A pöttyös víziló (Mester Györgyi)
Közeledett a születésnapja. Ilyenkor az volt a szokás, hogy ő választhatta ki a számára legmegfelelőbb ajándékot. Ez most se volt másként, ezért tértek be anyukájával a játékboltba…
Közeledett a születésnapja. Ilyenkor az volt a szokás, hogy ő választhatta ki a számára legmegfelelőbb ajándékot. Ez most se volt másként, ezért tértek be anyukájával a játékboltba…
Tordától nem messze, az Aranyos vize mellett van egy hegy, Tündér a neve. Ennek a hegynek a tetején réges-régen egy fényes, nagy vár volt, Tündérvár volt a neve, de ma csak a romladékát lehet látni…
Kund, a kukásautó vidáman döcögött végig a csendes utcákon. Korán volt még, a legtöbb kocsi szenderegve várta, hogy gazdája bent a házban felkeljen, felöltözzön, aztán elinduljon a munkába, vagy a gyerekekkel együtt az iskolába, óvodába…
Picinke volt a legkisebb a madártestvérek között. Cinke mama már tojáskorában is nagyon óvta, mert attól félt, az apró tojás valamerre elgurul a fészekben, eltűnik a szeme elől…
Egyszer volt, hol nem volt, létezett egyszer egy óriási nagy Tányér birodalom. Rendkívül különleges hely volt ez, itt ugyanis a tányérokat nemcsak étkezésre használták…
Leesett az első hó. És nemcsak szállingózott, hanem rögvest annyi hullott belőle, hogy vastag, hófehér dunnával fedte be az erdő minden zegzugát…
Történt egyszer, réges régen, mikor még minden állat jóbarátságban élt, hogy a kutya vendégségbe hívta a cicát és az egeret…
Mindenki tudta, hogy a bolyban nincs nagyobb tréfagyáros a kicsi hangyánál. Tréfi, mert társai csak így nevezték, ha kellett, ha nem, folyton viccelt…
Vidám napra ébredtek a tenger lakói. Csillogó halak, polipok, ráják és tengeri teknősök úszkáltak sietve a vízben…
Élt Bergengóciában egy szegény földműves, süldő leánykájával, Kincsővel. Nagy-nagy nyomorúságban tengődtek, kis földjük tartotta el őket…