Egyszer volt, hol nem volt egy aprócska házikó az erdő mélyén, ahol Hófehérke és a hét törpe lakott. Ahogy közeledett a karácsony, úgy töltötte el a házikó lakóit a készülődés izgalma. Minden törpe saját feladatot kapott: Vidor díszeket készített, Kuka a karácsonyi menüt tervezte, Szundi az ajándékokat csomagolta be, Hapci a karácsonyfa alá helyezte a meglepetéseket, a többiek pedig Hófehérkének segítettek süteményeket sütni.
Karácsony estéjén, miközben a törpék a tűznél ültek és énekeltek, kopogtattak az ajtón. Hófehérke ajtót nyitott, és meglepetésére egy kislány és szülei álltak a küszöbön, átfázva, éhezve. Hófehérke azonnal beinvitálta őket, és meleg teát készített nekik.
Elmesélték, hogy a hintójuk kereke kitört, segítséget nem találtak, és azóta az erdőben bolyonganak. A törpék úgy döntöttek, hogy befogadják erre az éjszakára a családot, és másnap majd együtt megkeresik és megjavítják a hintót.
Kuka fenséges vacsorát varázsolt az asztalra: sült alma, mézeskalács, és forró csokoládé illata töltötte be a házat. Mindenki összegyűlt az asztal körül, és közben Hófehérke mesélt a karácsony igazi jelentőségéről: a szeretetről, az összetartozásról és a megbocsátásról.
Mikor elcsendesedett az éj, és a törpék együtt ültek a tűz mellett, Hófehérke felolvasta a kislánynak az általa írt karácsonyi mesét. Ez volt az ő ajándéka a törpék számára, hiszen ők mindig áhítattal hallgatták a hercegnő történeteit. Ebben a pillanatban mindenki érezte, hogy a karácsony igazi varázsa a szeretetben és az együttlétben rejlik.
Másnap reggel, miután a kislány és szülei jól kipihenték magukat, elköszöntek Hófehérkétől, aki megígértette velük, hogy amint tehetik, meglátogatják majd őket.
S törpék segítségével hamar megtalálták a sérült hintót és gyorsan meg is tudták javítani, így a család ismét útra kelhetett. A búcsú azonban nem volt könnyes, hiszen tudták, látják még egymást. Erre a karácsonyra pedig – bár rosszul indult -, mindig a legkülönlegesebb és legcsodálatosabb karácsonyként emlékeznek majd.
