Vicces rövid mesék, melyeket minden gyerek szívesen olvas, hallgat. Minden esti mese rövid, így nem nyúlik az altatás, de a mese hangulata mindenki kedvét jobbra fordítja.
A vicces rövid mesék kiváló választás, ha szeretnél egy vidám estét, mely kicsit kizökkenti gyermeked a nap történéseiből és segít neki elfelejteni a nehézségeit. Remek választás, ha nyugodt alvást, szép álmokat szeretnél gyermekednek.
Válasz egy vicces rövid mesét!
Egyszer volt, hol nem volt, egy kis faluban élt egy bohóc, akit mindenki csak Bohóc Bercinek hívott. Berci híres volt arról, hogy mindig hatalmas piros orrot viselt, csíkos nadrágot hordott, és olyan cipője volt, amiben minden lépése után egy halk nyikorgó hang hallatszott.
Manóföldjén minden évben hatalmas farsangi mulatságot rendeztek, ahol a manók beöltöztek, tréfálkoztak, és finomabbnál finomabb süteményeket majszoltak. A legnagyobb izgalom azonban mindig a jelmezverseny körül forgott, mert a győztes jutalma egy egész évre szóló aranycsillogás-díj volt, amivel bármikor ragyogóvá varázsolhatta a cipőjét, sapkáját vagy akár az orrát is.
Dezső a pók boltba indultkilépett a házából.Rákiabált egy kis madár:– Ne indulj el ráfázol. – Jeges minden, nézz csak körbe.Csicseregte a madár.Pajkosan kacsintott egyet,szárnyat emel, tovaszáll. Nagyot nézett ekkor Dezső.Jeges minden valóban.Egyetlenegy pozitívum,nem kell állni dugóban. Igen ám, de van itt nagy baj.Hogy jut el a Közértbe?Vakarta is a homlokát,nem volt neki lövése. Jaj, az
Apró sikló kis tó partján, édesanyját kérdezi. A cinegének van cipője, akkor hát miért nincs neki? Anyukája kedvesen néz, halk is az ő válasza. – Kis cipő birtokosának szükség lenne lábakra. – Siklók vagyunk nincsen lábunk így teremtett az Isten. A sikláshoz nem kell a láb sem a réten, sem vízben. Édesanyja csendes szava dacolt
Tengermélyi kis barlangban élt egy furcsa kis lakó. Nincsen neki pedigréje, neve annyi csak, Janó. Janó nem más csak egy homár, egy pár lábán ollóval. Nem kell neki kés és villa, elbánik a gombóccal. Egyszer aztán nagyot gondolt itt hagyja a tengermélyt. Tenger ura nem gazdája, nem is kér rá engedélyt. A nagy kaland előtt
Bot Elemér a botsáska csámcsogott egy levélen, egész nap csak táplálkozik más sem jár a fejében. Az alakja mégis slankos nem nő meg a potroha, sohasem evett süteményt nem volt olyan ostoba. Mert, ha sokat evett volna, megnőne a sonkája. Úgy nézne ki, mint egy fatörzs nem lenne bot formája. Hogy rejtőzne el egy lombon?
Strandolni ment Pál a szöcske,megunta a színét.Az, hogy csak a tóra mehetnem veszi el kedvét. Pedig abban halak élneknéha szöcskét esznek,ezért keltik a rovarokrossz hírét a helynek. Nem törődve intelemmelstrandra vágyott Pálunk.–Az a lényeg – dünnyögte Pál– barna lesz a vállunk. A tó partján egyedül voltüres volt a strand ma,furcsállotta ezt a dolgotfelnézett a napra.
Az egérke gondolt nagyot,
elmegy, itt hagy csapot-papot.
Vackán kívül mást nem látott,
megnézi a nagyvilágot…
Még ilyent, világ csodája,
templomba ment ma a sáska.
Istent dicsőíti talán?
Freskót néz a templom falán?…
Volt egyszer, hol nem volt, még az Óperenciás-tengeren is túl, volt egyszer egy nagyon sovány ember. Ez a sovány ember nem volt több, mint három mázsa…
Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás-tengeren túl, ahol a tarka malac túr, volt egyszer egy szegény ember. Volt annak egy Riska tehene. A tehén megellett egy bikaborjút…
