A hegy lábánál, ahol a fák sűrűjében egy kis patak rejtőzött, hosszú hónapok óta csend honolt. Télen a jégpáncél vastagon borította a vizet, és a patak álomba merült. Nem csobogott, nem kacagott, csak némán szunnyadt a fagyos föld mélyén. Ahogy azonban a nap egyre erősebben sütött, és a hófoltok lassan visszahúzódtak a völgyekbe, valami megmozdult
Egyszer volt, hol nem volt, a tavasz küszöbén, amikor a hófoltok még itt-ott fehérlettek a mezőkön, a Nap sugara és az északi szél találkozott az égen. A Nap boldogan küldte meleg sugarait a földre, hogy felébressze az alvó természetet, de a szél nem akarta engedni a változást. – Mit művelsz, Nap sugara? – süvöltötte a
Egyszer volt, hol nem volt, egy hatalmas erdő szélén, ahol a fák még fagyott ágaikat ringatták a hideg szélben, egy kis hóvirág szunnyadt a föld mélyén. A tél hosszú volt és kemény, a hó vastagon borította a földet, és a fák között még a madarak sem daloltak. A hóvirág azonban érezte, hogy valami megváltozott. A
Milyen üres az a fészek! – mutatott oda búsan a kicsi édesanyjának. – Igen. Nyár végén délre vonult a mi gólyánk Cakó, úgy ahogy majdnem minden vonuló madár. Ahogy változik az időjárás évről-évre, úgy változik az is, hogy mikor indulnak útra. Hallgatta figyelmesen a kicsi édesanyja szavait. – Miért vonulnak el? Nem jó itt nekik?
Egyszer volt, hol nem volt, egy napfényes réten élt egy apró kis virág, akit Virinak hívtak. Viri még nagyon fiatal volt, és mindennél jobban vágyott rá, hogy nagyra nőjön, és gyönyörű színes szirmokkal díszítse a rétet. Minden reggel türelmetlenül várt, hogy a nap felkeljen, és sugarai megsimogassák őt. Egyik reggel, amikor a nap első sugara
Egyszer volt, hol nem volt, egy hatalmas erdő közepén élt egy kis nyuszi, akit Nyafoginak hívtak. Nyafogi nagyon kíváncsi természetű volt, és szeretett új helyeket felfedezni az erdőben. Egy szép, napfényes reggelen úgy döntött, hogy körülnéz, és megnézi, milyen állatok élnek a fák mélyén, a bokrok alatt és a patak partján. Ahogy Nyafogi ugrándozott az
Egy varázslatos kert mélyén, ahol a nap sugara aranyfénnyel csillogott a leveleken, és a szél lágyan cirógatta a színes virágszirmokat, élt egy kicsi, sárga virág, akit Virinak hívtak. Viri nem volt olyan magas, mint a napraforgók, és nem volt olyan illatos, mint a rózsák. Mégis boldogan hajladozott a szélben, és szerette a kertet, ahol élt.
Egyszer volt, hol nem volt, talán nem is olyan régen történt, hogy Ugri, a huncut nyuszi sétálni indult. Nos, ebből még nem is kerekedett volna különleges történet…
Bársonyos fűvel és egy csendesen csobogó patakkal körülvett apró tisztáson élnek a virágtündérek. Naphosszat kergetőznek, játszanak a réten, könnyű termetükkel ráfeküdnek a simogató szellők hátára, hogy versenyt repüljenek a tarka pillangókkal…
Az üdülőtelepen elhagyatottan álldogált egy „lábasház”. A nevét onnan kapta, hogy az épület betonlábakon állt, melyek valaha garázsul szolgáltak egy autónak…
