Generic selectors
Exact matches only
Search in title
Search in content
Post Type Selectors

A kiskutya neve (magyar népmese)

Szerző: Mesélek Neked

Oszd meg ezt a mesét!

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer az Óperenciás-tengeren túl egy nagy fa, annak volt háromszázhatvanhat ága, minden ágán háromszázhatvanhat kányafiú (a hollónál nagyobb testű, sötétebb foltokkal díszített rozsdavörös színű, erősen villás farkú ragadozó madár – a szerk.). Aki az én mesémet meg nem hallgatja, csípje meg mind az éjszaka.

Hirdetés
Folytasd az olvasást

Volt egyszer egy királyfi, az elment a szomszéd király házához látogatóba. Ennek a királynak volt három lánya. A legkisebbiknek volt egy szép kiskutyája.

Ez a kiskutya olyan nagyon szép volt, hogy a királyfi nagyon megszerette. Meg is mondta a lányoknak, hogy sokért nem adná, ha a kiskutya az övé lehetne, de azok meg azt mondták, hogy ők is annyira szeretik, hogy semmiért oda nem adják.

De a királyfi a legkisebb királykisasszonnyal összebeszélt, s az odaadta neki a kiskutyát. Mikor már jó messzire volt a várostól, akkor jutott eszébe, hogy nem kérdezte meg, mi a kutya neve. Ő maga nem mert visszamenni, hogy megkérdezze, hanem a kocsist küldte.

Azt mondja neki:

– Eredj vissza, de okosan beszélj, mert mind a három királylány együtt lesz.

Hirdetés
Folytasd az olvasást

Visszamegy a kocsis, s azt mondja a legkisebbik királykisasszonynak:

– Felséges királykisasszony, azt üzente az, tudod már, ki, mi a neve annak, tudod már, kinek?

Azt mondja erre a királylány:

– Ahogyan vagy te, úgy vagyok én! Az a neve annak, tudod már, minek. Mondd meg ezt annak, tudod már, kinek!

A kocsis visszament a gazdájához, és megmondta, mit üzent a királylány. A királyfi ebből megértette, hogy Félsz a kutya neve, mert a lányok előtt se a kocsis, se a legkisebbik lány nem mert világosan szólni.

Szólj hozzá!