Elmondom nektek egy-két szóval, mért van a kecskebékák királyának púp az oldalán. Réges-régen, még az ántivilágban (korábbi, ez előtti világ – a szerk.) lehetett, a kecskebékáknak is volt királya, hanem ezt csak úgy hallották az emberek, hírből, de nem tudták, hogy melyik a király közülök, mert mind egyformák voltak.
Egyszer aztán egy király (egy igazi király) kihirdette, hogy száz pengő forintot ad annak, aki megmutatja neki a kecskebékakirályt. Az egész országban csak egy táltos fiú akadt, aki miről, miről nem, elég az, hogy megismerte a kecskebékák királyát, odavezette a királyt ahhoz a tóhoz, s megmutatta:
– Ihol, felséges királyom, ez a kecskebékák királya.
Erre megszólalt a kecskebékák királya:
– Brekeke, igaza van ennek a fiúnak, én vagyok a kecskebékák királya.
Na, a király egyszeriben ki is fizette a fiúnak a száz pengő forintot, de a fiún egy szál ing volt, egyéb semmi ruházat, nem tudta, hogy hová tegye a száz forintot. Látta a kecskebékák királya, hogy a fiú nem tudja, mitévő legyen a pénzével, mondta neki:
– Add ide, én majd jól elrejtem, ha szükséged lesz rá, visszaadom.
A fiú oda is adta a pénzt, a béka lenyelte, de úgy megakadt a gyomrában, hogy sem vissza nem tudta adni, sem el nem bírta emészteni, s egy jó nagy púp kerekedett az oldalán a száz pengőtől.
Azóta könnyű megismerni a kecskebékák királyát, mert púp van az oldalán.
(Benedek Elek: Magyar mese– és mondavilág 3. kötet)