állt egy öreg vályogház. Az udvarán …
A nyári kövek suttogása
A tó olyan sima volt esténként, mintha az ég lehajolt volna megpihenni benne. Nappal gyerekek szaladgáltak a partján, békák ugrottak …
A cseresznyehold éjszakája
A nyár legmelegebb napja után olyan este érkezett a falura, mintha valaki rózsaszín selyemkendőt borított volna az égre. A kertek …
A bodzavirágos ösvény
Amikor a júniusi nap már mézszínűre melegítette a falu szélét, és a kertek fölött lassan úszott a bodzavirág édes illata, …
A fecske és az orgona
Amikor a tél utolsó, deres lehelete is elolvadt a kertek sarkában, a falu végén álló öreg ház udvarán lassan lilába …
A békés medve és az áfonya
Az erdő mélyén, ahol a fenyők csúcsát reggelente tejfehér köd simogatta, élt egy nagy barna medve. Bende volt a neve, …
A pillangó és a kamilla
Amikor a nyár már aranyporral szórta be a rétet, és a szél úgy suttogott a fűszálak között, mintha altatódalt dúdolna, …
A szarvasbogár és az öreg tölgy
Az erdő legöregebb fája egy hatalmas tölgy volt, amelynek törzse olyan szélesre nőtt az évszázadok alatt, hogy három róka sem …
A mókás borz és a bodzabokor
A patakpart mögött, ahol a fű olyan puhán hajladozott, mintha zöld hullámok ringatnák az erdőt, élt egy borz, akit mindenki …
