A havas mező közepén állt egy hóember, akit a falusi gyerekek építettek egy hideg téli délutánon. Pelyhes Palkónak nevezték el, mert a hópelyhek mindig kedvesen megültek a sapkáján.
Egyszer volt, hol nem volt, egy apró faluban élt Mariska néni, aki híres volt arról, hogy mindig különleges babonákkal és hagyományokkal készült az ünnepekre. Az újév reggelén is szigorúan tartotta magát egy régi szokáshoz: férfi lépje át először a küszöböt, mert az szerencsét és boldogságot hoz az év minden napjára. Egy év különösen fontos volt
Egyszer volt, hol nem volt, egy csendes kis faluban élt egy kisvonat, akit Füstinek hívtak. Füsti nem volt olyan nagy és gyors, mint a többi vonat, de nagyon büszke volt arra, hogy minden reggel elvitte az utasokat a szomszédos városba. Egy nap azonban különös dolog történt: egy vihar miatt egy nagy fa rádőlt a vasúti
Egyszer volt, hol nem volt, egy csendes kisváros mellett állt egy régi, elhagyatott kastély, amelyet mindenki elkerült Halloween éjszakáján. Az emberek úgy tartották, hogy a kastélyban szellemek, boszorkányok és más varázslatos lények élnek, és akik belépnek oda, egy különleges kalandban lehet részük. Egy hűvös Halloween éjszakán három bátor gyerek, Dani, Emma és Peti, úgy döntött,
Egyszer volt, hol nem volt, egy kisváros szélén élt egy kíváncsi kisfiú, akit Marcikának hívtak. Marci nagyon szerette a Halloweent, mert ilyenkor minden sötét, sejtelmes és izgalmas volt. Az utcákon szellemek, boszorkányok és pókhálók díszítették a házakat, és a levegő tele volt kalanddal. Halloween estéjén Marci egy különleges kalandra vágyott. Felvette kedvenc vámpírjelmezét, kezébe fogta
Egy csendes kis város szélén, a zöldellő dombok mögött élt egy kisfiú, akit Ákosnak hívtak. Ákos nagyon szerette a robotokat, és mindig arról álmodott, hogy egyszer találkozik egy igazi, működő robottal. Mindennap autókat és űrhajókat épített a játékai közül, és elképzelte, hogy egy nap elmegy a világ legnagyobb robotkiállítására. Egy nap, amikor Ákos épp a
Egyszer régen, a Kerek Erdő mélyén élt egy kedves, kis nyuszi, akit Pöttömnek hívtak. Pöttöm imádta az erdőt, ahol barátai, a madarak, mókusok és sünik éltek. A napok mindig izgalmasak voltak, tele játékkal és kalanddal. De amikor leszállt az este, és a hold fényesen világított a fák között, mindenki lassan álomba merült – kivéve Pöttömöt.
Egy napsütéses reggelen, az erdő szélén fekvő kis faluban élt egy kisfiú, akit Daninak hívtak. Dani imádta az autókat, különösen a versenyautókat. Szobája tele volt játékautókkal, és minden este azzal álmodott, hogy egyszer ő is részt vesz egy izgalmas autóversenyen. Egy nap, miközben éppen az udvaron játszott kedvenc piros játékautójával, egy furcsa zúgás ütötte meg
Egy csodás, napsütötte reggel, két kis manó, Panka és Péter, ezen a meseszép réten, sétálni indultak. A fák élénkzöld levelei, a színes, illatos virágok, mind feléjük integettek. Méhi, az apró méh,
Túl a hegyen, túl a réten,
erdő szélen, falu végen,
kis háznak tágas udvara,
ott élet a három kiskutya.
Távol a város zajától,
Berci, Benedek és Bátor.
A panelban évek óta egyforma volt a karácsony. A sematikus forgatókönyv szerint, elővették az ágyneműtartóból az összehajtogatott, ezüstszínű műfenyőt, ráaggatták a színes üveggömböket…
Marci, a markoló elgondolkozva pöfögött társai mögött a reggeli forgalomban. Sürgős munka várta ma őket, egy régi cső repedt meg a föld alatt, nagy zűrzavart okozva…