A hangos mese gyűjteményünkben olyan történeteket találsz, amelyeket nemcsak olvasni, hanem hallgatni is élmény. A hangos mesék segítenek az ellazulásban, lekötik a gyerekek figyelmét, és ideálisak esti mesehallgatáshoz, pihenéshez vagy napközbeni kikapcsolódáshoz.
A hangos mesék videóját (hanganyagát) a mesék alatt találod meg.
A tavasz első igazán langyos reggelén a harmat még gyöngyökként csillogott a fűszálakon, és a kert végében álló öreg diófa árnyéka lustán nyújtózott a veteményes felé. A virágágyásokban tulipánok és nárciszok ringatóztak a szélben, mintha suttogva beszélgetnének egymással. Senki sem sejtette, hogy azon az éjjelen különös vendég járt a kertben. A húsvéti nyúl, aki puha
Messze kinn a tengeren kékséges kék a víz, akár a búzavirág szirma, s átlátszó, mint a legtisztább üveg. És mély, nagyon mély, a leghosszabb horgonykötél se ér le a fenekére; sok-sok templomtornyot kellene egymásra állítani, hogy a tengerfenékről a víz színéig érjenek. Odalenn a mélységes mélyben lakik a tenger népe. Ne higgye ám senki, hogy
De szép is volt azon a nyáron a határ! Sárgultak a búzatáblák, a zab még zölden bólogatott, a kaszálókon petrencékbe hordták a szénát; piros lábú gólyák lépdeltek méltóságteljesen a réteken, és egyiptomi nyelven kerepeltek – ez volt az anyanyelvük. A gabonaföldeket, kaszálókat sűrű erdők övezték, s az erdők ölén mély vizű tavak csillogtak. Szép volt,
Volt a világon egy szegény asszony, annak volt egy kis kakasa. Csak ott keresgél, csak ott kapargál a kis kakas a szeméten, egyszer talál egy gyémánt félkrajcárt…
Az erdő szélén, ahol a fák lombjai összesúgtak a dombok felett, élt egy fényes tollú, fürge rigó. Fekete tollazata kékesen csillogott a napfényben, csőre sárgán ragyogott, mint egy apró napsugár. Szeretett énekelni hajnalban, amikor a világ még álmosan dörzsölte a szemét, de volt valami, ami mindig bosszantotta: a szél. Valahányszor nekirugaszkodott az égnek, a szél
A falu szélén, ahol a poros út lassan beleolvadt a dombok zöld hullámzásába, állt egy öreg cseresznyefa. Törzse vastag volt és repedezett, ágai tavasszal mégis olyan könnyedén hajladoztak a szélben, mintha nem ismernék az idő súlyát. Minden évben, amikor a tél utolsó sóhaja elhalt, a fa hófehér virágokba öltözött, s úgy ragyogott a napfényben, mintha
A patak partján, ahol a víz ezüstszalagként kanyargott a zöldellő rét ölelésében, különös béke honolt. A víztükör reggelenként rózsaszínben derengett, délben csillagokat szórt vissza a napfényből, este pedig altatódalt csobogott a part menti fűszálaknak. A nádas tövében élt Breki, a zöld levelibéka, aki úgy érezte, nála boldogabb teremtmény nincs is a világon. Egy nyári délelőttön
Az erdő még álmosan nyújtózkodott a hosszú tél után. A fák ágai csupaszon rajzolódtak az ég halványkék vásznára, a patak jegének utolsó darabjai halkan csilingelve úsztak tova, és a föld mélyén valami titkos, zöld erő készült kibújni a napfényre. Egy apró, pihés tollú madár üldögélt a legöregebb tölgy egyik alsó ágán. Még soha nem énekelt
A tél már fáradtan üldögélt az erdő szélén, bundájáról lassan lecsöpögtek az utolsó dércsillagok. A fák ágai között még itt-ott megbújt egy-egy hófolt, de a nap sugarai egyre bátrabban simogatták a földet. A föld mélyén, a sötét és csöndes rejtekben, apró magocskák és hagymácskák szuszogtak türelmetlenül. Egy pici hóvirág is ott lapult a barna rögök
Az erdő még mélyen aludt, amikor a nap halkan megmozdult az ég alján. Nem várta meg a megszokott időt. Aranyszínű ujjai óvatosan végigsiklottak a dombok peremén, mintha attól tartana, hogy túl hangos lesz, és felébreszti az álmodó világot. A harmatcseppek megremegtek a fűszálakon, és a sötétség meglepetten húzódott arrébb. Az öreg tölgy, aki már számtalan
A tavasz első reggelén az erdő egy halk sóhajt hallott. Olyan volt, mintha maga a föld vett volna mély levegőt a hosszú, hideg tél után. A fák csupasz ágai finoman megzörrentek, a hófoltok szélén apró cseppek csillantak meg, és a patak jege hajszálvékony repedésekkel engedte át a fényt. A tavasz első lélegzete végigsuhant a fák
Amikor a tél utolsó hófoltjai már csak makacs fehér kendőként kapaszkodtak az árnyékos domboldalba, az erdő fölött különös izgalom vibrált. A fák még csupaszon nyújtózkodtak az ég felé, de a rügyek belsejében már ott dobogott a tavasz ígérete. A madarak pedig tudták: hamarosan elérkezik az első nagy tavaszi dal ideje. A liget közepén álló öreg
A hangos mese gyűjtemény azoknak a gyerekeknek és szülőknek szól, akik a meséket nemcsak olvasva, hanem meghallgatva is szeretnék átélni. A hangos mese különösen jó választás lehet esti megnyugváshoz, délutáni pihenéshez, utazáshoz vagy bármilyen olyan pillanathoz, amikor egy kedves, figyelemlekötő történet segít lelassulni.
A hangos mesék nagy előnye, hogy a gyerekek úgy is belemerülhetnek a történetek világába, hogy közben nem kell olvasniuk. Ez különösen hasznos lehet kisebbeknél, óvodásoknál, kisiskolásoknál, illetve olyan helyzetekben, amikor a mesehallgatás kényelmesebb, mint a közös olvasás. A mesék hallgatása fejlesztheti a figyelmet, a szókincset, a képzelőerőt és a szövegértést is.
Ezen az oldalon többféle hangos mese kap helyet: nyugtató esti történetek, kedves állatmesék, magyar népmesék, tanulságos gyerektörténetek, vidám kalandok és rövidebb, könnyen befogadható mesék is. A cél, hogy a mesehallgatás öröm legyen, és a gyerekek számára természetes, szerethető élménnyé váljon.
Ha olyan tartalmat keresel, amely segít a napi lecsendesedésben, a közös családi pillanatok megteremtésében, vagy egyszerűen csak kellemes kikapcsolódást nyújt, akkor a hangos mese gyűjteményünk remek választás lehet.