Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy gyönyörű, kék-zöld bolygó, akit úgy hívtak: Föld. A Föld nem volt se túl hangos, se túl szigorú, inkább olyan volt, mint egy mindig mosolygó nagymama, aki szeretettel figyelte a rajta élőket – a növényeket, az állatokat és az embereket.
A Földnek volt három kedves gyermeke: a Zöldike nevű fa, aki lombjait ringatta, Cirmos, a játékos kiscica, aki a mezőkön kergette a lepkéket, és egy kíváncsi kisfiú, Peti, aki mindennap újabb kérdésekkel árasztotta el a világot.
Egy reggelen a három jó barát egy nagy fa árnyékában pihent. Peti megsimogatta Cirmost, majd lehajolt Zöldike gyökeréhez, és suttogva megkérdezte:
– Zöldike, te mit kaptál a Földtől, hogy ilyen magasra nőttél?
Zöldike halkan susogott a leveleivel:
– A Föld megölelt a termékeny talajával, itatott az esővízzel, és melegített a napfényével. Minden nap segít, hogy éljek és árnyékot adhassak.
Cirmos is hozzádörgölőzött Petihez:
– Engem is a Föld óv! A füvek között játszhatok, friss vizet ihatok a patakból, és amikor megéhezem, mindig akad egy finom falat.
Peti elmosolyodott, de aztán elkomorult.
– És én? Én mit tehetek cserébe a Földért?
A fa és a cica egy pillanatig elcsendesedett. Aztán Zöldike megszólalt:
– Te tudsz gondoskodni rólunk. Ültethetsz új fákat, nem dobsz el szemetet, és vigyázol a patakokra. Ha segítesz nekünk, mi is segítünk neked.
Cirmos pedig dorombolva hozzátette:
– És szerethetsz bennünket. A Földnek ez a legfontosabb: hogy ne felejtsd el, nem vagy egyedül rajta. Mi itt vagyunk, és mind egy csapat vagyunk.
Ekkor a Föld egy kicsit megremegett – de nem ijesztően, csak épp annyira, mintha nevetne. A fák lombjai megzörrentek, a virágok illatozni kezdtek, és a szél lágyan megcirógatta Peti arcát.
A Föld szólt – nem hangosan, inkább csak úgy, mint egy titkos gondolat:
– Köszönöm, hogy figyelsz rám. Ha vigyáztok egymásra, én is mindig vigyázni fogok rátok.
És attól a naptól kezdve Peti minden reggel megsimogatta Zöldike törzsét, Cirmossal játszott a réten, és minden hulladékot a szemetesbe dobott. Tudta, hogy a barátság nem csak emberek közt létezik – a Földdel is lehet barátkozni, ha figyelünk rá, és törődünk vele.
Mert a Föld nem kér sokat – csak egy kis szeretetet.
