Esti mese óvodásoknak válogatás. Nincs is jobb és szórakoztatóbb elfoglaltság, mint egy jó kis esti mese.
Válassz egy esti mesét óvodás gyermekednek!
Volt egyszer egy varázslatos erdő, ahol minden évszak pontosan érkezett, mint egy jól beállított óra. De azon a különös reggelen, amikor a hóvirágoknak kellett volna kibújniuk, a fák még mindig téli álomba burkolóztak, a patak jéggel volt fedve, és a madarak is csak óvatosan csiripeltek. Valami nem volt rendben…
Egy kicsi, puha felhő mögött éldegélt egy aprócska csillag. Nem volt nagyobb egy macskabajusznál, és olyan halványan ragyogott, mint amikor a Hold selymes fénye átszűrődik a függönyön. Mégis, ez a kis csillag minden este útra kelt, hogy segítsen az álomba merülő gyerekeknek elcsendesedni. Minden este, amikor a Nap elbújt a domb mögé, a kis csillag
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy gyönyörű, kék-zöld bolygó, akit úgy hívtak: Föld. A Föld nem volt se túl hangos, se túl szigorú, inkább olyan volt, mint egy mindig mosolygó nagymama, aki szeretettel figyelte a rajta élőket – a növényeket, az állatokat és az embereket.
Réges-régen, amikor még nem volt minden faluban iskola, a diákoknak különösen nagy szerepük volt abban, hogy a gyerekek tanulni járjanak. Március 12-én, Gergely-napján, a diákok házról házra jártak, hogy játékos énekekkel, vidám tréfákkal hívogassák a kisebbeket az iskolába. Ezt a szokást hívták Gergely-járásnak. Egy nap a kis Máté, aki épp hogy elérte a hatéves kort,
A Tölgyerdő lakói minden évben izgatottan készültek a tavaszi farsangi bálra. Az erdei tisztáson ilyenkor tarka lampionok világítottak, és az állatok vidám jelmezekbe bújtak. A mókusok bohócnak öltöztek, a sünök apró koronát viseltek, és még a bagoly is színes palástot terített a vállára. De az idei bál veszélybe került…
Egyszer volt, hol nem volt, egy kis faluban élt egy bohóc, akit mindenki csak Bohóc Bercinek hívott. Berci híres volt arról, hogy mindig hatalmas piros orrot viselt, csíkos nadrágot hordott, és olyan cipője volt, amiben minden lépése után egy halk nyikorgó hang hallatszott.
Egyszer volt, hol nem volt, egy kisváros szélén állt egy takaros házikó, ahol egy Peti nevű kisfiú élt. Peti rajongott a lovagokért és a bátor királyfikért, akik legyőzik a sárkányokat és megmentik a birodalmat. Éppen ezért, amikor az óvodában bejelentették a farsangi mulatságot, egyetlen kívánsága volt: királyfinak öltözni.
A Napsugár Óvodában minden évben nagy izgalommal várták a farsangi mulatságot. A gyerekek hetek óta tervezgették, milyen jelmezbe bújnak, és az óvó nénik is sürögtek-forogtak, hogy minden tökéletes legyen a nagy napra.
Valahol egy napsütötte erdő mélyén, ahol a fák ágaiban a madarak dalolnak, és a patak vize vidáman csörgedezik, egy kis sün, egy nyuszi és egy rigó izgatottan várták a tavaszt.
Egyszer volt, hol nem volt, az erdő mélyén, egy barátságos kis barlangban éldegélt Medve Misi. Nagyon szerette a mézet, a málnaillatú nyári reggeleket, és a hatalmas levélkupacban való hancúrozást. De amikor beköszöntött a tél, bebújt a barlangjába, és hosszú téli álomba merült, ahogyan minden rendes medvéhez illik.
Nem száz, hanem millióapró fehér pillangó,zene nélkül, zajtalan,táncát járja hangtalan. Fehér varázslattal az ég tele,földet érve mind megpihene,díszítik nemcsak a magaslatot,befednek minden alakzatot. Keringő, kánkán,maga a látvány – mily megkapó!A táncosok járják, könnyedén váltják,kifogyhatatlannak tűnő formáció. Úgy érzed, ez az előadásvéget sem érhet – oly csodás!
Kérlek szépen szellő papa,repíts engem, magasabbra!Oda, hol a sok madár,a kék égen tovaszáll. Szállt a csillag egyre feljebb,míg elérte a kék eget. Kérlek szépen szellő papa,repíts engem, magasabbra!Oda, hol a napsugár,a kék égen táncot jár. Szállt a csillag egyre feljebb,míg elérte a Napot. Kérlek szépen szellő papa,repíts engem magasabbra!Oda, hol a felhő párnán,pihen a színes