Generic selectors
Exact matches only
Search in title
Search in content
Post Type Selectors
Hirdetés
Hirdetés

Az ember a legerősebb (magyar népmese)

Az ember a legerősebb - magyar népmese - Mesélek Neked

Szomorúan kullogott a farkas az erdőben, fülét-farkát leeresztette, s mind csak a földet nézte. Észre sem vette, hogy szembejön a medve; csak akkor nézett fel ijedten, mikor a medve köszönt: – Jó reggelt, farkas koma. – Adjon isten, medve koma – fogadta búsan a farkas. – Hát neked mi bajod? Olyan szomorú vagy, mint a háromnapos esős idő! – Hagyd el, medve koma, ne is kérdezd! Nem látod: fejem, nyakam, oldalam csupa vér! – Az ám, farkas koma! Talán bizony verekedtél valamelyik atyádfiával? – Dehogy azzal; dehogy azzal. Az emberrel akadtam össze, de meg is jártam. Cudarul megtépázott. A medve nagyot kacagott. – Szégyelld magad, farkas koma! Hát még az ember is valami? No, nekem a fél fogamra sem volna elég. Mondta a farkas: – Ne bízd el magad, medve koma. Bizony mondom neked, hogy az ember a legerősebb állat a világon. Én tudom, mert én próbáltam. – Hogyhogy? – Hát úgy, hogy bementem a faluba, hátha akadna egy kis báránypecsenye. Az ám, csakhogy a kutya észrevett, s ámbátor atyafiságban volnánk, elárult a gazdájának, az embernek. Az ugatásra kijött a gazda, s valami fokossal vagy mivel úgy eldöngetett, hogy alig tudtam elvánszorogni. – Már én mégiscsak azt mondom – erősködött

Tovább a mesére

Hirdetés

A szörnyeteg (Molnárné Petrovszki Ágnes)

A szörnyeteg - Zöld Lomb Iskola 3. rész - Molnárné Petrovszki Ágnes - Mesélek Neked

Zöld Lomb Iskola 3. rész Egy október végi napon hatalmas, félelmetes lény tűnt fel a Páfrányos Erdőben. Gamba pillantotta meg elsőként, és ijedtében kis híján lebucskázott az ágról, amelyen addig békésen gubbasztott. – Magasságos Borókatündér! Ez meg miféle szörnyeteg? Csak nem a rettegett Korkó? – futott át az agyán a rémisztő gondolat. – Azonnal szólnom kell a többieknek! Összeszedte minden bátorságát, és szárnyra kelt. – Jaj, remélem, nem tud repülni! – jutott eszébe menet közben. Visszanézett, és bár nem látott senkit, egyfolytában a háta mögé leskelt. Sikerült is kis híján belefejelnie a vele szemben érkező Sűlyke begyébe. – Hóha! – kiáltott rá a fiú. – Mit művelsz, Gamba? Nézz már a csőröd elé! Szegény Gambát néhány rövid percen belül másodszor érte trauma. Ezúttal meg is szédült, és zuhanni kezdett. Sűlykének kellett elkapnia és egy közeli fa ágára ültetnie. – Mi van veled? Úgy festesz, mint aki szellemet látott. – Szö… szö… szö… – pihegte Gamba. – No, ettől nem lettem okosabb! – türelmetlenkedett Sűlyke. Nem aggódott különösebben, hiszen barátja minden apróságtól  megrémült. – Egy szörnyeteg! – nyögte ki nagy nehezen Gamba, majd amikor többé-kevésbé magához tért, elmesélte, milyen rémséget pillantott meg az erdő szélén. – Még az is lehet, hogy

Tovább a mesére

Kicsi Tacsi kalandjai – Madáretetés (Farkas Barbara)

Madáretetés - Kicsi Tacsi Kalandjai - Farkas Barbara - Mesélek Neked

Megmaradt egy darabka kenyér a Tacsiházban, ami annyira száraz volt már, hogy Anya Tacsi ki akarta dobni. De Kicsi Tacsinak jobb ötlete támadt: – Menjünk el a Nagyfolyóhoz és adjuk a vadkacsáknak! Anya Tacsi beleegyezően vakkantott egyet a kicsinyének: – Vau! Induljunk! Biztos örülnek a vízimadarak minden ennivalónak ebben a nagy hidegben! Anya Tacsi kis kockákra vagdosta, majd a zöld kosárkájába tette a száraz kenyeret. Tél lévén, jó melegen felöltöztek, és elindultak a Nagyfolyóhoz. Apa Tacsi is velük tartott, udvariasan vitte Anya Tacsi zöld kosárkáját, benne a madaraknak szánt kenyérdarabkákkal. A vadkacsák hápogását már messziről hallani lehetett. Kicsi Tacsi vidáman ugrándozott feléjük. Mikor odaértek a vízpartra, a vadkacsák azonnal köréjük sereglettek. Apa Tacsi elővett egy kenyérdarabot a kosárkából és a kicsinyének adta. Kicsi Tacsi épp lendítette a mancsát, hogy odadobja a kenyeret a madaraknak, amikor megszólalt az egyik színes tollú, öreg vadkacsa: – Kérlek, ne etessetek bennünket semmivel, találunk mi magunknak elég eleséget itt! Kicsi Tacsi és a szülei nagyon meglepődtek ezen. – Akkor kinek adjuk a kenyérdarabokat? – kérdezte Apa Tacsi a vadkacsákat. – Kérdezzétek meg a Hódtól! Ő mindent tud az állatokról. Itt lakik nem messze, a Hódvárban. – mutatta szárnyával az irányt az öreg vadkacsa. Így hát

Tovább a mesére

A szamár meg az oroszlán (magyar népmese)

A szamár meg az oroszlán - magyar népmese - Mesélek Neked

Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl volt, de még az üveghegyeken is túl, ahol a kis kurta farkú malac túr – volt egyszer egy szamár. Ez a szamár elindult, hogy lásson országot-világot. Amint megy, mendegél, találkozik egy oroszlánnal. Megnézi az oroszlán erősen a szamarat, mert még ilyen nagy fülű állatot nem látott világon való életében, s kérdi tőle: – Hát te ki vagy s mi vagy, te füles? Azt mondja a szamár: – Iá! Iá! Én a bárányok királya vagyok. – No bizony, ha a bárányok királya vagy, hadd lássuk, melyik erősebb! Itt van egy fa, ni! Húzd le annak a tetejét a földre. – Húzd le elébb te – mondotta a szamár -, aztán én is lehúzom. Az oroszlán nagyot ugrott, derékon kapta a fát, s lehajlította a földre. – Hisz ennél én többet tudok – mondta a szamár, s mikor éppen az oroszlán el akarta ereszteni a fa tetejét, megfogta, belekapaszkodott, de abban a pillanatban fel is lódította a fa, s úgy eldobta a szamarat, hogy a fától egy puskalövésnyire esett le. Éppen egy bokor tövébe esett a szamár; ott guggolt egy nyulacska, azt estében agyonütötte. Felkapta a nyulat a szamár, vitte az oroszlánhoz, s

Tovább a mesére

A pipakupak gyerek (magyar népmese)

A pipakupak gyerek - magyar népmese - Mesélek Neked

Volt egyszer ezen a széles világon egy ember meg egy asszony, gyerekük nem volt, csak úgy kettecskén éldegéltek ők a maguk szegénységében. Volt ennek az embernek egy garasos, kupakos pipája. Egyszer hogy, hogy nem, a pipa leesik, összetörik. Az ember elkáromkodja magát, félrerúgja a cserepet, de az asszony titokban felveszi a pipakupakot, zsebre dugja, hátha még valamikor hasznát is veheti. Egy reggel az ember kenyeret, szalonnát tesz a tarisznyájába, kimegy a rétre kaszálni. Kaszálgat ő úgy délig, az asszony meg ezalatt ebédet főzött otthon az urának. Ahogy ott tesz-vesz a kemence padkáján, egyszer csak felsóhajt: – Én istenem, csak legalább egy akkora gyerekem volna, mint a pipakupak, aki az ételt kivinné! Arra a pipakupak elkezd az asszony zsebében kiabálni: – Édesanyám, édesanyám! – Ki az? – kérdezi az asszony nagy ijedten. – Én vagyok a Pipakupak gyerek! – Avval kiugrott a zsebéből, de csak akkurát olyan nagy volt, mint a pipakupak. – No, ha kívánt édesanyám, hát itt vagyok. Majd elviszem én az ételt, csak kösse a hátamra a tarisznyát, az ételt meg adja a kezembe. Az asszony úgy is tett, Pipakupak pedig elindult az étellel az apja után. A szegény ember a nagy kaszálásban ugyan megehült, pedig a delet

Tovább a mesére

A róka és a farkas csikót vesz (magyar népmese)

A róka és a farkas csikót vesz - magyar népmese - Mesélek Neked

Elindult a róka csikót venni a farkas komájával. Látják, hogy ott legel a ló a fiával a réten. Kérdi a róka a kancalótól: – Eladó ez a csikó? Azt mondja a ló: – Eladó, hanem a hátulsó jobb lábam patkójára van az ára írva. Azt mondja a róka: – Én nem tudok olvasni, de farkas komám tud, az majd elolvassa, hogy mi az ára. A ló felemelte a hátsó lábát, odament a farkas, el akarta olvasni, de a kancaló jól orron rúgta, hogy gombolyagba tekerődött. A róka meg elszaladt, csak messziről nevette. Mikor a farkas feljózanodott, odament a rókához. Kérdi tőle a róka: – Na, komám, ízlett-e a csikóhús? A farkas nem tudott semmit se szólni erre, csak elólálkodott.

Tovább a mesére

A három kismalac (magyar népmese)

A három kismalac - magyar népmese - Mesélek Neked

Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl volt, volt három malacka. Azok egy kicsi szénaboglyában éltek. Egy éjszaka rájuk talált a farkas, majd bekapta a legkisebb malacot, de mind a hárman elszaladtak. Mentek, mentek, egyszer csak találkoztak egy emberrel. Vitt egy kocsi fát. Azt mondja a középső malacka: – Bácsi, adna nekünk egy kis fát, hogy csináljunk egy kis házacskát? – Én adok. Csináltak egy kis házat, és egyszer jön a farkas. – Eresszetek be, malackáim, mert nagyon fázom. – Nem engedünk be. – Eresszetek be, mert ha nem, felmegyek a ház tetejére, s berontom. Akkor sem engedték be. Felment a farkas a ház tetejére, és addig fészkelődött, amíg be nem rontott. Mikor berontott, a három malac mind elszaladt. Mentek, mentek, addig mentek, amíg megint nem találkoztak egy emberrel. Vitt egy kocsi téglát. Azt mondja a legnagyobb malacka: – Bácsi, nem adna nekem egy kicsi téglát, hogy csináljak egy kis házat? Azt mondja az ember: – Én adok. Adott is; és a legnagyobb malacka csinált egy kis házikót. Egyszer csak jön a farkas. Azt mondja: – Eresszetek be, kis malackák! Azt mondja a legnagyobb malac: – Nem eresztelek. – Eressz be, kis malacka, mert felmegyek a ház tetejére,

Tovább a mesére

Az ökörszem és a medve (magyar népmese)

Az ökörszem és a medve - magyar népmese - Mesélek Neked

Egyszer egy nyáron a farkas és a medve sétálni ment az erdőbe. A medve valami nagyon szép éneket hallott, és megkérdezte a farkast: – Miféle madár az, amelyik olyan szépen énekel? – Az a madarak királya – mondta a farkas, pedig az ökörszem volt. – Na, jól van, de szeretném látni azt a királyi palotát, ahol az a király lakik. – Az nem olyan könnyű – mondta a farkas. – Meg kell várjuk, amíg a királyné hazajön. Nemsokára jött is a király és a királyné eledellel a csőrükben, hogy megetessék a fiókáikat. A medve szeretett volna rögtön odamenni, de a farkas visszatartotta. – Várd meg, amíg megint elmennek. Megjegyezték, hogy hol van a fészek, és továbbmentek. De a medvének nem volt nyugta, mindenképpen szerette volna látni a kastélyt, s nemsokára megint odacammogott. A király és a királyné éppen akkor repültek ki. A medve bekukucskált a fészekbe, és vagy hat fiókát látott benne. – Hát ez a királyi kastély? – kérdezte nagy mérgesen. – Hiszen ez egy nyomorúságos viskó! És ti királyi gyermekek vagytok? Közönséges kölykek! Meghallották ezt az ökörszemfiókák, és rettenetesen kiabálni kezdtek: – Mi nem vagyunk közönséges kölykek! Ezért meglakolsz, medve koma! A medve megszeppent, és visszament a barlangjába.

Tovább a mesére

A kecskegidák (magyar népmese)

A kecskegidák - magyar népmese - Mesélek Neked

Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, volt egyszer egy kecske. Annak a kecskének volt hét kicsi gidája. Egyszer azt mondta az öreg kecske: – Vigyázzatok, s maradjatok itthon, mert én megyek ki a mezőre, hogy hozzak nektek friss füvecskét. – Jól van, szót fogadunk – mondták a kis kecskefiak. Az öreg kecske elment ki a mezőre, de még visszakiáltott: – Be ne engedjetek senkit, mert én nem jövök haza csak estére! Hát egy ordas farkas ott hallgatózott a ház mellett. „No – gondolta magában -, itt majd csak lesz valami!” Alig telt el egy-két óra, odament az ablakhoz, s beszólt a kis kecskékhez: – Kedves kis fiacskáim, nyissátok ki az ajtót, mert hoztam nektek friss füvecskét. Jót nevettek a kiskecskék. – Hiszen a mi anyánk csak estére jön haza, s a hangja sem ilyen vastag, mint a tied. Megbosszankodott a farkas, elfutott ki a rétre. Ott látott egy nagy tábla répát. Kihúzott egy jó nagyot, megette, hogy jó vékony legyen a hangja. Visszaszaladt az ablakhoz, s mondja a kiskecskéknek: – Nyissátok ki az ajtót, mert hoztam nektek friss füvecskét. Már éppen ki akarták nyitni az ajtót, mikor a legnagyobbik kinéz az ablakon, s látja, hogy milyen fekete

Tovább a mesére

A félig nyúzott bakkecske (magyar népmese)

A félig nyúzott bakkecske - magyar népmese - Mesélek Neked

Volt egyszer egy öregember meg egy öregasszony, s azoknak volt három gyermekük meg egy kecskéjük. Azt a kecskét el kellett vinni legeltetni. Az öregember elküldte a legnagyobb gyermeket – Feri volt a neve -, hogy legeltesse meg a kecskét. A gyermek meglegeltette, hazavitte. Az öregember kérdezte: – Ettél-e, kecske, ittál-e? A kecske azt mondta: – Se nem ettem, se nem ittam. Akkor az ember elküldte a középső gyereket – Gyuri volt a neve -, hogy etesse meg, itassa meg a kecskét. Az is elvitte, megetette, megitatta jól, és hazavitte. Megint kérdi az öreg: – Ettél-e, kecske, ittál-e? A kecske megint azt felelte: – Se nem ettem, se nem ittam. Akkor az ember elküldte a harmadik gyereket, Pistát, hogy megetesse a kecskét. Megetette, megitatta jól, és hazavitte. Megint kérdi az öreg: – Ettél-e, kecske, ittál-e? A kecske megint azt felelte: – Se nem ettem, se nem ittam. Akkor elküldte az öregasszonyt, hogy legeltesse meg azt a kecskét. Az is elvitte, megetette, megitatta jól, és hazavitte. Megint kérdezte az öreg: – Ettél-e, kecske, ittál-e? A kecske megint azt felelte: – Se nem ettem, se nem ittam. Akkor az öreg megharagudott. – Megállj, kecske, én is elviszlek, megetetlek, megitatlak, lássuk, nekem is így

Tovább a mesére

You cannot copy content of this page