Vidám mesék

Apró sikló kis tó partján, édesanyját kérdezi.  A cinegének van cipője, akkor hát miért nincs neki? Anyukája kedvesen néz, halk is az ő válasza. – Kis cipő birtokosának szükség lenne lábakra. – Siklók vagyunk nincsen lábunk így teremtett az Isten. A sikláshoz nem kell a láb sem a réten, sem vízben. Édesanyja csendes szava dacolt vált ki belőle. Másnak lehet? Nem igazság! Miért nincs neki cipője? Könnycsepp csordul kis szeméből, nagy lett az ő bánata. Anyukája megsajnálta nem késett a válasza: – Gyere kincsem veszek neked cipőt milyent szeretnél. – Ám tanulj meg benne járni, még mielőtt elesnél. Meg is kapta új cipőjét az apró sikló gyerek. Dacosan állította is: – Hasra én sosem esek! Úgy is volt ám, nem történt baj elkerülte baleset. Kis sikló nem talált magán se lábat, se kezeket. Most jött csak rá, hogy buta volt nem jó rá a kis cipő. Tényleg nincsen neki lába várhat rá, amíg kinő. Édesanyja jót nevetett az elképedt siklócskán. Szeretettel néz fiára csendesedő tó partján.

Tovább a mesére

Bot Elemér a botsáska csámcsogott egy levélen, egész nap csak táplálkozik más sem jár a fejében. Az alakja mégis slankos nem nő meg a potroha, sohasem evett süteményt nem volt olyan ostoba. Mert, ha sokat evett volna, megnőne a sonkája. Úgy nézne ki, mint egy fatörzs nem lenne bot formája. Hogy rejtőzne el egy lombon? Nem tartaná meg az ág. Dagadt fatörzs ül egy bokron? Az lenne ám furcsaság. Úgyhogy eszik csak levelet attól hasa meg nem nő. Nem is nő neki tokája, az már bizony sejthető.

Tovább a mesére