A kiscsibék bemutatkozása a baromfiudvarban (Hollenczerné Balogh Ilona)
Gyöngycsibék és barátaik 2. rész Elindult a kis társaság a baromfiudvaron található Szemétdombi térre. A sor elején ment Kukori Kázmér peckesen lépegetve, utána következett Kotyi Kata büszkén, és hátra-hátra nézegetve, hogy megvan-e az összes kiscsibe. – Ne izgulj! Mi vigyázunk rájuk! – nyugtatgatta a kotlósmamát Fefe. – Csip! Csip! Mi is figyelünk! – szólaltak meg a kis pelyhesek. – Tudom, tudom, de azért ügyeljetek a „libasorra” is! – figyelmeztette őket kotlósmama. – Libasor?! – kérdezte Csoki kutya. – Hol vannak itt libák? Azt mondtátok, hogy kiscsibék! Most libák vagy kiscsibék? Teljesen össze vagyok zavarodva – mondta tétován. – KIS-CSI-BÉK! Nincs miért összezavarodnod! – kukorékolta hátra Kázmér. – Akkor, mi ez a „libasor”? Miért nem „csibesor”? – csaholta Csoki. – Azért „libasor”, mert szépen egymás után haladnak, és ez egy kifejezés – magyarázta Kata, a kotlós. – Csibék vagyunk, „libasorban” haladunk! Csibék vagyunk, „libasorban” haladunk! – szajkózták a kiscsibék. – Csend legyen! – szólt hátra kotlósmama. Mit fognak szólni a többiek, ha meghallják, hogy milyen ricsajosak vagytok? Nem szeretnék szégyenkezni miattatok! – csitította a csipogó csibéket. Hirtelen csend lett, amikor meglátták Röffencs Robit. Minden kiscsibe kotlós mamához futott. – Mi ez a nagy riadalom? – kérdezte a mamájuk. A csibék riadtan