Egyszer volt, hol nem volt, egy eldugott kis faluban, ahol a föld szegényes volt, és az emberek épphogy megéltek, történt egy különös eset. Egy nap egy ragyogó, arany tollú madár szállt le a falu főterére. A madár nemcsak szép volt, hanem varázslatos is: amikor megszólalt, csilingelő hangja mintha reményt és boldogságot hintett volna szét. A
Egyszer volt, hol nem volt, egy kis magyar faluban élt egy ügyes kezű mesterember, Lajos, aki híres volt gyönyörű álarcairól. Minden évben a farsangi időszakban az emberek hozzá fordultak, hogy elkészítse számukra az ünnepi álarcokat. Az álarcok nemcsak díszesek voltak, hanem mindegyik egyedi jelentéssel bírt. Lajos azt mondta, hogy az álarcok a viselőik valódi vágyait
Egyszer volt, hol nem volt, egy kicsi, hóval borított faluban, ahol az emberek minden évben izgatottan várták a téli napfordulót. Ez a különleges nap nemcsak a tél leghosszabb éjszakáját, hanem az új remények és a fény visszatérésének kezdetét is jelentette. A falusiak ilyenkor összegyűltek a nagy téren, és közös ünnepséget rendeztek. Az év tele különösen
Egyszer volt, hol nem volt, egy apró falusi gazdaság földjén élt egy kis búzaszem. Különleges búzaszem volt ez, mert ahogy a gazda, István bácsi ültetéskor a markában tartotta, valami furcsát érzett. Mintha a mag pulzált volna, mintha élne. – Ez a búzaszem más, mint a többi – mormolta István bácsi. – Meglátjuk, mit hoz nekünk.
Egyszer volt, hol nem volt, egy hegyekkel körülvett kis faluban élt egy idős gazda, Pista bá, akit mindenki az időjárás nagy tudorának tartott. Pista bá nem használt modern eszközöket, mégis mindig pontosan meg tudta mondani, milyen idő várható a következő hetekben. A falusiak csodálkozva figyelték, hogyan olvassa ki az eget, a földet és a természet
Egyszer volt, hol nem volt, egy kisváros szívében élt egy fiatal kéményseprő, akit Bálintnak hívtak. Bálint vidám és segítőkész fiú volt, aki sosem félt a magasba mászni, hogy megtisztítsa az emberek kéményeit. A városban úgy tartották, hogy aki megérinti a kéményseprő gombját, annak szerencséje lesz. Egy téli reggelen, amikor a hó vastagon borította a háztetőket,
Egyszer volt, hol nem volt, a nagy magyar Alföldön, egy különösen hideg tél után, amikor a folyók és tavak vastag jégpáncélt öltöttek, élt egy híres király, Mátyás. A nép között úgy tartották, hogy ha Mátyás napján, február 24-én megtöri a jeget, akkor közeledik a tavasz. De ha nem, a tél még hosszú ideig megmarad. Egy
Egyszer volt, hol nem volt, messze-messze keleten három bölcs király élt: Gáspár, Menyhért és Boldizsár. Mindhárman különböző országok uralkodói voltak, de egy dolog közös volt bennük: a csillagok titkainak nagy tudorai voltak. Egy éjjel különös jelenség ragadta meg a figyelmüket: egy fényesen ragyogó csillag jelent meg az égen, amely mintha mutatni akarta volna az utat.
Egyszer volt, hol nem volt, egy kis magyar faluban élt egy család, akik minden évben izgatottan várták a vízkereszt ünnepét. Ez a nap különleges jelentőséggel bírt számukra, mert ekkor jött el a falusi pap, hogy megszentelje a házukat. A szentelés nemcsak hagyomány volt, hanem egyfajta védelem is, amely az otthon minden lakóját megóvta a balszerencsétől
Egyszer volt, hol nem volt, egy kicsiny faluban élt egy öreg kovács, János bácsi, akinek munkája híres volt a környéken. Mindenki hozzá vitte a lovát, mert tudták, hogy János kezei közül csak a legjobb patkók kerülnek ki. Egy nap, miközben a kovácsműhelyében dolgozott, egy különleges darab született. Ez a patkó olyan simára és tökéletesre sikerült,
Egyszer volt, hol nem volt, egy kis hegyi faluban élt egy fiatal lány, Anna, aki mindig arról álmodozott, hogy valami különleges dolgot találjon, ami boldoggá teszi az embereket. Anna szülei egyszerű emberek voltak, akik a hegyek lábánál művelték a földet, de a hosszú, havas telek gyakran nehézséget okoztak a falunak. Az emberek sokszor szomorúak és
Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás-tengeren is túl, élt egy szegény parasztember, Palkó, aki minden évben reménykedve nézett az újév elé. Palkónak nem volt nagy gazdasága, csak egy kis háza és egy aprócska földje, amely épp annyit termett, hogy a családjának ne kelljen éheznie. Azonban a bőség és a gazdagság sosem jött el hozzájuk,
A népmese olyan mese, amelyet csodás, akár varázslatos elemekkel szőttek át. Szájhagyomány útján terjed, szerzője ismeretlen. A népmese gyűjtők jegyzik le.
Egy népmesének többféle változata is terjed. Éppen ezért nem kell meglepődnöd, ha más másképpen meséli az adott népmesét. Ez teszi a népmesék világát még különlegesebbé.
Tudtad, hogy népmesében varázsszámok is szerepelnek? Ilyen a 3, a 7, a 9 vagy a 13 is.
A népmese jellegzetesen kezdődik és végződik. Elárulom, hogy a népmesében mindig a jó győzedelmeskedik, így ha picit izgalmas is a történet, akkor is tudod, hogy a történet vége jó lesz.