Egyszer volt, hol nem volt, az erdő mélyén, egy barátságos kis barlangban éldegélt Medve Misi. Nagyon szerette a mézet, a málnaillatú nyári reggeleket, és a hatalmas levélkupacban való hancúrozást. De amikor beköszöntött a tél, bebújt a barlangjába, és hosszú téli álomba merült, ahogyan minden rendes medvéhez illik.
Egy messzi erdő mélyén, egy vastag hóval borított domb oldalában élt egy kis bocs, Borka. Nem volt még túl tapasztalt, hiszen ez volt az első igazi tél, amit átaludt. De február másodika reggelén valami furcsa érzés ébresztette fel.
Egy havas februári reggelen az erdő lakói izgatottan gyülekeztek a nagy tölgyfa körül. Mindenki egyetlen dologra volt kíváncsi: Vajon mit jósol Mackó Marci, az öreg medve?
Egyszer volt, hol nem volt, egy hatalmas, hóval borított erdőben élt egy kis mackó, akit Mócinak hívtak. Móci a legkíváncsibb medvebocs volt az egész erdőben, mindig új kalandokra vágyott. Amikor eljött a tél, és a medvecsalád összegyűlt az odúban, hogy felkészüljön a hosszú téli álomra, Móci morcosan kuporgott a sarokban. – Miért kell aludnunk, amikor
Egyszer volt, hol nem volt, az erdő mélyén élt egy kedves és barátságos medve, akit Bendegúznak hívtak. Bendegúz nagy, puha bundával rendelkezett, és nagyon szerette az erdőt, ahol minden nap új dolgokat fedezhetett fel. Egyik nap, miközben az erdőben sétált, észrevett valami különöset: egy kicsi, piros színű gombát, amely alatt egy apró, reszkető nyuszi bújt
Egyszer volt, hol nem volt, egy hatalmas erdő mélyén élt egy kis barna medvebocs, akit Macinak hívtak. Maci nagyon kíváncsi és bátor volt, imádta felfedezni az erdőt, minden bokrot és fát ismerősen üdvözölt, és az állatok barátként fogadták őt. Minden nap újabb kalandokat keresett, de egy napon valami különleges történt. Egy szép, napsütéses reggelen Maci
Egyszer volt, hol nem volt, egy gyönyörű zöld bambuszerdő közepén élt egy kedves, pici panda maci, akit Panda Palkónak hívtak. Palkó szerette a nyugodt, békés életét az erdőben, ahol mindennap friss bambuszleveleket rágcsált, és a szellő lágyan simogatta fekete-fehér bundáját. Egy nap azonban valami különös történt. Ahogy Palkó a kedvenc bambuszfái között sétált, furcsa neszekre
Valahol a város szélén volt egy erdő. Hatalmas volt, tele fákkal, bokrokkal, virágokkal, állatokkal. Itt élt Mackó Mama a családjával…
Az erdei állatok vidáman játszadoztak az erdőben. Tavasszal nyíltak a virágok, virágoztak a fák. Nyáron magasan sütött a nap. A sok fa árnyékot adott, így nem volt nagy meleg…
Kedvesen sütött a Nap az égen, sugaraival puhára simogatta a zöld mezőt. A kis medvebocs boldogan hempergett a magas fűben…
Szomorúan kullogott a farkas az erdőben, fülét-farkát leeresztette, s mind csak a földet nézte. Észre sem vette, hogy szembejön a medve; csak akkor nézett fel ijedten, mikor a medve köszönt: – Jó reggelt, farkas koma. – Adjon isten, medve koma – fogadta búsan a farkas. – Hát neked mi bajod? Olyan szomorú vagy, mint a
Tudjátok-e, hol van a hatalmas burkus-király országa? Keleten a kutyafejű tatárok országával határos, délen a szerecsen népek laknak, északon az Emberevő Törpék birodalmával szomszédos, nyugaton meg éppen az Óperenciás-tenger határolja. Hanem a burkusok fejedelme, az aztán az igazi hatalmas uralkodó. Ha megéhezik, színarany tányéron hozzák be neki szolgái a finom fokhagymás rostélyost. Ha éppen unatkozna,