Generic selectors
Exact matches only
Search in title
Search in content
Post Type Selectors

A kis-kanász meg a farkas (magyar népmese)

Szerző: Mesélek Neked

Oszd meg ezt a mesét!

Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, még az üveghegyeken is túl, ahol a kis kurta farkú malac túr, volt egy kanászgyerek. Ez a kanászgyerek az erdő szélén lakott, s egy este, mikor éppen lefeküdt, az ajtóra jött egy farkas, s beszólt neki:

– Kis kanász, ereszd be a fejemet!

– Nem eresztem én – mondta a kis kanász -, mert megeszel.

– Ne félj, kis kanász, csak egy kicsit melegedni akarok.

A kis kanász kinyitotta az ajtót, annyira, hogy a farkas bedughatta a fejét.

Akkor meg arra kérte a kis kanászt:

– Kis kanász, ereszd be a derekamat is!

– Nem merem, mert megeszel.

– Ne félj, kis kanász, csak melegedni akarok.

A kis kanász jobban kinyitotta az ajtót, beeresztette a farkasnak a derekát is.

– Jaj de jó meleg van! – mondotta a farkas. – Ereszd be, kis kanász, a farkamat is, hadd melegedjék az is.

Gondolta a kis kanász: ha már bent van a feje s a dereka, hadd legyen benn a farka is, s beeresztette a farkast egészen. A farkas mindjárt letelepedett a kemence mellé, s mondta:

– Kis kanász, adj kenyeret s szalonnát!

Adott neki kenyeret s szalonnát. Hanem mikor a farkas elszundított a jó vacsora után, meggondolta a dolgot a kis kanász: ha fölébred, még őt is megeszi – hirtelen egy fazék vizet forralt, kiment a házból, az ablakon keresztül leforrázta a farkast, hogy a fejéről egyszeriben lesuvadt a szőr, s azzal nagy hirtelen felmászott egy fára.

Hej, uramteremtőm, nagyot ordított a farkas, kiszaladt a házból, felordította az erdőt, s egy szempillantás alatt összecsődült három híján száz farkas. Úgy orgonált, s úgy csattogtatta a fogát a három híján száz farkas, hogy zengett-zúgott belé az erdő.

Aztán odament a fa alá a három híján száz farkas, s egymás feje tetejére állott, hogy a kis kanászt levegyék a fáról. De a három híján száz farkas nem érte fel a kanászt. Erre elkezdettek ordítani, s még jött három farkas, s azok felállottak a három híján száz farkas feje tetejére.

No, kis kanász, most mit csinálsz?! Vége az életednek!

Ő bizony egyet gondolt, s elkezdett kiabálni torkaszakadtából:

– Forró vizet a kopasznak, forró vizet a kopasznak!

Hej, megijedt a kopasz farkas, kiugrott az egy híján száz farkas alól, s az egy híján száz farkas úgy lehuppant, hogy egyszeriben megdöglött valamennyi.

A kopasz farkas elszaladt világgá, az egy híján száz farkas bőrét meg lenyúzta a kis kanász, s eladta a vásáron jó pénzért.

Ha a kis kanász az egy híján száz farkas bőrét el nem adta volna, az én mesém is tovább tartott volna.

(Benedek Elek: Magyar mese– és mondavilág 3. kötet)

Szólj hozzá!

You cannot copy content of this page