A magányos hópihe (Erdős Sándor)
Sötét hófelhőnek szélénült egy apró hópihe,kíváncsién nézelődöttellátott jó messzire. Ó, de szép ott lent a vidék,szépek hegyek és folyók.Lombja vesztett erdők fáingubbasztanak a rigók. De jó lenne ott lent lennibámulni a kék eget,Felnézni a hegytetőrelátni büszke bérceket. Gondolatot tett követte,nem tűnődik hát sokat.Csiklandozza felhő hasát,így a felhő jót mulat. Kacagástól megrázkódik,a hópihe leesik.Lassan-lassan hullik alá,le