Benedek, a barackfa őrzője
Benedek minden reggel a templom mögötti kis térre sietett, ahol a falu legöregebb barackfája állt. A fa annyira vastag törzsű volt, hogy három gyerek sem tudta volna teljesen körbeérni. Az ágai messzire nyúltak, és ha virágba borult, olyan volt, mintha rózsaszín hó hullott volna a fűre. A falu népe büszke volt rá, de az utóbbi években egyre kevesebb gyümölcs termett rajta, és már csak Benedek játszott alatta nap mint nap.