Egyszer volt, hol nem volt, egy hatalmas erdő közepén élt egy kis nyuszi, akit Nyafoginak hívtak. Nyafogi nagyon kíváncsi természetű volt, és szeretett új helyeket felfedezni az erdőben. Egy szép, napfényes reggelen úgy döntött, hogy körülnéz, és megnézi, milyen állatok élnek a fák mélyén, a bokrok alatt és a patak partján. Ahogy Nyafogi ugrándozott az
Húsvét hétfő reggel volt, amikor a Húsvéti Nyúl ablakán beszűrődött a napfény. A Nap szelíden mosolygott, a méhek pedig már el is kezdték gyűjteni a nektárt a harmatos virágokról…
Az erdő közepében, egy vén cserfa alatt kicsi házikó állott. A házikóban lakott Tapsi úr a feleségével meg a két gyerekével…
Azt mondta a kiscsibe az édesanyjának: – Anyám, süss nekem egy kalácsot! Beleegyezett tyúkanyó, csak arra kérte a lányát, hozna neki tűzre való forgácsot, amit az emberek eldobnak…
Kelj fel kis csacsi fiam – szólt hajnalban a nagy csacsi az istállóban. Kiviszlek ma a mezőre…
Volt egyszer réges-régen egy kis nyuszi, aki Húsvéti Nyúlnak hívták. Ő volt felelős azért, hogy minden évben a Húsvéti ünnep alkalmával szépen kiossza a tojásokat és édességeket a gyerekeknek…
Nyúl Kata éppen tojásokat festett, amikor odalépett hozzá a barátja, Füles.
– Szia Kata! Mit csinálsz? – kérdezte Füles érdeklődve.
– Szia Füles! Tojásokat festek a húsvétra…
You cannot copy content of this page