Sanci megmenti a napot (Mesetányér)
Egyszer volt, hol nem volt, egy kisváros girbegurba utcácskáiban álló földszinti kis házikóban élt egy kisfiú, akit Sancinak hívtak. Sancinak kiskorában bibis volt a lába…
Mesetányér
Rovar vacsora (Mesetányér)
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy erdő. Az erdő szélén ösvény futott, az ösvény mellett pedig egy ici-pici házikó állt. Ebben a pici házikóban mindig nagy volt a jövés-menés, döngicsélés…
Hirdetés
Miért van fehér folt a róka farkán? (Mesetányér)
Hol volt, hol nem volt, réges régen volt egy kedves erdő. Ebben az erdőben élt a róka és a medve, nagy barátságban. Akkoriban a rókák még mind vörösek voltak, a fülük csücskétől a farkuk hegyéig, a medvék kedvenc csemegéje pedig a mazsolás kalács volt…
Markolós mese (Mesetányér)
Marci, a markoló elgondolkozva pöfögött társai mögött a reggeli forgalomban. Sürgős munka várta ma őket, egy régi cső repedt meg a föld alatt, nagy zűrzavart okozva…
Lámi új takarója (Mesetányér)
Egyszer volt, hol nem volt, a hatalmas Andok hegyein túl, a bolíviai hegyek vonulatai közepette élt Kálmi, a kis láma, békésen egy hegyi kisfalu legszélén, egy kedves, takaros házikó udvarán, szerető gazdáival, Pippó bácsival és Amada nénivel…
Hirdetés
Kukásautós mese (Mesetányér)
Kund, a kukásautó vidáman döcögött végig a csendes utcákon. Korán volt még, a legtöbb kocsi szenderegve várta, hogy gazdája bent a házban felkeljen, felöltözzön, aztán elinduljon a munkába, vagy a gyerekekkel együtt az iskolába, óvodába…
Hupszli és Dodi (Mesetányér)
Egyszer volt, hol nem volt, még a dinók korában kezdődött ez a történet, amikor a hatalmas, egészséges, zöldellő fák között vidám ugrándozott Hupszli, a híres ősmacska…
Cicamese (Mesetányér)
Egyszer volt, hol nem volt, létezett egyszer egy óriási nagy Tányér birodalom. Rendkívül különleges hely volt ez, itt ugyanis a tányérokat nemcsak étkezésre használták…
Betonkeverős mese (Mesetányér)
Benedek, a betonkeverő autó izgatottan ébredt. Persze, hiszen ma lesz élete első munkanapja! A hajnali fények csillogva szikráztak csíkosra festett tartályán, gumiabroncsai keményre fújva várták, hogy gurulhassanak…
Hirdetés
Az unikornis szívecskéje (Mesetányér)
Vadvirágoktól illatozó, selymes mezőn legelészett az unikorniscsalád. Ropogtatták az édes füvet egy ideig, aztán mikor jól laktak, pihenésképpen csak csendesen kószáltak a réten…
A majmok és a banánfa (Mesetányér)
Nagy volt a lárma a csimpánz családban. Öt kicsi majom visongott a házban, miközben hol egymásra, hol a bútorokra ugráltak…
A mackó barátja (Mesetányér)
Kedvesen sütött a Nap az égen, sugaraival puhára simogatta a zöld mezőt. A kis medvebocs boldogan hempergett a magas fűben…
A három virágtündér (Mesetányér)
Bársonyos fűvel és egy csendesen csobogó patakkal körülvett apró tisztáson élnek a virágtündérek. Naphosszat kergetőznek, játszanak a réten, könnyű termetükkel ráfeküdnek a simogató szellők hátára, hogy versenyt repüljenek a tarka pillangókkal…
A cica tányérja (Mesetányér)
Történt egyszer, réges régen, mikor még minden állat jóbarátságban élt, hogy a kutya vendégségbe hívta a cicát és az egeret…
A cápa fogkeféje (Mesetányér)
Vidám napra ébredtek a tenger lakói. Csillogó halak, polipok, ráják és tengeri teknősök úszkáltak sietve a vízben…
A béka nadrágja (Mesetányér)
Kék tó mellett, a bokros, füves parton éltek a békák. Hol legyekre, szúnyogokra vadásztak, hol a hasukat süttették a forró napfényben. De legjobban mégis csak úszni szerettek. Fejest ugrottak a langyos vízbe, aztán elrugaszkodtak és hipp-hopp, a túlpartra is értek, villámgyorsan átszelve a hullámokat. – Én vagyok a legjobb úszó! – Nem is, mert én! – Mindenki tudja, hogy én vagyok a bajnok! – vitatkoztak. – Rendezzünk egy versenyt! – javasolta végül egyikük. Mivel mindnyájunknak tetszett az ötlet, hamar szervezkedni kezdtek. Úgy döntöttek, hogy három nappal később rendezik meg, hogy addig legyen idejük edzeni, gyakorolni. Kijelölték a rajtot, egy nagy lapos kavicsot és a célt is, egy szép tavirózsát a túlparton. Bírót is kerestek: egy teknős vállalta a megtisztelő feladatot. A következő napokban aztán minden béka azon volt, hogy a legjobb formába kerüljön. Izmaikat nyújtották, feszítették, ugró technikájukat tökéletesítették és úsztak, folyton csak úsztak. De máshogy is készültek ám a bajnokságra. Szebbnél szebb úszónadrágokat készítettek maguknak, virágok szirmából, növények szárából. Pirosat, lilát, kéket, sárgát, csíkosat és tarkát. – Egyszer van bajnokság a tavon! Meg kell adni a módját! – mondogatták és büszkén, peckesen jártak fel-alá a parton. Az egyik béka, a legkisebb, aki mindig fürgén, ügyesen úszott, és minden esélye
A Balerina masnija (Mesetányér)
Lina mérgesen járt-kelt a lakásban. Minden fiókot, szekrényajtót kinyitott, a kanapé párnáit a földre dobálta. – Itt sincs! Sehol sincs! Hol a csudában lehet? – dohogta. – Felfordítod az egész házat. Nézd, mekkora rendetlenséget csináltál! Képtelenség nyugodtan gyakorolni melletted. Mégis mit keresel annyira? – morgott a nővére, Bia. – A rózsaszín masnimat. Eltűnt! Hogyan léphetnék fel holnap nélküle? Mit teszek a hajamba így? – Inkább gyakorolj még egy kicsit te is! Napok óta elő sem vetted a cipődet – csóválta fejét a testvére. Régóta készültek az előadásra, ahol közösen és külön-külön is előadnak majd egy táncot. Lina azóta vágyott rá, hogy balettozhasson, amióta a nővérét először látta a színpadon. Elvarázsolta a zene, a könnyed mozdulatok világa, de főleg a tüllszoknyákért, a magasra fésült kontyokért rajongott. Tehetséges táncos volt ugyan, de az otthoni gyakorlás helyett sokszor inkább csak a tükörben nézegette magát, vagy újabb és újabb frizurákat próbálgatott. Főleg, amióta pár napja megkapta a gyönyörű rózsaszín masnit a nővérétől. Olyan szépen illett a hajába! Szinte minden este a fejére tette és aztán elképzelte, ahogy csodaszép tündérként pörög, forog majd a nézőközönség előtt. Kicsit azért izgult is, hiszen ez lesz az első fellépése. Újra feltúrta a szobáját, a szekrényeit és az asztalát,