T. Fiser Ildikó: A fenyő üzenete
A fenyő csak állt ott az erdei csendben méltósággal várta benn a rengetegben mikor lesz már újra
A karácsonyi mesék olyan varázslatos történetek, amelyek nemcsak a gyerekeket, de a felnőtteket is képesek elvarázsolni.
Ebben a különleges időszakban, amikor a téli esték hosszabbak, és a karácsonyi fények kivilágítják az utcákat, a mesék hídul szolgálnak a valóság és a képzelet között. Megidézve a karácsony lényegét, ezek a történetek az ünnepi hangulatot, a szeretetet, a családi összetartást és a meghittséget hozzák közelebb hozzánk.
A fenyő csak állt ott az erdei csendben méltósággal várta benn a rengetegben mikor lesz már újra
Kandallóban fa parázslik,körötte senki sem fázik.Lekerülhet kabát, sapka,nem gondolunk már a fagyra. Az asztalon gyertyák égnek,meleg fénnyel megigéznek.Apró lángok táncot ropnak,míg a gyertyák el nem fogynak. Szikrázó fa nagyot roppan,újabb gyertya lángja lobban.Fényük mindenkit beragyog,együtt legyőzzük a fagyot
Egy téli reggel, Mackó épp
a mézes csupron csámcsogott.
Brumm-brumm
Élt egyszer egy kedves, de nagyon kíváncsi manó, akit Okoskának hívtak. Ő volt Télapó műhelyének legkisebb, de legeszesebb segítője. Míg a többi manó szorgosan dolgozott, Okoska állandóan kérdezgetett. Szeretett minden titkot tudni, és Télapó műhelyének minden kis részletét kiismerni. Egy szép téli estén, amikor éppen hullott a hó, Okoska rájött, hogy valami egészen különleges dolog
Egyszer volt, hol nem volt, egy apró faluban, ahol a tél hópelyhekkel takarta be a házakat, élt egy kisfiú, akit Andrisnak hívtak. Karácsony közeledett, és az egész falu izgatottan várta az ünnepet. A falusi házak ablakai tele voltak gyertyákkal és csillogó díszekkel, mindenki készült az ünnepre, amely a szeretet és összetartozás ünnepe volt. Andris családja
Az erdő mélyén, ahol a hó puha takaróként borította a földet, minden állat izgatottan készült a karácsonyra. A fák ágai roskadoztak a friss hótól, és a holdfény ezüstös csillogással vonta be a tájat. A fenyőfák között egy apró tisztáson állt az erdő legszebb fája, amelyet az állatok választottak karácsonyfának. Mindenki hozott valamit, hogy feldíszítsék a
Egyszer volt, hol nem volt, egy apró faluban élt egy kislány, akit Emmának hívtak. Emma egy kis házban lakott az édesanyjával, és bár nem voltak gazdagok, nagyon szerették egymást. Karácsony közeledett, és az egész falu sürgött-forgott, díszítették a házakat, sütöttek-főztek, készülődtek az ünnepre. De Emma kicsit szomorú volt, mert tudta, hogy idén nem lesz ajándéka.
Karácsony közeledtével az erdő minden lakója izgatottan várta az ünnepet. A fákon hópihék ültek, és a földet puha fehér takaró borította, amely csillogott a téli nap fényében. Az állatok és a kis erdei manók összegyűltek, hogy közösen készüljönek a nagy ünnepre. A legkisebb manót, Kippkoppot, bízták meg azzal, hogy vezesse a készülődést. Kippkopp lelkes volt,
Az Északi-sarkon, a Télapó műhelye mindig nyüzsgő és vidám hely volt, különösen karácsony előtt. A manók sürögtek-forogtak, játékokat készítettek, és csomagokat csomagoltak. Köztük volt egy aprócska manó, akit mindenki csak Pöttömnek hívott, mert ő volt a legkisebb a csapatban. Bár Pöttöm lelkes volt, és mindig segíteni akart, gyakran kicsit ügyetlenkedett, így nem mindig bíztak rá
Valahol egy hóval borított falucskában állt egy régi templom, amely minden év karácsony estéjén egy gyönyörű haranggal hívta össze az embereket. Ez a harang különleges volt, mert amikor megkondult, mindenkit emlékeztetett a szeretet és az összetartás erejére. A falubeliek azt mondták, a harang hangja a Télapó műhelyéig is elhallatszik, és segít neki megtalálni a jó
Valahol a hegyek között, egy aprócska faluban, élt egy öregember, akit mindenki csak Máté bácsinak hívott. Máté bácsi magányosan tengette napjait, hiszen a családja régen elköltözött, a falubeliek pedig elfoglaltak voltak a saját gondjaikkal. Az ünnepek közeledtével még magányosabbnak érezte magát, különösen akkor, amikor esténként a szomszéd házakból vidám ének és kacagás szűrődött ki. Egy
Egyszer volt, hol nem volt, egy nagyon hideg téli estén, a Mikulás készülődött a nagy karácsonyi ajándékosztó útjára. A manók sürögtek-forogtak, csomagolták az ajándékokat, fényesítették a szánt, és répával etették a rénszarvasokat. Minden készen állt… kivéve egyetlen apró problémát: a Mikulás nadrágja eltűnt! A Mikulás éppen a piros kabátját húzta fel, amikor észrevette, hogy valami
You cannot copy content of this page