T. Fiser Ildikó:Zöld Sorok 3. Rápottyant a Makk a Tökre

Rápottyant a Makk a Tökre,
nem maradt ám ott örökre,
nagyot pördült istenadta,
kalapját is majd elhagyta.

Felnézett, s csak ámult-bámult,
ilyen tököt még nem látott,
sárga fej – mi óriási,
ám a fejben nem volt semmi.

Sárkány szemekkel bámulva,
világított szája, orra.
„Ha tüzet okád, mi lesz velem?
Elhamvadok elevenen.”

Úgy döntött hát, nem néz oda,
talán történik egy csoda.
Majdcsak megszánja valaki,
s kalapostul zsebre teszi.

Kezek nyúltak, ám nem érte,
rásimultak Tök fejére,
mosolyogva felemelték,
s Halloweenre hazavitték.

Rápottyant a Makk a Tökre,
nem maradt ám ott örökre,
örült, hogy ezt így megúszta,
s kalapját fejébe húzta.