Egyszer volt, hol nem volt, élt egy kismackó, akit Máténak hívtak. Máté egy barátságos erdő szélén lakott anyukájával és apukájával, de ma egy különleges napra ébredt: ma volt az első nap az iskolában! Máté egy kicsit izgult. Az iskoláról sok mesét hallott a nagyobb testvéreitől és a barátaitól, de soha nem tudta elképzelni, milyen lehet
Egyszer régen, egy csendes kis erdő szélén élt egy nyuszi, akit Picúrnak hívtak. Picúr nem volt nagy, de szíve annál inkább tele volt bátorsággal. Bár kicsi volt, a legapróbb állatok közé tartozott, mégis mindig kíváncsi volt, mi rejtőzik az erdő mélyén. Ám egy dolog még Picúrt is kicsit megrémítette: a nagy, sötét erdő közepén magasodó
Egyszer régen, egy csendes faluban, amelyet zöldellő hegyek és mélykék folyók vettek körül, élt egy fiú, akit Orionnak hívtak. Orion nem volt hétköznapi gyerek – különleges ajándékkal született: képes volt beszélni a csillagokkal. Minden este, mikor a falu elcsendesedett és az emberek álomba merültek, Orion kisurrant a házuk mögötti dombra, felnézett az égre, és hosszú
A csattok, mint parányi csillagszemek
az égen, vidáman felém kacsintanak,
ragyognak színezüst fénnyel a sötétben,
halk kitt-kattanásuk az éjben, mint álom-harang
Tengermélyi kis barlangban élt egy furcsa kis lakó. Nincsen neki pedigréje, neve annyi csak, Janó. Janó nem más csak egy homár, egy pár lábán ollóval. Nem kell neki kés és villa, elbánik a gombóccal. Egyszer aztán nagyot gondolt itt hagyja a tengermélyt. Tenger ura nem gazdája, nem is kér rá engedélyt. A nagy kaland előtt
Gyönyörű tavasz reggel volt. A napkorong egyre fényesebb mosollyal világított a kristálytiszta égbolton, sugarai lassacskán beragyogták a kert minden szegletét.
Ez a történet egy aprócska nyúlról szól, aki bátorságával és arany szívével legyőzte önmagát! Hogy hogyan? Azt elmesélem nektek gyerekek! Lássuk csak, hol is kezdjem?! Talán az elején, kezdjük ott, hogy … Első fejezet Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren is túl, volt egy mesebeli kerek erdő. Ennek közepén, egy hatalmas öreg fenyő
Az ifjú Tűz nem értette,
miért lenne néki veszte,
ha a Vízzel, kéz a kézben,
Egy csodás, napsütötte reggel, két kis manó, Panka és Péter, ezen a meseszép réten, sétálni indultak. A fák élénkzöld levelei, a színes, illatos virágok, mind feléjük integettek. Méhi, az apró méh,
Egy erdő mélyén, ahol a hó mindig fehéren csillog és a fenyők zöldellnek, ott rejtőzik a téltündérek titkos otthona…
Réges-régen, mikor még az urak is gyalog jártak, egy messzi erdő melletti kis falucskában élt Luca. Ő nem egy közönséges lány volt, hiszen képes volt meglátni a boszorkányokat…
Volt egyszer egy suszter, értette a mesterségét, szorgalmasan dolgozott. Hogy, hogy nem, a végén mégis úgy tönkrement…
You cannot copy content of this page