T. Fiser Ildikó: Ez Állati! 5. A szelíd sárkány
Élt egyszer egy szelíd sárkány,
ki számolt, írt és olvasott.
Élt egyszer egy szelíd sárkány,
ki számolt, írt és olvasott.
Jó illatú, meleg, kerek,
fincsi fánkra lekvárt kenek.
Béka talpán békatalpak
Úszónaci, szemüveg
Kutya banda, ebugatta,
kutya buli, dínomdánom,
Hosszú az út völgyön, hegyen,
hogy a posta pontos legyen.
Amikor még kicsi voltam,
nem értettem én meg,
miért kellett megszületni
a kis öcsikémnek….
A csattok, mint parányi csillagszemek
az égen, vidáman felém kacsintanak,
ragyognak színezüst fénnyel a sötétben,
halk kitt-kattanásuk az éjben, mint álom-harang
Úgy döntött a vándorpatkány véget ért a kóborlás. Talán kint a város szélén akad neki is lakás. Nem jó ez a vándorélet soha nincsen nyugalom. A csatornák partja helyett biztosabb lesz egy alom. Elege lett a városból nagyon nagy a forgalom, még a végén elgázolják nem kell neki izgalom. Ki is ment a város szélre
Apró sikló kis tó partján, édesanyját kérdezi. A cinegének van cipője, akkor hát miért nincs neki? Anyukája kedvesen néz, halk is az ő válasza. – Kis cipő birtokosának szükség lenne lábakra. – Siklók vagyunk nincsen lábunk így teremtett az Isten. A sikláshoz nem kell a láb sem a réten, sem vízben. Édesanyja csendes szava dacolt
Tengermélyi kis barlangban élt egy furcsa kis lakó. Nincsen neki pedigréje, neve annyi csak, Janó. Janó nem más csak egy homár, egy pár lábán ollóval. Nem kell neki kés és villa, elbánik a gombóccal. Egyszer aztán nagyot gondolt itt hagyja a tengermélyt. Tenger ura nem gazdája, nem is kér rá engedélyt. A nagy kaland előtt
Bot Elemér a botsáska csámcsogott egy levélen, egész nap csak táplálkozik más sem jár a fejében. Az alakja mégis slankos nem nő meg a potroha, sohasem evett süteményt nem volt olyan ostoba. Mert, ha sokat evett volna, megnőne a sonkája. Úgy nézne ki, mint egy fatörzs nem lenne bot formája. Hogy rejtőzne el egy lombon?
Strandolni ment Pál a szöcske,megunta a színét.Az, hogy csak a tóra mehetnem veszi el kedvét. Pedig abban halak élneknéha szöcskét esznek,ezért keltik a rovarokrossz hírét a helynek. Nem törődve intelemmelstrandra vágyott Pálunk.–Az a lényeg – dünnyögte Pál– barna lesz a vállunk. A tó partján egyedül voltüres volt a strand ma,furcsállotta ezt a dolgotfelnézett a napra.
You cannot copy content of this page