Kicsi Tacsi kalandjai – Madáretetés (Farkas Barbara)
Megmaradt egy darabka kenyér a Tacsiházban, ami annyira száraz volt már, hogy Anya Tacsi ki akarta dobni. De Kicsi Tacsinak jobb ötlete támadt: – Menjünk el a Nagyfolyóhoz és adjuk a vadkacsáknak! Anya Tacsi beleegyezően vakkantott egyet a kicsinyének: – Vau! Induljunk! Biztos örülnek a vízimadarak minden ennivalónak ebben a nagy hidegben! Anya Tacsi kis kockákra vagdosta, majd a zöld kosárkájába tette a száraz kenyeret. Tél lévén, jó melegen felöltöztek, és elindultak a Nagyfolyóhoz. Apa Tacsi is velük tartott, udvariasan vitte Anya Tacsi zöld kosárkáját, benne a madaraknak szánt kenyérdarabkákkal. A vadkacsák hápogását már messziről hallani lehetett. Kicsi Tacsi vidáman ugrándozott feléjük. Mikor odaértek a vízpartra, a vadkacsák azonnal köréjük sereglettek. Apa Tacsi elővett egy kenyérdarabot a kosárkából és a kicsinyének adta. Kicsi Tacsi épp lendítette a mancsát, hogy odadobja a kenyeret a madaraknak, amikor megszólalt az egyik színes tollú, öreg vadkacsa: – Kérlek, ne etessetek bennünket semmivel, találunk mi magunknak elég eleséget itt! Kicsi Tacsi és a szülei nagyon meglepődtek ezen. – Akkor kinek adjuk a kenyérdarabokat? – kérdezte Apa Tacsi a vadkacsákat. – Kérdezzétek meg a Hódtól! Ő mindent tud az állatokról. Itt lakik nem messze, a Hódvárban. – mutatta szárnyával az irányt az öreg vadkacsa. Így hát