Egyszer volt, hol nem volt, az egyik falu szélén élt Kajla, a kiskutya. Még olyan fiatal volt, hogy éppen csak megtanult járni. Azonban már egész nap azt figyelte, milyen mély és erőteljes hangon ugatnak az idősebb kutyák.
Ő még nem tudott ugatni, és ez nagyon zavarta. Elhatározta hát, hogy megkéri Bodrit, a falu legidősebb és legelismertebb kutyáját, tanítsa meg őt az igazi, tekintélyt parancsoló ugatásra.
Nem kellett sokáig várnia, Bodri ugyanis éppen arra sétált. Kajla pedig ahogy meglátta, odaszaladt hozzá, és megkérdezte:
– Megtanítasz engem ugatni?
– Ó, kis Kajla! Ráérsz te még arra! Menj inkább, és játssz a testvéreiddel! – válaszolta a hatalmas méretűre nőtt kutya.
– De én nem játszani szeretnék, hanem ugatni, mint te. Úgy, hogy az összes macska messze szaladjon, amikor meghallja a hangom – erősködött Kajla.
– Na, jó – egyezett bele Bodri. Végülis van egy kis időm. Na, ide figyelj! Mondd azt, hogy „vau, vau”!
– Víáú – kiabálta éles, fülsüketítő hangon Kajla.
– Valóban van még mit tanulnod, de sebaj. Meglátod, napról napra ügyesebb leszel. Ahogyan egyre nagyobb leszel, úgy lesz a hangod is mélyebb. Na, mondd még egyszer: „vau”!
– Vaúúúúúúú – kiabálta már szinte helyesen, de még mindig nagyon éles hangon a kiskutya.
– Jó lesz, jó lesz – dünnyögte az öreg kutya. Próbálgasd csak így tovább. Nekem most mennem kell, de ezentúl minden nap eljövök hozzád. Látom, hogy nagyon akarsz, és megérdemled, hogy tanítsalak. Ügyes kiskutya vagy, Kajla.
Bodri ezzel megfordult, és elballagott. Kajla pedig egész nap ugatott. Képzelheted, annyit gyakorolt, hogy a gazdái már állatorvost akartak hívni, hogy biztosan fáj valamije. Ők nem tudták, hogy Kajla csak gyakorol.
Ezentúl pedig minden nap eljött hozzá Bodri. Pontosan úgy, ahogyan ígérte. Kajla pedig a hónapok alatt egy gyönyörű nagy kutyává cseperedett. Az ugatása pedig a legszebb volt a faluban. Igazi mély, okos kutyához méltó hangja lett – pont úgy, ahogyan Bodri is megjósolta.
Elismerésül a következő évben a többi kutya falkavezérré választotta. Ettől kezdve Bodri átadta az ő helyét, és már Kajla irányította a faluban élő kutyákat.
Ezt pedig annak köszönheti, hogy kitartó volt, sokat tanult Bodritól, és minden nap gyakorolt. Nem mellesleg pedig a többi állatról sem feledkezett meg, és bármikor fordulhattak hozzá, ha problémájuk akadt. Így lett Kajlából, a kis ügyetlen kutyából egy igazi, nagy és elismert falkavezér.
