Göbölyös Attila 
Ez a mese a Meseföld támogatásával került hozzátok. Ha szeretitek a kedves történeteket, náluk még több esti mesét olvashattok fiúknak és lányoknak egyaránt. Levente minden reggel izgatottan szorongatta a táskáját, mert tudta, hogy az uzsonnás doboza naponta új csodát tartogat számára. Ez a doboz nem volt hétköznapi: akárhányszor kinyitotta, más-féle finomságot lelt benne, amely különleges
Zorka, a csíkos bundájú zebralány, régóta várta már az idei nyarat. Hónapokkal korábban az iskolában kiszínezett egy térképet, amelyen piros szívecskével jelölte meg a tengerpartot, ahová a családjával elutazik. Napról napra véste be a naptárba a visszaszámlálást, és esténként a kék-fehér hullámokról álmodott. A nagy nap végül beköszöntött. Már hajnalban útra keltek anyukájával és apukájával,
Reggel óta izgatott zsizsegés töltötte be az erdőt. A fák lombjai között mókusok ugrándoztak ágról ágra, egyesek zászlókat tűztek ki, mások makkos kosarakat pakoltak, megint mások mókusfüttyel vezényelték a készülődő csapatokat. Ma volt a nagy nap, amit minden nyáron annyira vártak: az Erdőszéli Nyári Mókusolimpia! Az öreg tölgyfa tövében állt a zsűriszék, ahol már helyet
Károly, a kis kaméleon, egy szép, zöldellő erdő szélén élt, ahol a fák vastag lombkoronája alatt sok-sok barátja volt. De Károly nem volt akármilyen kaméleon. Ő nem csupán az élet színeiben akart pompázni, hanem saját színeket is ki akart találni. Több mint a hajlékony színváltás, Károly új árnyalatokat álmodott meg, amelyek még soha nem léteztek.
Rózi, a kis rókalány, mindig is arról álmodott, hogy egy nap a falu főterén saját limonádéstandot nyithat. Egy nyári reggelen, amikor a nap aranysugaraival simogatta a rétet, Rózi nekiállt előkészíteni a standot. Színes asztalterítő, frissen facsart citromok, jéghideg víz és egy nagy tál cukor várta, hogy átadja magát a napsütötte melegnek. – Ma nagy nap
Egyszer, egy festői kis faluban, ahol a nap mindig vidáman sütött, és a fák zöldellő lombokkal borították a dombokat, élt egy Peti nevű pelikán. Peti nem akármilyen pelikán volt; ő volt a falu főpostása, aki mindig megbízhatóan szállította a leveleket és csomagokat. Különleges képessége volt, hogy bármilyen időjárásban, akár viharos szélben is, odaért a címzettekhez.
Nimród nyuszi a kis falucskában, Zöldmezőn élt, ahol a nap mindig ragyogott, a fák zöldelltek, és a virágok színes pompával illatoztak. Nimród különleges mesterségre tett szert: napernyőket árult. Minden nap nagy boldogan vitt magával a legszebb, legszínesebb napernyőit, hogy védelmet nyújtson a falubelieknek a forró nap ellen. – „Nézzétek csak! Itt van a legújabb napernyőm!”
Egy nyári estén, amikor a nap utolsó sugarai még csak sejteket ölelgettek a horizonton, az erdő lakói különös izgalommal gyűltek össze a nagy tölgyfa alatt. Az éjszaka szépen borongós volt, a levegőben friss fű illata keveredett a virágok nektárával, és az állatok mind egy titkos eseményről pletykáltak. Az öreg bagoly, aki minden tudás birtokosa volt,
Egy nap Vili, a kis vakond, aki eddig a föld alatt élt, úgy döntött, hogy felfedezi a világot, amelyről annyit hallott a barátaitól. Az állatok meséltek neki a kékségről, ami végtelen, és amely a napfényben csillog. Vili szívét izgalom töltötte el, amikor elhatározta, hogy meglátogatja a tengert. Mire megérkezett a tengerpartra, Vili már csak a
A napsütés aranysugarai játszadoztak a tó felszínén, ahogy a békakirály, Zöldszív, izgatottan ugrálta körbe a vízpartot. Már hetek óta készülődött a nyári ünnepre, amelyet minden évben megrendezett, hogy összegyűjtse az erdő és a víz lakóit. Zöldszív hosszú, zöld palástját viselte, amelyet a legszebb vízi növények díszítettek. Szemeiben vidámság csillogott, ahogy a tó partján kulcsfontosságú feladatainak
A nap végig perzselte a mezőket, a fák levelei már-már megbarnultak a hőségtől. Az apró faluban, ahol a gyerekek játszottak, senki sem tudott mit kezdeni a nyári forrósággal. A pajtásokat fárasztotta a hőség, a fűben ücsörögtek, s ezernyi álmot szőttek. Ám a napfény nem hagyta őket békén, és a gyerkőcök egyre jobban sóvárogtak a hűsítő
Zselyke egy szép tavaszi reggelen, mikor a nap már szépen sütött, úgy döntött, hogy felfedezi kedvenc parkját. Minden nap sétálgattak édesanyjával, és Zselyke mindig tárt karokkal várta a kerti virágok illatát és a fák susogását. Ezen a napon azonban valami különleges várta őt. Miközben Zselyke a parkban sétált, egy furcsa, csillogó, kék ajtóra figyelt fel,