T. Fiser Ildikó:Ez Állati! 7. A didergő mókus
A kis mókus dideregve,
keresi, hova mehetne.
Az odúját nem találja,
fázik apró füle, lába.
A kis mókus dideregve,
keresi, hova mehetne.
Az odúját nem találja,
fázik apró füle, lába.
A fenyő csak állt ott az erdei csendben méltósággal várta benn a rengetegben mikor lesz már újra
Kandallóban fa parázslik,körötte senki sem fázik.Lekerülhet kabát, sapka,nem gondolunk már a fagyra. Az asztalon gyertyák égnek,meleg fénnyel megigéznek.Apró lángok táncot ropnak,míg a gyertyák el nem fogynak. Szikrázó fa nagyot roppan,újabb gyertya lángja lobban.Fényük mindenkit beragyog,együtt legyőzzük a fagyot
Amikor még kicsi voltam,
nem értettem én meg,
miért kellett megszületni
a kis öcsikémnek….
A csattok, mint parányi csillagszemek
az égen, vidáman felém kacsintanak,
ragyognak színezüst fénnyel a sötétben,
halk kitt-kattanásuk az éjben, mint álom-harang
You cannot copy content of this page