Kajla kutyus ugatni tanul
Egyszer volt, hol nem volt, az egyik falu szélén élt Kajla, a kiskutya. Még olyan fiatal volt, hogy éppen csak megtanult járni. Azonban már egész nap azt figyelte, milyen mély és erőteljes hangon ugatnak az idősebb kutyák. Ő még nem tudott ugatni, és ez nagyon zavarta. Elhatározta hát, hogy megkéri Bodrit, a falu legidősebb és legelismertebb kutyáját, tanítsa meg őt az igazi, tekintélyt parancsoló ugatásra. Nem kellett sokáig várnia, Bodri ugyanis éppen arra sétált. Kajla pedig ahogy meglátta, odaszaladt hozzá, és megkérdezte: – Megtanítasz engem ugatni? – Ó, kis Kajla! Ráérsz te még arra! Menj inkább, és játssz a testvéreiddel! – válaszolta a hatalmas méretűre nőtt kutya. – De én nem játszani szeretnék, hanem ugatni, mint te. Úgy, hogy az összes macska messze szaladjon, amikor meghallja a hangom – erősködött Kajla. – Na, jó – egyezett bele Bodri. Végülis van egy kis időm. Na, ide figyelj! Mondd azt, hogy „vau, vau”! – Víáú – kiabálta éles, fülsüketítő hangon Kajla. – Valóban van még mit tanulnod, de sebaj. Meglátod, napról napra ügyesebb leszel. Ahogyan egyre nagyobb leszel, úgy lesz a hangod is mélyebb. Na, mondd még egyszer: „vau”! – Vaúúúúúúú – kiabálta már szinte helyesen, de még mindig nagyon éles hangon