Hollenczerné Balogh Ilona

Gyöngycsibék és barátaik 2. rész Elindult a kis társaság a baromfiudvaron található Szemétdombi térre. A sor elején ment Kukori Kázmér peckesen lépegetve, utána következett Kotyi Kata büszkén, és hátra-hátra nézegetve, hogy megvan-e az összes kiscsibe. – Ne izgulj! Mi vigyázunk rájuk! – nyugtatgatta a kotlósmamát Fefe. – Csip! Csip! Mi is figyelünk! – szólaltak meg a kis pelyhesek. – Tudom, tudom, de azért ügyeljetek a „libasorra” is! – figyelmeztette őket kotlósmama. – Libasor?! – kérdezte Csoki kutya. – Hol vannak itt libák? Azt mondtátok, hogy kiscsibék! Most libák vagy kiscsibék? Teljesen össze vagyok zavarodva – mondta tétován. – KIS-CSI-BÉK! Nincs miért összezavarodnod! – kukorékolta hátra Kázmér. – Akkor, mi ez a „libasor”? Miért nem „csibesor”? – csaholta Csoki. – Azért „libasor”, mert szépen egymás után haladnak, és ez egy kifejezés – magyarázta Kata, a kotlós. – Csibék vagyunk, „libasorban” haladunk! Csibék vagyunk, „libasorban” haladunk! – szajkózták a kiscsibék. – Csend legyen! – szólt hátra kotlósmama. Mit fognak szólni a többiek, ha meghallják, hogy milyen ricsajosak vagytok? Nem szeretnék szégyenkezni miattatok! – csitította a csipogó csibéket. Hirtelen csend lett, amikor meglátták Röffencs Robit. Minden kiscsibe kotlós mamához futott. – Mi ez a nagy riadalom? – kérdezte a mamájuk. A csibék riadtan

Tovább a mesére

Gyöngycsibék és barátaik 1. rész Kotyi Kata lassan három hete ül a tojásokon. Fefe és Csoki, a két kutyakölyök napok óta figyeli a kotlósmamát, és megállapították, hogy Kotyi Kata csak „csücsül” és „csücsül”. – Te mire vársz? Miért nem szaladgálsz a többiekkel? – kérdezte Fefe. – Ne zavarj! Dolgom van! – szólt neki Kotyi Kata. – Dolgod? Hiszen napok óta nem csinálsz semmit, csak ülsz és eszegetsz – állapította meg Csoki. – Ülök, igen ülök, de ez most nagyon „fontos” tevékenység – válaszolta a kotlós. – Akkor mi is ideülünk, mert a nagyok mindig azt mondják, hogy csináljunk valami „fontosat” – és lecsücsült a két kiskutya. Kíváncsi tekintettel nézték a kotlóst, és próbáltak „fontosan” ülni. Közben megérkezett Kukori Kázmér is. – Ti mit csináltok itt? – kérdezte a kutyusokat. – Ülünk, mint Kotyi Kata! Ez egy „fontos” tevékenység… – mondták. – Fontos? – és kérdően nézett a kutyákra és Kotyi Katára. – Igen! – kacsintott rá Kata. Kázmér ugyan nem értette a dolgot, de úgy gondolta, hogy valami „titkos” ügyük van a kutyáknak. – Mit gondolsz, Kata? Meddig kell még várni, hogy meglássuk az elsőt? – Szerintem már nem sokáig – szólt halkan – Figyelj csak, valamit hallok!Mindenki fülelt, egyszer

Tovább a mesére