Esti mesék gyerekeknek online
A kagylóhangú szél
Azon a parton, ahol a homok este úgy derengett, mintha apró csillagokat őröltek volna bele, különös szél járt. Nem zúgott, nem fütyült, nem sivított, mint …
A pipacsos ölelés
Amikor a nyár már mézillatúvá édesítette a levegőt, és a rétek fölött lustán ringatózott a délutáni fény, a falu szélén túl elterült egy pipacsmező, olyan …
A csillagos függőágy
Amikor az este lassan rásimult a kertre, és a bodzabokor illata összekeveredett a frissen nyírt fű szagával, Marci már mezítláb szaladt a két öreg körtefa …
A nyári árnyjáték
Amikor a nap már fáradtan ereszkedett a dombok mögé, és az ég alja mézszínűre, majd rózsaszínre festődött, a falu szélén álló öreg liget különös életre …
A dombtetői piknik
A város szélén, ahol a házak mögött lassan elfogyott a macskakő, és kezdődött a rét puha, vadvirágos világa, állt egy kerekded, barátságos domb. Nem volt …
Esti mesék
Legfrissebb meséink
Verses mesék
Népmesék
A róka meg a sajt (magyar népmese)
Mesélek Neked
Egyszer volt, hol nem volt, még hetedhét országon is túl volt, volt egyszer egy róka. Ez a róka egyszer egy szép holdvilágos éjjelen beszökött egy gazdasági udvarra valami élelmet keresni magának…
A szegény ember királysága (magyar népmese)
Mesélek Neked
Volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl egy szegény ember. Ennek a szegény embernek erősen jó szíve volt, s …
A macskacicó (magyar népmese)
Mesélek Neked
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy király. Ennek a királynak volt három fia. Hát ezek a fiúk már …
A prücsök krajcárkája (magyar népmese)
Mesélek Neked
Egyszer volt, hol nem volt, volt a világon egy kis prücsök. Ez a kis prücsök mit gondolt, mit nem magában, elég az, hogy kiugrott a kemence háta mögül, s elindult világot látni…
A kis gömböc (magyar népmese, Arany László)
Mesélek Neked
Hol volt, hol nem volt, volt a világon egy szegény ember; annak volt egy felesége, három leánya meg egy kis …
Legnépszerűbb meséink
Állatos mesék
A szalmakalap varázsa
A falu szélén, ahol a napraforgók olyan magasra nőttek, mintha az eget akarnák megsimogatni, állt egy öreg vályogház. Az udvarán …
A nyári kövek suttogása
A tó olyan sima volt esténként, mintha az ég lehajolt volna megpihenni benne. Nappal gyerekek szaladgáltak a partján, békák ugrottak …
A cseresznyehold éjszakája
A nyár legmelegebb napja után olyan este érkezett a falura, mintha valaki rózsaszín selyemkendőt borított volna az égre. A kertek …
A bodzavirágos ösvény
Amikor a júniusi nap már mézszínűre melegítette a falu szélét, és a kertek fölött lassan úszott a bodzavirág édes illata, …
A fecske és az orgona
Amikor a tél utolsó, deres lehelete is elolvadt a kertek sarkában, a falu végén álló öreg ház udvarán lassan lilába …
A békés medve és az áfonya
Az erdő mélyén, ahol a fenyők csúcsát reggelente tejfehér köd simogatta, élt egy nagy barna medve. Bende volt a neve, …
A pillangó és a kamilla
Amikor a nyár már aranyporral szórta be a rétet, és a szél úgy suttogott a fűszálak között, mintha altatódalt dúdolna, …
A szarvasbogár és az öreg tölgy
Az erdő legöregebb fája egy hatalmas tölgy volt, amelynek törzse olyan szélesre nőtt az évszázadok alatt, hogy három róka sem …
A mókás borz és a bodzabokor
A patakpart mögött, ahol a fű olyan puhán hajladozott, mintha zöld hullámok ringatnák az erdőt, élt egy borz, akit mindenki …
A rigó és a cseresznyefa
A dombok között, ahol tavasszal úgy ült meg a napfény a réteken, mintha aranyporral hintették volna be a füvet, állt …
A teknős és a vízitök
A nádas szélén, ahol a tó reggelenként ezüstös párát lehelt az égre, élt egy kis teknős, akit Tódornak hívtak. Tódor …
