Generic selectors
Exact matches only
Search in title
Search in content
Post Type Selectors

A három virágtündér (Mesetányér)

A három virágtündér - Mesetányér - Mesélek Neked

Bársonyos fűvel és egy csendesen csobogó patakkal körülvett apró tisztáson élnek a virágtündérek. Naphosszat kergetőznek, játszanak a réten, könnyű termetükkel ráfeküdnek a simogató szellők hátára, hogy versenyt repüljenek a tarka pillangókkal…

Tovább a mesére

Szélike királykisasszony (magyar népmese)

Szélike királykisasszony - magyar népmese - Mesélek Neked

Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, még az üveghegyen is túl, hol a kis kurta farkú malac túr, volt egy király, annak egy fia, János. Azt mondja egyszer a király a fiának, aki serdülő legényecske volt: – Eredj, fiam, láss országot-világot, hadd pallérozódjál. Úgy lesz belőled derék ember. Kétszer sem mondatta ezt János királyfi, tarisznyát vetett a nyakába, botot a kezébe, elbúcsúzott apjától, anyjától, s ment hetedhét ország ellen. Amint megy, mendegél, találkozik az úton egy rettentő hosszú, vékony emberrel. Köszönti a királyfi, a hosszú ember fogadja. Aztán nézte, nézte János királyfi a hosszú embert, s szeme-szája tátva maradt a nagy erős csudálkozástól, mert ő még ilyen hosszú embert nem látott. Kérdezte: – Ki vagy te, mi vagy te, mi a mesterséged? Felelte a hosszú, vékony ember: – Az én nevem: Villámgyors. Olyan sebesen futok, mint a villámlás, még annál is sebesebben. – No, azt szeretném látni – mondja a királyfi. Még jóformán ki sem mondja, előugrik a bokrok közül egy szarvas. Uccu, utána Villámgyors, egyet szökik, kettőt ugrik, s utoléri a szarvast. Mondja a királyfi: – Mármost csakugyan elhiszem, hogy oly sebesen tudsz futni, mint a villámlás. Gyere velem, legyünk kenyeres pajtások, bizony nem bánod meg.

Tovább a mesére

A tavasztündér

A tavasztündér - Mesélek Neked - 2

Egyszer volt, hol nem volt, itt is volt, ott is volt, igazából mindenhol volt, mivel tavasz mindenhol van. Ki is? A tavasztündér. Ez a mese róla szól. Képzeld el, még nagyon hideg volt. Megcsillant egy kis hó a fák és a bokrok tövében, de a madarak már találtak egy kis zöldet itt-ott. A hóvirág is kinyílott, gyönyörűen tündöklöttek az erdőben és a házak kis kertjében. A gyerekek boldogan szedték. Tudod, hogy mitől voltak hóvirágok? Mert a tavasztündér elkezdett dolgozni. Ugyanis a tél utolsó napján -ami február 28-ára vagy 29-ére esik, a téltündér átadja a feladatokat a tavasztündér számára, aki elsőként elkezdi felébreszteni a téli álmot alvó állatokat és növényeket. A fák is elkezdenek éledezni, a fű is kizöldül és a hóvirágok is kinyílnak. A tavasztündér olyan gyorsan munkának lát, hogy a természet nagyon hamar feléled. Kinyílik az gyönyörűszép, illatos, lila ibolya, a nyuszikák boldogan ugrándoznak a friss, zöld füvön, és a napocska is már kedvesen mosolyog.  A nap együtt dolgozik a tavasztündérrel, dolgozik, és sugaraival felmelegíti a földet. A vizekről sem feledkezik meg, hogy a halacskák is tudjanak lubickolni. Ahogy egyre melegebb lesz, kinyílnak a virágok: a tulipán, a jácint, a krókusz és sok más tavaszi virág. Tavasszal sok eső

Tovább a mesére

A felhőkig érő fa

A felhőkig érő fa - Mesélek Neked - 2

Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás tengeren is túl, volt egy kis erdő. Annak szélén élt egy kis kunyhóban egy házaspár. Még nem volt gyermekük, de már nagyon szerettek volna. Egy szép tavaszi napon született egy kislányuk. Nagy örömükben úgy döntöttek, hogy erőltetnek egy kis tölgyfát. Tudod, a tölgyfán terem a makk, amit a mókusok is nagyon szeretnek. Kis odút építenek bele, és oda gyűjtik össze a makkot télire. Ez a tölgyfa nem közönséges fa volt, hanem egy varázs tölgyfa. Elültették, és amikor reggel felébredtek, nem látták a fa tetejét. Olyan magasra nőtt, hogy még a lombját sem látták, hiszen eltakarták a felhők. Az éjszaka folyamán ez a fa úgy megnőtt, hogy elért egészen a felhőkig.  Gondolkodtak, miért nőtt meg ekkorára, mi lehet ennek a fának a tetején? Egyáltalán hogyan fordulhat elő ilyen? Mit tegyenek vele? Az édesapa azt találta ki, hogy vágják ki, mert így soha többé nem lesz gondjuk a fűtéssel. Örök életükre, még az unokáiknak, sőt a dédunokáiknak is maradna elég fa.  Így szólt a felesége: – Jaj, drága férjemuram, hagyjuk meg ezt a fát! Ez egy valódi, gyönyörűszép csoda! Inkább nézzük meg, mi lehet a tetején! Egész álló nap és éjszaka azon tanakodtak, hogy

Tovább a mesére

A csodálatos borotva, a bűvös erszény és a beszélő bárány (Mikszáth Kálmán)

A csodálatos borotva, a bűvös erszény és a beszélő bárány - Mikszárh Kálmán - Mesélek Neked

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény, de nagyon jószívű borbélylegény. Ez a borbélylegény bejárta már gyalogszerrel hetedhétországot, fagyban és hóban, tűző napsütésben és zuhogó esőben, de mindig csak az országutakon vándorolt, mert kereste a boldogságot. Egyszer, amint fütyörészve bandukol az országúton, jön ám vele szemben lehajtott fejjel, nagybúsan egy nagyszakállú, kopottruhás öregember. – Mit búsulsz te öregember, – kérdezi tőle a jószívű borbélylegény. – Hát hogyne búsulnék – felelte az öregember, – mikor meg vagyok hiva a burkus király hétországra szóló lakzijára és nem engednek oda be engem ilyen hétrőfös szakállal. Borotvára pedig nincsen pénzem. – No, ha csak ez a bajod – mondta a jószívű borbélylegény, – hát azon ugyan könnyen segíthetünk. Ülj csak le, majd én megborotvállak az én borotvámmal. Azzal hipp-hopp, már le is borotválta az öregember hétrőfös szakállát. – Isten fizesse meg a jóságod – hálálkodott az öregember, aki persze varázsló volt és csak ki akarta próbálni a szegény borbélylegényt. – Node, én is meghálálom valamivel. Ezentúl, ha borotválni akarsz, csak mondd el ezt a varázsigét: A világon nincs oly szakállAmit e kés nem borotvál! És majd meglátod, neked dolgoznod sem kell, a te borotvád dolgozik majd helyetted. Úgy is lett. A borbélylegény

Tovább a mesére

You cannot copy content of this page