Hirdetés
Folytasd az olvasást
T. Fiser Ildikó:Volt egyszer…
Volt egyszer egy aprócska,
alig nagyobb Manócska.
Járta a zöld mezőt, virágzó réteket,
csodálta az égig érő, óriás hegyet
Verses mese
T. Fiser Ildikó:A madzag
Oldd ki! Szedd szét! Húzd meg ezt még!
Most már, ha úgy gondolod,
újra kötözheted, összefonhatod.
T. Fiser Ildikó:Kíváncsi Panka
Kíváncsi lett pöttöm Panka,
hogyan sül meg a piskóta.
Porró! Porró! ismételte,
F helyett mind P-ket ejtve.
Hirdetés
Folytasd az olvasást
T. Fiser Ildikó:Tűzre, vízre
Jaj, Istenem! Ég a szalma!
Vizet ide! Rajta! Rajta!
Öntsetek rá jó sokat,
hogy eloltsa a lángokat.
T. Fiser Ildikó:A víz
Íze nincsen, színe sincsen,
illatát sem érzi senki.
Két kezeddel, ha megfognád,
nem maradna benne semmi.
T. Fiser Ildikó: Hóesés
Nem száz, hanem millióapró fehér pillangó,zene nélkül, zajtalan,táncát járja hangtalan. Fehér varázslattal az ég tele,földet érve mind megpihene,díszítik nemcsak a magaslatot,befednek minden alakzatot. Keringő, kánkán,maga a látvány – mily megkapó!A táncosok járják, könnyedén váltják,kifogyhatatlannak tűnő formáció. Úgy érzed, ez az előadásvéget sem érhet – oly csodás!
Hirdetés
Folytasd az olvasást
T. Fiser Ildikó: A kis csillag
Kérlek szépen szellő papa,repíts engem, magasabbra!Oda, hol a sok madár,a kék égen tovaszáll. Szállt a csillag egyre feljebb,míg elérte a kék eget. Kérlek szépen szellő papa,repíts engem, magasabbra!Oda, hol a napsugár,a kék égen táncot jár. Szállt a csillag egyre feljebb,míg elérte a Napot. Kérlek szépen szellő papa,repíts engem magasabbra!Oda, hol a felhő párnán,pihen a színes
T. Fiser Ildikó: Kinőttem az óvodát
Mikor először léptem át e kapukatszememben a félelem könnye csillogott,körülöttem sírásra görbültek a szájak,hazavágyó szívem vigasztalan dobogott. Mikor először nyújtottad felém kezednem láttam még, hogy szíved nyitva áll,rémülten néztem a sok gyereket,hol lehet most az Édesanyám? Először csak játszottam, pityeregtem, ettem,telt az idő, sokat tanultam, terítettem,szemembe idővel mosoly költözött,az óvó néni a szívembe férkőzött. A
A magányos hópihe (Erdős Sándor)
Sötét hófelhőnek szélénült egy apró hópihe,kíváncsién nézelődöttellátott jó messzire. Ó, de szép ott lent a vidék,szépek hegyek és folyók.Lombja vesztett erdők fáingubbasztanak a rigók. De jó lenne ott lent lennibámulni a kék eget,Felnézni a hegytetőrelátni büszke bérceket. Gondolatot tett követte,nem tűnődik hát sokat.Csiklandozza felhő hasát,így a felhő jót mulat. Kacagástól megrázkódik,a hópihe leesik.Lassan-lassan hullik alá,le
Hirdetés
Folytasd az olvasást
Pók a jégen (Erdős Sándor)
Dezső a pók boltba indultkilépett a házából.Rákiabált egy kis madár:– Ne indulj el ráfázol. – Jeges minden, nézz csak körbe.Csicseregte a madár.Pajkosan kacsintott egyet,szárnyat emel, tovaszáll. Nagyot nézett ekkor Dezső.Jeges minden valóban.Egyetlenegy pozitívum,nem kell állni dugóban. Igen ám, de van itt nagy baj.Hogy jut el a Közértbe?Vakarta is a homlokát,nem volt neki lövése. Jaj, az