Generic selectors
Exact matches only
Search in title
Search in content
Post Type Selectors
Hirdetés
Folytasd az olvasást

Benedek, a barackfa őrzője

Benedek a barackfa orzoje Meselek Neked

Benedek minden reggel a templom mögötti kis térre sietett, ahol a falu legöregebb barackfája állt. A fa annyira vastag törzsű volt, hogy három gyerek sem tudta volna teljesen körbeérni. Az ágai messzire nyúltak, és ha virágba borult, olyan volt, mintha rózsaszín hó hullott volna a fűre. A falu népe büszke volt rá, de az utóbbi években egyre kevesebb gyümölcs termett rajta, és már csak Benedek játszott alatta nap mint nap.

Tovább a mesére

Az Álmos hegy gyermeke

Az Almos hegy gyermeke Meselek Neked

A falu határában állt egy különös hegy, amit mindenki csak Álmos hegynek hívott. Nem azért, mert bárki is aludt volna rajta, hanem mert a csúcsát örökké köd borította, mintha maga a hegy is aludna. Az öregek úgy tartották, hogy a hegy gyomrában egy kisfiú szunnyad, akit csak a legnagyobb baj idején lehet felébreszteni. A gyerekek ezt inkább csak mesének hitték, a felnőttek pedig régi babonának.

Tovább a mesére

Hirdetés
Folytasd az olvasást

A csillagfényes nyári álom

A csillagfenyes nyari alom Meselek Neked

A nyár első igazi forró napján, amikor a kánikula – vagyis a perzselő hőség – első lélegzete végigsiklik a tájon, a tó még alig hallhatóan szuszog a párás hajnalban. A víz felett lebegő harmatpára a hideg éjszakai levegő és a meleg reggeli napsugár találkozásából születik, de alighogy a Nap előbújik, elillan, mintha sosem létezett volna.

Tovább a mesére

Mese Bagoly tanár úrnak

Mese Bagoly tanar urnak Meselek Neked

Volt egyszer egy csöppnyi tisztás az erdő közepén, ahol minden reggel csendes volt, éppen csak a harmatcseppek lágy hangja törte azt meg; kivéve egy bizonyos napon. Aznap ugyanis Nyuszi Tóbiás már hajnalban talpon volt, és izgatottan ugrándozott fel-alá az odúja előtt.

Tovább a mesére

Hirdetés
Folytasd az olvasást

Anyuska egy napra királylány lett

Anyuska egy napra kiralylany lett Meselek Neked

Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás-tavon is túl, a Fakanál-hegy lábánál, élt egy különös család: Papa, Anyuska, Mici, aki néha egérnek képzelte magát, és Dani, aki szerint minden létező dolog LEGO-ból készült. De a legfurcsább dolog ezen a tavaszi reggelen történt, amikor Anyuska… eltűnt.

Tovább a mesére

Az eltűnt húsvét nyomában

Az eltunt husvet nyomaban Meselek Neked

Nem is olyan régen történt az, amit mesélek. Egy napsütéses völgyben húzódott meg Mogyoróliget, ahol a fák lombjai közt madárdal csendült, a fűben százszorszépek mosolyogtak, és még a méhek is úgy zümmögtek, mintha dalt dúdolnának. E liget szélén feküdt egy aprócska falu, ahol minden évben csodásan ünnepelték a húsvétot.

Tovább a mesére

A piros-fehér-zöld zászló titka

A piros feher zold zaszlo titka

Réges-régen, amikor Magyarország még csak egy fiatal ország volt, a népnek nem volt saját zászlaja. Az emberek tudták, hogy egy zászló nem csupán egy darab szövet, hanem egy jelkép, amely összetartja a nemzetet, és erőt ad a szívekben. Az Öreg Bölcs, aki a hegyek között élt, hallotta az emberek kérését, és úgy döntött, hogy elmeséli

Tovább a mesére

Hirdetés
Folytasd az olvasást

A huszár kiscsikója

A huszar kiscsikoja

A tavaszi mezőn, ahol a fű frissen sarjadt és a nárciszok illata betöltötte a levegőt, egy kiscsikó született. Pej színű volt, fürge és élettel teli, és a falu huszára, Gergő, büszkén nevezte el Villámnak. – Egyszer majd együtt vágtatunk a csatában, kis barátom! – mondta neki Gergő, miközben gyengéden megsimogatta a csikó selymes sörényét. Villám

Tovább a mesére

Peti és a kokárda

Peti es a kokarda

Peti izgatottan figyelte, ahogy édesanyja egy piros-fehér-zöld kokárdát tűzött a kabátja bal oldalára. Aznap volt március 15-e, és az egész város ünnepi díszbe öltözött. Az emberek zászlókat lengettek, a téren zene szólt, és mindenütt magyar zászlók lengtek a szélben. – Anya, miért viselünk kokárdát? – kérdezte Peti kíváncsian. Édesanyja elmosolyodott, és leguggolt hozzá.– A kokárda

Tovább a mesére

A Gergely-napi diákmese

A Gergely-napi diákmese

Réges-régen, amikor még nem volt minden faluban iskola, a diákoknak különösen nagy szerepük volt abban, hogy a gyerekek tanulni járjanak. Március 12-én, Gergely-napján, a diákok házról házra jártak, hogy játékos énekekkel, vidám tréfákkal hívogassák a kisebbeket az iskolába. Ezt a szokást hívták Gergely-járásnak. Egy nap a kis Máté, aki épp hogy elérte a hatéves kort,

Tovább a mesére

Hirdetés
Folytasd az olvasást

Bohóc Berci és a farsangi mulatság

Bohoc Berci es a farsangi mulatsag Meselek Neked

Egyszer volt, hol nem volt, egy kis faluban élt egy bohóc, akit mindenki csak Bohóc Bercinek hívott. Berci híres volt arról, hogy mindig hatalmas piros orrot viselt, csíkos nadrágot hordott, és olyan cipője volt, amiben minden lépése után egy halk nyikorgó hang hallatszott.

Tovább a mesére

×