Esti mese lányoknak válogatás. Ha kislányod van, ezeket a meséket biztosan szeretni fogja!
Itt mindent megtalálsz, ami tényleg jó esti mese lányoknak: hercegnők, királylányok, megmentő hercegek, unikornisok, szivárványok és minden, ami a lányokat érdekli.
Válassz egy esti mesét kislányodnak!
Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy gyönyörű birodalomban egy fiatal hercegnő, akit Lénának hívtak. Lénát mindennél jobban szerette a csillagok fénye, és éjszakánként az ablakából nézte őket, ahogyan ragyogtak az égen. Az édesapja, a király, gyakran mesélt neki a csillagok varázslatos világáról, ahol régi álmok és titkok rejtőznek.
A Tölgyerdő lakói minden évben izgatottan készültek a tavaszi farsangi bálra. Az erdei tisztáson ilyenkor tarka lampionok világítottak, és az állatok vidám jelmezekbe bújtak. A mókusok bohócnak öltöztek, a sünök apró koronát viseltek, és még a bagoly is színes palástot terített a vállára. De az idei bál veszélybe került…
Kérlek szépen szellő papa,repíts engem, magasabbra!Oda, hol a sok madár,a kék égen tovaszáll. Szállt a csillag egyre feljebb,míg elérte a kék eget. Kérlek szépen szellő papa,repíts engem, magasabbra!Oda, hol a napsugár,a kék égen táncot jár. Szállt a csillag egyre feljebb,míg elérte a Napot. Kérlek szépen szellő papa,repíts engem magasabbra!Oda, hol a felhő párnán,pihen a színes
Egyszer volt, hol nem volt, egy apró faluban élt Mariska néni, aki híres volt arról, hogy mindig különleges babonákkal és hagyományokkal készült az ünnepekre. Az újév reggelén is szigorúan tartotta magát egy régi szokáshoz: férfi lépje át először a küszöböt, mert az szerencsét és boldogságot hoz az év minden napjára. Egy év különösen fontos volt
Egyszer volt, hol nem volt, egy kis faluban, ahol az éjszakák olyan sötétek voltak, hogy a csillagok szinte elérhető közelségben ragyogtak, élt egy kisfiú, Márk. Márk minden évben izgatottan várta a szilveszteri éjszakát, mert imádta a tűzijátékokat, az ünneplést, és azt, hogy együtt lehetett a családjával. De idén valami más foglalkoztatta. Az év utolsó napján,
Egyszer volt, hol nem volt, egy távoli, hóval borított birodalomban élt egy Hókirálynő, akit mindenki csodált szépsége és bölcsessége miatt. Hatalmas palotája jégből készült, és szinte ragyogott a napfényben. De a Hókirálynő szíve magányos volt, mert birodalmát a fagyos hideg uralta, és soha senki nem merészkedett hozzá. Egy napon a szomszédos királyság hercegnője, Liliána, elindult
Manóországban nagy most a nyüzsgés. Sürögnek-forognak a kis manók, fiatalok és idősebbek egyaránt. Fülükbe jutott a hír, hogy a nagyvilágában ünnepre készülődnek az emberek. De mit ünnepelnek ebben a dermesztő téli hidegben? Talán a téli napforduló ünnepét? Mások egy gyermek születéséről regéltek. Vajon mi lehet az igazság? Miért csapnak olyan nagy csinnadrattát a földi világban
Egyszer volt, hol nem volt, egy távoli, titokzatos erdő mélyén élt egy gyönyörű, fehér egyszarvú, akit Csillagfénynek hívtak. Csillagfény különleges lény volt: szarva aranyszínben ragyogott, sörénye pedig úgy csillogott, mint az éjszakai égbolt. Az erdő minden lakója tisztelte és szerette őt, mert Csillagfény mindig segített mindenkinek, akinek szüksége volt rá. Egy nap, amikor a nap
Egyszer volt, hol nem volt, egy hatalmas erdő közepén élt egy kis nyuszi, akit Nyafoginak hívtak. Nyafogi nagyon kíváncsi természetű volt, és szeretett új helyeket felfedezni az erdőben. Egy szép, napfényes reggelen úgy döntött, hogy körülnéz, és megnézi, milyen állatok élnek a fák mélyén, a bokrok alatt és a patak partján. Ahogy Nyafogi ugrándozott az
Egyszer volt, hol nem volt, egy kis város szélén élt egy kíváncsi kislány, akit Lilinek hívtak. Lili mindig izgatottan várta a Halloweent, mert ilyenkor az utcák telis-tele voltak töklámpásokkal, pókhálókkal és mindenféle színes jelmezekbe öltözött emberekkel. Egy különleges Halloween éjszakán, miközben Lili egyedül sétált hazafelé, megpillantott egy halványan világító kis utat az erdő szélén. A
Egyszer régen, a Kerek Erdő mélyén élt egy kedves, kis nyuszi, akit Pöttömnek hívtak. Pöttöm imádta az erdőt, ahol barátai, a madarak, mókusok és sünik éltek. A napok mindig izgalmasak voltak, tele játékkal és kalanddal. De amikor leszállt az este, és a hold fényesen világított a fák között, mindenki lassan álomba merült – kivéve Pöttömöt.
Felhőpárnám, ha megrázom,
Tollpihék helyett a fákon,
Csillogó víz-cseppek ülnek,
Ágain elszenderülnek.