Mese a kisegérről, aki a Holdra költözött (Horváthné Fekete Rita)
Egyszer volt hol nem volt, Aranyló Búzamező közepén élt egy ici-pici kis egér. Nappal a mezőt járta a barátaival, Kis pocokkal és Dundi hörcsöggel. Mikor besötétedett és egyedül maradt kifeküdt kis odúja tetejére és onnan kémlelte a Holdat és a csillagokat. – Bárcsak a Holdon élhetnék! – sóhajtotta- akkor minden nap sajtot ehetnék. Nem kellene bejárnom a faluba csenni. Kis aranyló búzamezei egér ekképp álmodozott, miközben jó nagyot nyújtózott az esti csillagfényben. Hűvös szellő suhant végig a mezőn. Az aranyló kalászok bólogatni kezdtek és összesúgtak. – Sssegítünk, neked kisegér! – sustorogták a búzakalászok. A kisegér a meglepetéstől felpattant. – Mi? Hogy mondtátok? – Sssegítünk neked – zizegték újból a kalászok. – Mégis hogyan tudnátok ti segíteni? Én csak egy ici-pici kiesegér vagyok. Nem érhetek fel a Holdig. – Dehogynem! dehogynem! – érkezett a válasz – csak bízz magadban és menni fog; zizegték a búzafejek – Mondjátok mit kell tennem! – Holnap… holnap – susogták a bólogató kalászok elhalkulva. A kisegér alig tudta lehunyni a szemeit aznap éjszaka. Mikor elaludt új űr ruhájáról álmodott, amint az ínycsiklandóan finom sajt-Hold felé lebegett. Másnap reggel elmesélte a barátainak mi történt az éjjel, de ők kinevették. Mégis hogyan juthatna fel egy ici-pici aranyló búzamezei