Ugri, és az elvarázsolt erdő titka
Egyszer volt, hol nem volt, talán nem is olyan régen történt, hogy Ugri, a huncut nyuszi sétálni indult. Nos, ebből még nem is kerekedett volna különleges történet…
Egyszer volt, hol nem volt, talán nem is olyan régen történt, hogy Ugri, a huncut nyuszi sétálni indult. Nos, ebből még nem is kerekedett volna különleges történet…
Bársonyos fűvel és egy csendesen csobogó patakkal körülvett apró tisztáson élnek a virágtündérek. Naphosszat kergetőznek, játszanak a réten, könnyű termetükkel ráfeküdnek a simogató szellők hátára, hogy versenyt repüljenek a tarka pillangókkal…
Az üdülőtelepen elhagyatottan álldogált egy „lábasház”. A nevét onnan kapta, hogy az épület betonlábakon állt, melyek valaha garázsul szolgáltak egy autónak…
Már megint üres puttonnyal tért vissza a kaptárba Zümi. És ez napok óta így megy. Haszontalan, lusta méhecske! – mordult fel mérgesen a kaptár őre…
A kis cserebogár sokadik körét rótta a zöldellő rét felett. A pár nap alatt, amióta szárnyat bontott, sok mindent látott táncos röptében, de amikor egy apró tócsában a saját tükörképét is megpillantotta…
„Vajon miért vagyok én más, miért nem vagyok olyan zöld, mint a testvéreim?!” A kicsi kígyóban újra és újra felmerült a kérdés, de választ rá még az édesanyjától sem kapott…
Volt idő, gyermekek, régen, nagyon régen volt, mikor nemcsak az emberek és az állatok, hanem a fák is jártak. Elmondom nektek, hogy miért nem járnak most a fák…
Véget ért a tél, elnyíltak a hóvirágok, a földből kidugták kék fejecskéiket az ibolyák. A napocska, odafenn az égen, egyre fényesebben sütött, de a zöld fűben, a fákon és a bokrokon, nem érződött eléggé a tavasz aranysárga, melegséget árasztó színe…
Először a töltéseket borította el, majd a szántóföldeken a gabonatáblát pöttyözte be, végül az utak mentén, s helyenként a kissé gazosabb kertekben is feltűnt a sok tűzvörös pipacs…
Rét. Hatalmas, tágas. Beborítva százféle fűvel, gyommal, gizgazzal, vadvirággal, bogánccsal, s közöttük rejtekezve számos rovarfaj, bogár…
Amikor először tettem említést arról, hogy megírom az életrajzomat, a környezetemben lévő tulipánok mind nevetésben törtek ki, mondván, írni csak az tud, akinek papírja és tolla van…
Még az ősidőkben történt, amikor a bölcs öreg Természet apó úgy döntött: minden növénynek legyen zöld a szára és a levele, de a virága maradjon fehér…
A kis vadcseresznye igazán véletlenül, afféle „talált gyerekként” került az erdőbe. Élete kezdetén, egy öreg gyümölcsfa alatt lelt rá a nagy étvágyú seregély…
Vitatkozott egy időben a Szél a Nappal. Azon folyt a disputa, hogy melyikük erősebb. Egyszer azután azt mondta a Nap a Szélnek..
Volt egyszer egy távoli erdőben, egy csodálatos és varázslatos világ, ahol a fák beszéltek és éreztek, mint az emberek. Az erdőben minden fa egyedi volt, és saját történetet mesélt el az életéről…
Egyszer volt, hol nem volt, egy távoli királyságban élt egy bájos és kedves hercegnő, Liliom. Az egész országban híres volt szépségéről és jószívűségéről. Liliom hercegnő szívéhez különösen közel álltak az állatok, ezért a királyság minden szegletében gondoskodott róluk…
Egyszer volt, hol nem volt, egy szépséges kert, amelyet Virágországnak hívtak. Virágországban a legszebb és legkülönlegesebb virágok élték mindennapjaikat…
Egyszer volt, hol nem volt, egy bájos kis falu a végtelen zöld erdő mélyén. Ebben a faluban éltek a Zöld Manók, akiknek fő feladata volt megőrizni az erdő harmóniáját és tisztaságát…
Egyszer volt, hol nem volt, egy távoli erdőben komoly problémájuk lett az erdei állatoknak és a növényeknek…
You cannot copy content of this page