A nagyon rövid mesék olyan rövid, könnyen érthető történetek, amelyek néhány mondat vagy rövid bekezdés alatt elmesélnek egy teljes történetet. A nagyon rövid mesék különlegessége, hogy a történet tömören, gyorsan és mégis érthetően bontakozik ki.
Az erdő azon az estén szokatlanul csendes volt. A szél alig mozdította meg a leveleket, a madarak korábban tértek nyugovóra, és még a patak is halkabban csobogott, mintha tudná, hogy valami fontos készülődik. A telihold ezüstös fénye megvilágította az öreg tölgyet, amely az erdő közepén állt, vastag törzsével és méltóságteljes koronájával. Amikor az óra éjfélt
Az erdő szélén állt egy hatalmas, öreg tölgyfa, amely már annyi tavaszt és telet látott, hogy törzsének kérge mély barázdákban őrizte az idő emlékét. Tavasszal zsenge, világoszöld leveleket bontott, nyáron sűrű árnyékot adott az alatta pihenőknek, ősszel pedig aranyba és rozsdavörösbe öltözött, mintha ünneplőbe készülne. Az egyik legfelső ágon élt egy kicsiny falevél, aki egész
Az erdő mélyén, ahol a napfény aranyszínű csíkokban szűrődött át a lombok között, egy kristálytiszta patak kanyargott a mohával borított kövek között. Vize olyan áttetsző volt, hogy a kavicsok is csillogtak az alján, mintha apró csillagok hullottak volna bele az égből. A patak vidáman csobogott, mesélt a fáknak, énekelt a madaraknak, és hűsítette az őzek
Az erdő szélén, ahol a mező aranyszínű hullámokban ringott a szélben, állt egy hatalmas, öreg tölgyfa. Törzse vastag volt és repedezett, akár egy bölcs öregember homloka, ágai pedig úgy nyúltak az ég felé, mintha maguk is kérdezni szeretnének valamit a felhőktől. A falubeli gyerekek gyakran játszottak a tövében, bújócskáztak a gyökerei között, és versenyeztek, ki
A patak fölött, a falu szélén állt egy apró, öreg fahíd. Nem volt különösebben széles, sem különösebben magas, mégis fontosabb volt, mint bármi más a környéken. Deszkái kissé megkoptak az évek alatt, korlátján itt-ott lepattogzott a festék, de a híd büszkén tartotta magát, és minden tavasszal új reménnyel nézett a napfénybe. Azon az éven különösen
Az erdő szélén, ahol a fák lombjai úgy hajoltak össze, mintha titkokat suttognának egymásnak, élt egy apró, szürke bundájú nyuszi. Nyirkának hívták, mert mindig egy kicsit csapzott volt a bundája, mintha a széllel birkózott volna össze. Nyirka szerette az erdőt, szerette a reggeli harmatcseppeket és a friss fű illatát, de volt valami, amit még ezeknél
A dombok ölelésében, ahol a tavaszi szél mindig lágyabban simogatta a füvet, mint bárhol máshol, elterült egy különös rét. Tavasszal aranysárga pitypangok gyúltak rajta, lila ibolyák bújtak meg a fűszálak között, és a levegőben friss föld és virágillat keveredett. A faluban azt suttogták, hogy ez a rét nem olyan, mint a többi. Húsvét reggelén három
Az öreg tölgyfa gyökerei között, ahol a moha puhább volt, mint a legfinomabb párna, apró ajtó rejtőzött. Nappal senki sem vette észre, csak a hangyák és a csigák tudták, hogy ott bizony élet lakik. Amint azonban leszállt az este, és a hold ezüstfénnyel öntötte el a tisztást, az ajtó mögött mocorgás támadt. Odabent a tojásfestő
A falu szélén, ahol a kertek végében már a mező kezdődött, állt egy öreg, fehérre meszelt tanya. A tanya udvarán tavasszal mindig hamarabb ébredt az élet, mint bárhol máshol. A barackfák rózsaszínbe öltöztek, a tyúkok kapirgálva keresték a friss magokat, s a harmat ezüstösen csillogott a fűszálakon. Az udvar legbüszkébb lakója egy tűzpiros tarajú kakas
A falu szélén, ahol a kertek összeértek a rétekkel, és tavasszal a szél virágillatot sodort a házak közé, élt egy kisfiú, akit Marcinak hívtak. Marci még sosem mondott locsolóverset egyedül. Mindig az édesapja mögött lépkedett húsvét reggelén, kezében egy apró, kék műanyag vödörrel, és csak halkan ismételte azokat a sorokat, amelyeket az apukája magabiztosan elszavalt.
A tavasz első igazán langyos reggelén a harmat még gyöngyökként csillogott a fűszálakon, és a kert végében álló öreg diófa árnyéka lustán nyújtózott a veteményes felé. A virágágyásokban tulipánok és nárciszok ringatóztak a szélben, mintha suttogva beszélgetnének egymással. Senki sem sejtette, hogy azon az éjjelen különös vendég járt a kertben. A húsvéti nyúl, aki puha
A falu szélén, ahol a földek lassan beleolvadtak a ligetes erdőbe, állt egy sudár, öreg fa. Törzse vastag volt és repedezett, ágain tavasszal friss, üdezöld levelek bomlottak ki, ősszel pedig aranyszínű köntösbe öltözött. Mégis, minden szépsége ellenére, a fa szívében volt egy apró, kimondatlan vágy. Valahányszor közeledett a tavasz, és a gyerekek vidám kacagása betöltötte
A nagyon rövid mesék különösen hasznosak kisebb gyerekek számára, mert rövid figyelmi idő mellett is könnyen követhetőek. Egy rövid történet gyorsan leköti a gyerek figyelmét, és még lefekvés előtt vagy egy rövid pihenő alatt is könnyen elolvasható vagy elmesélhető.
A nagyon rövid mesékben a történet egyszerű, mégis teljes. Általában van benne egy főszereplő, egy kis kaland vagy esemény, és a végén gyakran valamilyen tanulság vagy kedves fordulat. A szereplők lehetnek állatok, gyerekek, tündérek vagy más mesebeli alakok, akik egy rövid, de emlékezetes történet részesei.
Az ilyen mesék előnye, hogy gyorsan felolvashatóak. Ez különösen hasznos lehet esti mese előtt, amikor már kevés idő van, de a gyerek még szeretne hallani egy rövid történetet. A rövidség ellenére ezek a mesék is képesek mosolyt csalni az arcokra, és egy pillanatra megnyitni a képzelet világát.