T. Fiser Ildikó: Zöld sorok 5. A jóllakott Kukac
A kis kukac lassan haladt.
„De jól esne már egy falat!”
Akkorát kordult a gyomra,
mint a templom harangtornya.
A kis kukac lassan haladt.
„De jól esne már egy falat!”
Akkorát kordult a gyomra,
mint a templom harangtornya.
„Hé te Retek! Korán van még,
hogy kikeljek az ágyamból,
tovább kell, hogy öntözzenek,
Mért van az, hogy e világon
engem senki nem szeret?
Még a darázs, ki nem finnyás,
is kerüli e szemeket.
„Verseny lesz az erdő mélyén,
gyertek mind a nagy rétre!
Ki a legerősebb köztünk,
kiderül a végére.”
A fiú csak nézte,
csak nézte a kertet,
de figyelme egyetlen
virágra terjedt.
Tovább a mesére
Poloska Pál bánatosan
üldögélt egy fűszálon.
Manci, a méh odaröppent:
„Mért búslakodsz barátom?”