Egyszer volt, hol nem volt, egy mesebeli helyen, ahol a rét minden tavasszal szivárványokkal volt tele, élt egy kis bika, akit Szivárványcsillagnak hívtak. Ez a bika nem volt olyan, mint a többi: az ő szarvai aranyszínben csillogtak, és amikor futott, a patái alatt virágok nyíltak. A falusiak szerint Szivárványcsillag varázserővel bírt, amit egy különleges réti tündértől kapott, amikor megszületett.
Egy nap a szivárványréten különös árnyék vetült a földre, és az állatok nyugtalanok lettek. Egy hatalmas fekete felhő ereszkedett le, amely eltakarta a napot, és mindent sötétségbe borított. Az állatok félve bújtak el, mert tudták, hogy a felhő nem más, mint Árnyékfarkas, a gonosz varázsló, aki el akarja lopni a rét színeit és varázsát.
Szivárványcsillag azonban nem bújt el. Bátran előlépett, és így szólt:
– Nem engedem, hogy elvedd a színeket a rétről, Árnyékfarkas! Itt mindenki boldog és szabad, és én megvédem a barátaimat.
Árnyékfarkas gonoszan felnevetett, és így válaszolt:
– Te, egy kis bika, meg akarsz küzdeni velem? Hát jó, de tudnod kell, hogy az én mágiám sötétebb, mint az éjszaka!
Szivárványcsillag mély levegőt vett, és előlépett. Az aranyszínű szarvai fényleni kezdtek, és egy kis szivárvány villant fel körülötte. Ahogy a bika futni kezdett, minden egyes lépése színes virágokat nyitott ki a földön. Szivárványcsillag a rét közepére futott, és a szarvait az ég felé emelte.
– A varázserő nem a sötétségből, hanem a szeretetből és a fényből jön! – kiáltotta.
Ekkor egy hatalmas villám csapott le a fekete felhőre, és a rét fölött megjelent egy óriási, ragyogó szivárvány. A szivárvány fényében Árnyékfarkas elvesztette az erejét, és lassan eloszlott a sötét köd, amelyet magával hozott. Az állatok előbújtak a rejtekhelyükről, és örömteli csipogással és bégetéssel ünnepelték Szivárványcsillagot.
A bika elégedetten nézett végig a réten. Minden szín visszatért, és a nap újra ragyogott. Ekkor egy apró tündér jelent meg Szivárványcsillag előtt: ő volt Szellőcske, a rét tündére.
– Bátorságod megmentette a szivárványrétet, Szivárványcsillag – mondta a tündér. – Mostantól kezdve minden tavaszon te hozod majd el a rétre a színeket.
Szivárványcsillag mosolygott, és egy kicsit meghajolt.
– Az igazi varázslat az, hogy mindig összetartunk és vigyázunk egymásra.
Aznap este a rét lakói hatalmas ünnepet tartottak. A szivárványfényben táncoltak, és mindenki tudta, hogy Szivárványcsillag, a bátor kis bika, az ő hősük lett. És attól a naptól kezdve a szivárványréten mindig vidámság és színek uralkodtak.
