Egyszer volt, hol nem volt, egy hatalmas, hóval borított erdőben élt egy kis mackó, akit Mócinak hívtak. Móci a legkíváncsibb medvebocs volt az egész erdőben, mindig új kalandokra vágyott. Amikor eljött a tél, és a medvecsalád összegyűlt az odúban, hogy felkészüljön a hosszú téli álomra, Móci morcosan kuporgott a sarokban. – Miért kell aludnunk, amikor
Egyszer volt, hol nem volt, az erdő mélyén élt egy kedves és barátságos medve, akit Bendegúznak hívtak. Bendegúz nagy, puha bundával rendelkezett, és nagyon szerette az erdőt, ahol minden nap új dolgokat fedezhetett fel. Egyik nap, miközben az erdőben sétált, észrevett valami különöset: egy kicsi, piros színű gombát, amely alatt egy apró, reszkető nyuszi bújt
Egyszer volt, hol nem volt, egy hatalmas erdő mélyén élt egy kis barna medvebocs, akit Macinak hívtak. Maci nagyon kíváncsi és bátor volt, imádta felfedezni az erdőt, minden bokrot és fát ismerősen üdvözölt, és az állatok barátként fogadták őt. Minden nap újabb kalandokat keresett, de egy napon valami különleges történt. Egy szép, napsütéses reggelen Maci
Egyszer volt, hol nem volt, egy gyönyörű zöld bambuszerdő közepén élt egy kedves, pici panda maci, akit Panda Palkónak hívtak. Palkó szerette a nyugodt, békés életét az erdőben, ahol mindennap friss bambuszleveleket rágcsált, és a szellő lágyan simogatta fekete-fehér bundáját. Egy nap azonban valami különös történt. Ahogy Palkó a kedvenc bambuszfái között sétált, furcsa neszekre
Valahol a város szélén volt egy erdő. Hatalmas volt, tele fákkal, bokrokkal, virágokkal, állatokkal. Itt élt Mackó Mama a családjával…
Az erdei állatok vidáman játszadoztak az erdőben. Tavasszal nyíltak a virágok, virágoztak a fák. Nyáron magasan sütött a nap. A sok fa árnyékot adott, így nem volt nagy meleg…
Kedvesen sütött a Nap az égen, sugaraival puhára simogatta a zöld mezőt. A kis medvebocs boldogan hempergett a magas fűben…
Szomorúan kullogott a farkas az erdőben, fülét-farkát leeresztette, s mind csak a földet nézte. Észre sem vette, hogy szembejön a medve; csak akkor nézett fel ijedten, mikor a medve köszönt: – Jó reggelt, farkas koma. – Adjon isten, medve koma – fogadta búsan a farkas. – Hát neked mi bajod? Olyan szomorú vagy, mint a
Tudjátok-e, hol van a hatalmas burkus-király országa? Keleten a kutyafejű tatárok országával határos, délen a szerecsen népek laknak, északon az Emberevő Törpék birodalmával szomszédos, nyugaton meg éppen az Óperenciás-tenger határolja. Hanem a burkusok fejedelme, az aztán az igazi hatalmas uralkodó. Ha megéhezik, színarany tányéron hozzák be neki szolgái a finom fokhagymás rostélyost. Ha éppen unatkozna,
Egy nagy lyúkban, az erdő szélénél lakott Róka koma feleségével, Róka anyóval és három kis gyermekével. Ezek a rókafiúk akkorák voltak csak, mint az öklöm. Szép vörös bundájuk volt nekik, mert hiszen a rókák már így születnek, ezzel a szép bundával. Ha sütött a nap és a sárga napsugarak átcsillantak az erdő fáinak levelei között,
Egyszer volt, hol nem volt, volt a világon egy király meg egy királyné. Volt nekik egy igen szép kis fiok, Ferkónak hítták. Ez annyira szerette az anyját, hogy mindig utána ment, akárhová ment az anyja, úgyannyira, hogy néha a királyné maga is megsokallta ezt a nagy szeretetet, rá-rákiáltott, hogy: „Mit csikókodol utánam?” De ez sem
(Móc: Erdélyben a magyarok közé betelepült román ember. – a szerk.; forrás: WikiSzótár) Jó a ropogóPiri mogyoró.Mackó uram szereti,Bokrában felkeresi. Egy tenyere Tele vele, A másikkal Úgy csap bele.Meghámozza, lám, lám,És bekapja, hám! hám!Ha teleszed egy mancsot,Vígan eszi és csámcsog. Jó a ropogó Piri mogyoró.Nagyhajú móc keresi,Öblös zsákba beszedi. Bosszús, mérges, Sok a férges, Ritka a jó, Zsákba való.– Ej szentecském, mennybe lakó,Ki járkált
You cannot copy content of this page