Generic selectors
Exact matches only
Search in title
Search in content
Post Type Selectors

Kicsi Tacsi kalandjai – Madáretetés (Farkas Barbara)

Szerző: Farkas Barbara

Oszd meg ezt a mesét!

Megmaradt egy darabka kenyér a Tacsiházban, ami annyira száraz volt már, hogy Anya Tacsi ki akarta dobni. De Kicsi Tacsinak jobb ötlete támadt:

– Menjünk el a Nagyfolyóhoz és adjuk a vadkacsáknak!

Anya Tacsi beleegyezően vakkantott egyet a kicsinyének:

– Vau! Induljunk! Biztos örülnek a vízimadarak minden ennivalónak ebben a nagy hidegben!

Anya Tacsi kis kockákra vagdosta, majd a zöld kosárkájába tette a száraz kenyeret.

Tél lévén, jó melegen felöltöztek, és elindultak a Nagyfolyóhoz. Apa Tacsi is velük tartott, udvariasan vitte Anya Tacsi zöld kosárkáját, benne a madaraknak szánt kenyérdarabkákkal.

A vadkacsák hápogását már messziről hallani lehetett. Kicsi Tacsi vidáman ugrándozott feléjük.

Mikor odaértek a vízpartra, a vadkacsák azonnal köréjük sereglettek. Apa Tacsi elővett egy kenyérdarabot a kosárkából és a kicsinyének adta. Kicsi Tacsi épp lendítette a mancsát, hogy odadobja a kenyeret a madaraknak, amikor megszólalt az egyik színes tollú, öreg vadkacsa:

– Kérlek, ne etessetek bennünket semmivel, találunk mi magunknak elég eleséget itt!

Kicsi Tacsi és a szülei nagyon meglepődtek ezen.

– Akkor kinek adjuk a kenyérdarabokat? – kérdezte Apa Tacsi a vadkacsákat.

– Kérdezzétek meg a Hódtól! Ő mindent tud az állatokról. Itt lakik nem messze, a Hódvárban. – mutatta szárnyával az irányt az öreg vadkacsa.

Így hát Kicsi Tacsi, Anya Tacsi és Apa Tacsi felkereste a Hódot a Hódvárban.

A Hód kedvesen fogadta őket. Mikor meghallotta, hogy Kicsi Tacsi a madarakat szeretné megetetni, egy nagy adag napraforgómagot nyomott a mancsába.

– Gyere, Kicsi Tacsi, szórd ezt bele a madáretetőbe! Nagyon fognak örülni neki az énekesmadarak! Te pedig az ablakomból meglesheted őket, míg esznek.

Kicsi Tacsi lelkesen szaladt a madáretetőhöz. A Hód segítségével beleszórta a napraforgómagokat az etetőbe, majd a Hódvár ablakához sietett. Onnan figyelte, mikor érkeznek az énekesmadarak.

Nemsokára megjelent egy veréb, majd egy cinke és egy rigó is. A friss magok híre gyorsan elterjedt a madarak között. Hamarosan már csapatostul érkeztek az etetőhöz. Kicsi Tacsi boldogan nézte őket.
Közben hullani kezdett a hó. Mire a napraforgómag elfogyott, fehér hótakaró borított mindent: a fákat, a Hódvárat, sőt még a madáretetőt is.

– Ideje indulnunk. Köszönjük szépen, Hód bácsi! – búcsúzkodott új barátjától a Tacsi család.

– Nagyon szívesen! Gyertek máskor is!

Kicsi Tacsi, Anya Tacsi és Apa Tacsi elindult hazafelé a hóesésben. A friss hó csak úgy ropogott a talpuk alatt!

– Készíthetnénk mi is egy madáretetőt otthonra! – kiáltott fel lelkesen Kicsi Tacsi és elkapott egy hópihét a levegőben. – Akkor minden nap megetethetnénk a madarakat, és nézhetnénk őket az ablakunkból!

– Ez nagyon jó ötlet! – helyeselt Apa Tacsi, majd mosolyogva így szólt: – És még száraz kenyér sem kell hozzá. Abból csináljunk inkább zsemlemorzsát!

Szólj hozzá!

You cannot copy content of this page