Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy vörös orrú rénszarvas, Rudolf, aki Télapó segítője volt. Rudolf különleges volt – ő volt az egyetlen rénszarvas az Északi-sarkon, akinek az orra világított, mint egy karácsonyi fényfüzér! Bár kezdetben mindenki furcsállta, hamar kiderült, hogy ez a különleges orr milyen hasznos lehet. Egy szép téli estén, éppen december
Apró sikló kis tó partján, édesanyját kérdezi. A cinegének van cipője, akkor hát miért nincs neki? Anyukája kedvesen néz, halk is az ő válasza. – Kis cipő birtokosának szükség lenne lábakra. – Siklók vagyunk nincsen lábunk így teremtett az Isten. A sikláshoz nem kell a láb sem a réten, sem vízben. Édesanyja csendes szava dacolt
Bot Elemér a botsáska csámcsogott egy levélen, egész nap csak táplálkozik más sem jár a fejében. Az alakja mégis slankos nem nő meg a potroha, sohasem evett süteményt nem volt olyan ostoba. Mert, ha sokat evett volna, megnőne a sonkája. Úgy nézne ki, mint egy fatörzs nem lenne bot formája. Hogy rejtőzne el egy lombon?
Strandolni ment Pál a szöcske,megunta a színét.Az, hogy csak a tóra mehetnem veszi el kedvét. Pedig abban halak élneknéha szöcskét esznek,ezért keltik a rovarokrossz hírét a helynek. Nem törődve intelemmelstrandra vágyott Pálunk.–Az a lényeg – dünnyögte Pál– barna lesz a vállunk. A tó partján egyedül voltüres volt a strand ma,furcsállotta ezt a dolgotfelnézett a napra.
Az erdei állatok vidáman játszadoztak az erdőben. Tavasszal nyíltak a virágok, virágoztak a fák. Nyáron magasan sütött a nap. A sok fa árnyékot adott, így nem volt nagy meleg…
Biztosan te is hallottál már a Mikulásról. Hát, persze, hogy igen! Ő az, aki minden évben figyeli, hogy jól viselkedsz-e, és jutalmul csodás ajándékokat rejt a megtisztított csizmádba. Gondolkodtál már azon, mi történne akkor, ha a Mikulás egyszer elveszítene egy ajándékot? Képzeld, egyszer megesett vele. Kíváncsi vagy, mi történt? Elmesélem. Réges-régen, mikor még lovaskocsival és
Nagy ünnepségre készült a város. Mindenki sürgött, forgott, hogy az esemény a lehető legjobban sikerüljön…
Nagy volt a lárma a csimpánz családban. Öt kicsi majom visongott a házban, miközben hol egymásra, hol a bútorokra ugráltak…
Az egérke gondolt nagyot,
elmegy, itt hagy csapot-papot.
Vackán kívül mást nem látott,
megnézi a nagyvilágot…
Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, volt egyszer egy vénleány. Vénebb volt ez még az ország útjánál is. Hanem vénség ide, vénség oda, még csúnya is volt szegény…
Még ilyent, világ csodája,
templomba ment ma a sáska.
Istent dicsőíti talán?
Freskót néz a templom falán?…
Volt egyszer egy szegény ember, aki holta után három fiára egy bikát hagyott. A fiúk úgy egyeztek meg, hogy mind a hárman építenek egy-egy pajtát, s amelyikbe a bika belefut, azé legyen…
You cannot copy content of this page