Horváthné Fekete Rita

Már kora gyermekkoromban nagy történetmesélő voltam. Édesanyámat gyakran mosolyogva vonta félre az óvónéni a színesebbnél színesebb „történeteim” miatt, amelyek a felnőttek szemével füllentésnek tűntek.

Mindig rengeteg könyv vett körül. A mi családunkban a könyv felbecsülhetetlen érték volt és ma is az. Édesanyámtól örököltem az olvasás szeretetét.

Iskolás koromban, mikor már írni is tudtam, kis füzetekbe jegyeztem le a történeteimet, verseimet.

13 éves koromban értem el első nagyobb sikeremet, amikor édesanyámon és az irodalomtanáromon kívül meg mertem mutatni másoknak is az írásaimat, de ennek ellenére nem éreztem úgy, hogy ezen a vonalon kellene tovább tanulnom.

Később aztán inkább a rajzolásra és festésre fordítottam a figyelmemet. 2020 őszén született meg a kislányom, aki imádja a meséket. Remek szórakozás volt most már anyaként elrepülni az általunk kreált mesevilágba tündérek, manók, beszélő állatok közé.

Számomra fontos volt, hogy játékos, fantáziadús módon oldjuk meg azokat a kérdéseket és problémákat, amelyek a gyermekek életében felmerülnek.

A jövőben szeretnék még többet foglalkozni az írással és kiragadni olvasóimat a hétköznapok monotóniájából.

Utazzunk együtt meseországba, rímföldre, vagy a regények szövevényes világába.