Hirdetés
Folytasd az olvasást
Húsvéti tojások (Móra Ferenc)
Az erdő közepében, egy vén cserfa alatt kicsi házikó állott. A házikóban lakott Tapsi úr a feleségével meg a két gyerekével…
Móra Ferenc
Rétesfoltozás (Móra Ferenc)
Olyan követséget se mindennap látni, mint amilyen tegnap délután az én szobámba beállított. Elől Pannácska, az édes, hátul Vilmácska, az ékes, közben, Garas kutya, az éhes. – Tessék helyet foglalni – ugrottam eléjük nagy készségesen, s úgy belevetettem magamat az öreg karosszékbe, hogy csak úgy reccsent. Nosza, Pannácska mindjárt az ölemben termett, Vilmácska a Pannácska
Hirdetés
Folytasd az olvasást
Világhíres szakácsné (Móra Ferenc)
Valamelyik nap ebéd után leheveredtem a díványra, s abban a nyomban el is aludtam ringatás nélkül. Ez bizony más emberrel is megesik, hanem már olyat nem minden emberfia álmodik, mint amilyent én álmodtam. Azt álmodtam, hogy én vagyok az ákom-bákom király, akinek sárgarépából van a sarkantyúja. Pengetném, pengetném a sarkantyúm – az ám, de egy
Este (Móra Ferenc)
Este van, este van,Édesapa fáradt –Aranyhajú lányom,Te bonts nekem ágyat. Szelíden te simítsdPuhára a vánkost,Ágyam szélire isTe ülj ide már most. Homlokomon a búNagyon elborongott,Kicsi száddal rólaLeheld el a gondot. VirágfejecskédetHajtsd szívem fölébe,Nevess éjszakáraCsillagot beléje. Mesélj is majd egyetSzegény apukádnak,Úgy, mintha mesélnélA hajas babádnak: „Volt egy szegény emberNagy meseországba,Nem volt mása, csak egyAranyhajú lánya…”
Véges-végig csupa bolt… (Móra Ferenc)
Szép nagy, tágas tornác ez a mienk, ha a bodor babát férjhez adjuk a pléhhuszárhoz, bizonyosan itt tartjuk a lakodalmát. Amúgy is szellős, napos, mindenképpen nagyon barátságos: azért szeretnek a fecskék is itt hűsölni ebéd után. Én meg éppen azért szeretek a tornácon nézelődni, mert a fecskék idejárnak. Ők az én kis postásaim, ők hoznak
Hirdetés
Folytasd az olvasást
Szélvész kisasszony (Móra Ferenc)
Tegnap alig lépem át a szobám küszöbét, a kitömött sárgarigó, mely a könyvesszekrényemen gubbaszkodik, panaszosan mereszti rám az üvegszemét. De csak az egyiket. – A másikat kivette Szélvész kisasszony – ezt panaszolja a félszemű rigó. A virágcserepek szomorúan tátogatják a szájukat az ablakban. – Kimarkolászta belőlünk a földet Szélvész kisasszony. Cipót gyúrt pogácsát szakajtott Szélvész
Sétálni megy Panka (Móra Ferenc)
Sétálni megy Panka a búzamezőbe,Pillangós papucsba, hófehér kötőbe.Dalolgatva ballag, egyes-egymagába,Virágtestvérkéi, vigyázzatok rája!Simulj puha pázsit lába alá lágyan,Fütyülj neki szépet, te rigó a nádban! Légy a legyezője, te lapu levele!Fecskefarkú pille, röpülj versenyt vele!Búzavirág-szeme mosolyog reátok:Nevessetek vissza rá, búzavirágok!Kakukkfű, az útját jó szagoddal hintsd be,Bújj a lába elül, szúrós király dinnye! Ha a dűlőúton szegényke kifáradt,Szagos
Falu és város (Móra Ferenc)
Ha valaki éntőlem azt kérdezné, a falut becsülöm-e többre vagy a várost, azt felelném: – Először te mondd meg nekem, hogy a jobb szemedet becsülöd-e többre, vagy a bal szemedet? Erre a kérdésre természetesen csak azt lehet felelni, hogy az ember az egyik szemét csakúgy megbecsüli, mint a másikat. Egyforma hasznát veszi mindkettőnek, és csak
Hirdetés
Folytasd az olvasást
Kertem Alján (Móra Ferenc)
Kertem aljánLombot ontvaVén akácfa vetkezik,AblakombaBúcsút mondvaNyújtogatja ágkezit. Ha szökellőŐszi szellőSimogatja sudarát,Gallya rebben,Halk zörejbenSírja vissza szép nyarát. Puszta ágad,Bármi bágyadt,Bármi búsan bólogat:Vén akácom,E világon,Nincsen nálad boldogabb! Viharával,Nyomorával,Átaluszod a telet –Új virággal,Lombos ággalKelteget a kikelet!
Temetjük a rózsafákat… (Móra Ferenc)
Tegnap reggel alig nyitom ki az ablakot, odaesik a párkányra egy levél. Ejnye, ki küldte, ki hozta ezt a levelet nekem kora reggeli időben? Odamegyek, fölveszem. Látom, hogy egy száraz hársfalevél ez az én levelem. Szélpostás hozta, Tél apó küldte, ezt már csak elolvassuk, ha tudjuk. Nem kell ahhoz pápaszem, látni azt úgy is, hogy
Pali húgom (Móra Ferenc)
Pali húgom finom úrigyerek volt. Bársonyból szabták annak még a hétköznapi ruháját is. Mikor az iskolába ment, cifra gúnyás szolga vitte utána a könyveket. Mikor hazaszabadultunk, üveges hintó röpítette abba a márványoszlopos kastélyba, amelyik a város végén mereszkedett nagy kevélyen, s lenézte a nádtetejű zsellérportákat. – Mindegy az, gyerekek, én azért mégsem cserélnék az úrfival
Hirdetés
Folytasd az olvasást
Törőcsik Palkó csizmái (Móra Ferenc)
Törőcsik Palkónak hívták azt a kis suhancot, aki az újságot szokta mihozzánk hordani reggelenként. Jókedvű fiú volt, néha tréfálgattam vele. Egyszer azonban semennyiért se lehetett szavát venni. Sebesen letette az újságot az asztalra, s úgy kiszaladt, mintha kergették volna. Másnap aztán vallatóra fogtam a kis legényt: – No, Palkó, mi bajod volt tegnap? Tán megette