A tündérmesék világa tele van varázslatos lényekkel, csodás tájakkal és fantasztikus kalandokkal. Ezek a történetek nemcsak szórakoztatnak, hanem tanulságos üzeneteket is közvetítenek a gyermekek számára. A mesékben szereplő tündérek, manók és varázslók egyaránt elkalauzolnak bennünket a fantázia világába, ahol a jóság és a bátorság mindig győzedelmeskedik a gonoszság felett. Az oldal számos klasszikus népmese és modern történet között válogat, hogy mindenki megtalálja a számára legkedvesebb olvasnivalót.
A kicsiny falu határában, ahol a mezők már virágba borultak, élt egy vidám kislány, Liza. Ő volt a legkíváncsibb és leglelkesebb gyerek a faluban, különösen akkor, amikor elérkezett a tavaszköszöntő ünnep ideje. – Idén én fonok koszorút a tavasznak! – jelentette ki, és barátaival együtt elindult a rétre. A mező tele volt frissen nyíló virágokkal:
Messze, a felhők között, ahol az ég szinte összeér a földdel, élt egy különleges tündér, akit Harmatka néven ismertek. Ő volt a tavaszi eső tündére, akinek feladata az volt, hogy a hosszú tél után életet adjon a földnek. Amikor elérkezett a tavasz első napja, Harmatka elővette csillogó vizes korsóját, és óvatosan kilépett a felhők közül.
A Tölgyerdő lakói minden évben izgatottan készültek a tavaszi farsangi bálra. Az erdei tisztáson ilyenkor tarka lampionok világítottak, és az állatok vidám jelmezekbe bújtak. A mókusok bohócnak öltöztek, a sünök apró koronát viseltek, és még a bagoly is színes palástot terített a vállára. De az idei bál veszélybe került…
A havas mező közepén állt egy hóember, akit a falusi gyerekek építettek egy hideg téli délutánon. Pelyhes Palkónak nevezték el, mert a hópelyhek mindig kedvesen megültek a sapkáján.
Nem száz, hanem millióapró fehér pillangó,zene nélkül, zajtalan,táncát járja hangtalan. Fehér varázslattal az ég tele,földet érve mind megpihene,díszítik nemcsak a magaslatot,befednek minden alakzatot. Keringő, kánkán,maga a látvány – mily megkapó!A táncosok járják, könnyedén váltják,kifogyhatatlannak tűnő formáció. Úgy érzed, ez az előadásvéget sem érhet – oly csodás!
Egy csodás, napsütötte reggel, két kis manó, Panka és Péter, ezen a meseszép réten, sétálni indultak. A fák élénkzöld levelei, a színes, illatos virágok, mind feléjük integettek. Méhi, az apró méh,
Egy erdő mélyén, ahol a hó mindig fehéren csillog és a fenyők zöldellnek, ott rejtőzik a téltündérek titkos otthona…
Bársonyos fűvel és egy csendesen csobogó patakkal körülvett apró tisztáson élnek a virágtündérek. Naphosszat kergetőznek, játszanak a réten, könnyű termetükkel ráfeküdnek a simogató szellők hátára, hogy versenyt repüljenek a tarka pillangókkal…
Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, még az Óperenciás-tengeren is túl, volt egyszer egy szegény legény: Erős Péter volt a neve…
Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, még az üveghegyeken is túl, volt egyszer egy király, s annak három leánya…
Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, volt egyszer egy király, annak három szép dali fia. Szomorú volt ez a király mindig, sem éjjele, sem nappala nem volt a nagy erős búbánattól…
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény ember s a szegény embernek három fia. Ennek a szegény embernek csak egy kicsi kertje volt…