Esti mesék gyerekeknek online
A narancsszín napvitorla
– Már megint csöpög az alkonyat! – kiáltotta Borka, amikor egy narancsszínű fénycsepp pottyant a csónak orrára. A csepp nem volt forró. Úgy rezgett a …
A nyári rét órása
– Késik a délután – jelentette ki az öreg órás, és fülét egy repedt faliórához szorította. A nyári rét közepén ült, egy háromlábú asztal mögött. …
A szivárványos vízpermet
– Már megint pazarolod a vizet! – szólt át Bori néni a sövény fölött. Áron gyorsan elzárta a rozsdás csapot. A régi, foltozott locsolócső még …
A hársfa árnyékában
– Ezt nem én találtam ki! – tiltakozott Bence, amikor a meséjében szereplő háromlábú róka egyszer csak kidugta a fejét a hársfa gyökerei közül. A …
A dióhéjrepülő
– Ez nem csónak lesz – jelentette ki Marci, miközben a fél dióhéjat az asztalra állította. – Ez repülő. A nagypapája letette az újságot, és …
Esti mesék
Legfrissebb meséink
Verses mesék
Népmesék
Az okos leány (magyar népmese)
Mesélek Neked
Egyszer volt, hol nem volt, volt egy molnárnak egy takaros és okos leánya. Az olyan okos volt, hogy hetedhét ország …
A szegény ember hegedűje (magyar népmese)
Mesélek Neked
Messze, messze, hetedhét országon túl, az Óperenciás-tengeren innét, volt egyszer egy király, s annak három szép lánya. Azt mondja a …
A szárnyasok királyválasztása (magyar népmese)
Mesélek Neked
A szárnyasok összegyűltek, hogy királyt válasszanak. A sas elgondolta, hogy majd ő lesz a király, de a többiek azt mondták, …
Három kívánság (magyar népmese)
Mesélek Neked
Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, még az Óperenciás-tengeren is túl, volt egy szegény ember, annak felesége. …
A tűzmadár (magyar népmese)
Mesélek Neked
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény ember s a szegény embernek három fia. Ennek a szegény embernek csak egy kicsi kertje volt…
Hercegnős esti mesék
Legnépszerűbb meséink
Állatos mesék
A vízcseppfestő
Amikor elállt az eső, a falu fölött úgy feszült ki a szivárvány, mintha valaki színes selyemszalagot kötött volna a dombok …
A nádtetős kunyhó titka
A tópart szélén, ahol esténként a nád úgy susogott, mintha régi altatókat dúdolna a szélnek, állt egy roskatag, nádtetős kunyhó. …
A levendulás házikó
A dombok közt, ahol a szél úgy futott végig a füvön, mintha láthatatlan ujjaival simogatná a földet, állt egy aprócska …
A szalmakalap varázsa
A falu szélén, ahol a napraforgók olyan magasra nőttek, mintha az eget akarnák megsimogatni, állt egy öreg vályogház. Az udvarán …
A nyári kövek suttogása
A tó olyan sima volt esténként, mintha az ég lehajolt volna megpihenni benne. Nappal gyerekek szaladgáltak a partján, békák ugrottak …
A cseresznyehold éjszakája
A nyár legmelegebb napja után olyan este érkezett a falura, mintha valaki rózsaszín selyemkendőt borított volna az égre. A kertek …
A bodzavirágos ösvény
Amikor a júniusi nap már mézszínűre melegítette a falu szélét, és a kertek fölött lassan úszott a bodzavirág édes illata, …
A fecske és az orgona
Amikor a tél utolsó, deres lehelete is elolvadt a kertek sarkában, a falu végén álló öreg ház udvarán lassan lilába …
A békés medve és az áfonya
Az erdő mélyén, ahol a fenyők csúcsát reggelente tejfehér köd simogatta, élt egy nagy barna medve. Bende volt a neve, …
A pillangó és a kamilla
Amikor a nyár már aranyporral szórta be a rétet, és a szél úgy suttogott a fűszálak között, mintha altatódalt dúdolna, …
A szarvasbogár és az öreg tölgy
Az erdő legöregebb fája egy hatalmas tölgy volt, amelynek törzse olyan szélesre nőtt az évszázadok alatt, hogy három róka sem …
