A tavaszi mezőn, ahol a fű frissen sarjadt és a nárciszok illata betöltötte a levegőt, egy kiscsikó született. Pej színű volt, fürge és élettel teli, és a falu huszára, Gergő, büszkén nevezte el Villámnak. – Egyszer majd együtt vágtatunk a csatában, kis barátom! – mondta neki Gergő, miközben gyengéden megsimogatta a csikó selymes sörényét. Villám
Peti izgatottan figyelte, ahogy édesanyja egy piros-fehér-zöld kokárdát tűzött a kabátja bal oldalára. Aznap volt március 15-e, és az egész város ünnepi díszbe öltözött. Az emberek zászlókat lengettek, a téren zene szólt, és mindenütt magyar zászlók lengtek a szélben. – Anya, miért viselünk kokárdát? – kérdezte Peti kíváncsian. Édesanyja elmosolyodott, és leguggolt hozzá.– A kokárda
Réges-régen, amikor még nem volt minden faluban iskola, a diákoknak különösen nagy szerepük volt abban, hogy a gyerekek tanulni járjanak. Március 12-én, Gergely-napján, a diákok házról házra jártak, hogy játékos énekekkel, vidám tréfákkal hívogassák a kisebbeket az iskolába. Ezt a szokást hívták Gergely-járásnak. Egy nap a kis Máté, aki épp hogy elérte a hatéves kort,
Egyszer volt, hol nem volt, egy kis faluban élt egy bohóc, akit mindenki csak Bohóc Bercinek hívott. Berci híres volt arról, hogy mindig hatalmas piros orrot viselt, csíkos nadrágot hordott, és olyan cipője volt, amiben minden lépése után egy halk nyikorgó hang hallatszott.
A farsang napján az iskola tornaterme igazi varázslatos hely lett. Lufik, papírszalagok és színes lampionok lógtak mindenhol, a büfében pedig annyi fánk sorakozott, hogy egy kisebb falu is jóllakhatott volna vele. A gyerekek mindenféle jelmezben sürögtek-forogtak, de a legnagyobb meglepetés az volt, hogy az osztályból öten is boszorkánynak öltöztek.
Egyszer volt, hol nem volt, az erdő mélyén, egy barátságos kis barlangban éldegélt Medve Misi. Nagyon szerette a mézet, a málnaillatú nyári reggeleket, és a hatalmas levélkupacban való hancúrozást. De amikor beköszöntött a tél, bebújt a barlangjába, és hosszú téli álomba merült, ahogyan minden rendes medvéhez illik.
Emlékeztek még arra, hogy mi történt tavaly ősszel, Süni Samuval? Igen? Vajon, azóta mi lehet vele? Ti tudjátok? Nem? Figyeljetek jól, elmesélem. Nos, Süni Samu és családja egy hatalmas, száraz falevelekből és gallyakból összerakott kupac belsejében aludta az igazak álmát, pont abban, amelybe az állatmentők ősszel átköltöztették. Édesen aludták a jó melegben téli álmukat. Samunak
Ősz volt. Rozsdás avar borította a földet. Süni Samu és családja aludni készült. Találtak is egy hatalmas, száraz falevelekből és gallyakból összerakott kupacot. Nagy örömmel vackolták be magukat a biztonságosnak hitt levélhalmok közé. Mély álomba szenderültek. Már édesen aludták a jó melegben álmukat, amikor Süni Samu furcsa szagra ébredt. Ijedten látta, hogy ég a biztonságot
Milyen üres az a fészek! – mutatott oda búsan a kicsi édesanyjának. – Igen. Nyár végén délre vonult a mi gólyánk Cakó, úgy ahogy majdnem minden vonuló madár. Ahogy változik az időjárás évről-évre, úgy változik az is, hogy mikor indulnak útra. Hallgatta figyelmesen a kicsi édesanyja szavait. – Miért vonulnak el? Nem jó itt nekik?
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy iciri-piciri hógolyó, Hóri. Hórit egy iciri-piciri kisfiú gyúrta egy hideg téli napon. A tapadó havat összenyomta és addig formálta, amíg egy kis gömb lett belőle. Képzeljétek el, hogy ez az iciri-piciri hógolyó szórakoztató és egyedi volt. Hogy miért? Hát azt mindjárt elmesélem. Alighogy elkészült a hógolyó, hirtelen
Egyszer, valamikor réges-régen, egy kis faluban élt egy kiskutya, Muki. Imádta a nyarat. Amikor sütött a nap, ott hempergett vígan a fűben, vagy kergetőzött a vidám gyerekekkel a mezőn. Még a sárkányeregetést is élvezte. Amikor a szellő magasabbra fújta a papírsárkányt, farkcsóválva ugatta meg. Szerette szimatolni a tiri-tarka virágok szirmait. – Hű, de finom az
Dezső a pók boltba indultkilépett a házából.Rákiabált egy kis madár:– Ne indulj el ráfázol. – Jeges minden, nézz csak körbe.Csicseregte a madár.Pajkosan kacsintott egyet,szárnyat emel, tovaszáll. Nagyot nézett ekkor Dezső.Jeges minden valóban.Egyetlenegy pozitívum,nem kell állni dugóban. Igen ám, de van itt nagy baj.Hogy jut el a Közértbe?Vakarta is a homlokát,nem volt neki lövése. Jaj, az