Az új erdei lakó (Mucsányi Imréné)
Élt valahol a városi állatkertben egy nagyon aranyos kis őzike. Gondozója születésétől fogva törődött vele és gondozta…
Rövid állatmesék
Az erdei futóverseny (Mucsányi Imréné)
Az állatok boldogságban, nyugalomban és vidámságban éltek az erdőben. Sokat játszottak, de egy kis idő múlva el kezdtek unatkozni…
Hirdetés
Az erdő (Mucsányi Imréné)
Valahol a város szélén volt egy erdő. Hatalmas volt, tele fákkal, bokrokkal, virágokkal, állatokkal. Itt élt Mackó Mama a családjával…
Karácsony az erdőben (Mucsányi Imréné)
Az erdei állatok vidáman játszadoztak az erdőben. Tavasszal nyíltak a virágok, virágoztak a fák. Nyáron magasan sütött a nap. A sok fa árnyékot adott, így nem volt nagy meleg…
Ugri, és az elvarázsolt erdő titka
Egyszer volt, hol nem volt, talán nem is olyan régen történt, hogy Ugri, a huncut nyuszi sétálni indult. Nos, ebből még nem is kerekedett volna különleges történet…
Hirdetés
Rovar vacsora (Mesetányér)
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy erdő. Az erdő szélén ösvény futott, az ösvény mellett pedig egy ici-pici házikó állt. Ebben a pici házikóban mindig nagy volt a jövés-menés, döngicsélés…
Miért van fehér folt a róka farkán? (Mesetányér)
Hol volt, hol nem volt, réges régen volt egy kedves erdő. Ebben az erdőben élt a róka és a medve, nagy barátságban. Akkoriban a rókák még mind vörösek voltak, a fülük csücskétől a farkuk hegyéig, a medvék kedvenc csemegéje pedig a mazsolás kalács volt…
A legkisebb cinke (Mester Györgyi)
Picinke volt a legkisebb a madártestvérek között. Cinke mama már tojáskorában is nagyon óvta, mert attól félt, az apró tojás valamerre elgurul a fészekben, eltűnik a szeme elől…
A százlábú harisnyája (Mester Györgyi)
Bercinek, a százlábúnak, kezdetekben volt némi lelkiismeret-furdalása. Őt, és rovar fajtársait, egyaránt százlábúként emlegették, holott neki – életkorából adódóan – még csak 84 lába volt…
Hirdetés
A szajkó fél pár papucsa (Mester Györgyi)
A szajkó büszke madár volt. Nem is csoda, hiszen – a tollruhájában csupán néhány piros mintával dicsekvő nagy fakopáncs, na meg a zöld színben pompázó, piros sapkás küllő mellett…
A majmok és a banánfa (Mesetányér)
Nagy volt a lárma a csimpánz családban. Öt kicsi majom visongott a házban, miközben hol egymásra, hol a bútorokra ugráltak…
A cica tányérja (Mesetányér)
Történt egyszer, réges régen, mikor még minden állat jóbarátságban élt, hogy a kutya vendégségbe hívta a cicát és az egeret…
Tréfi (Mester Györgyi)
Mindenki tudta, hogy a bolyban nincs nagyobb tréfagyáros a kicsi hangyánál. Tréfi, mert társai csak így nevezték, ha kellett, ha nem, folyton viccelt…
A cápa fogkeféje (Mesetányér)
Vidám napra ébredtek a tenger lakói. Csillogó halak, polipok, ráják és tengeri teknősök úszkáltak sietve a vízben…
A kutya meg a nyúl (magyar népmese)
A világ teremtésekor az állatok nagy barátságban voltak egymással, nem üldözte egyik a mást, mint most. Különösen nagy barátságban volt a kutya a nyúllal…
A kecskebékák királya (magyar népmese)
Elmondom nektek egy-két szóval, mért van a kecskebékák királyának púp az oldalán. Réges-régen, még az ántivilágban lehetett, a kecskebékáknak is volt királya…
A lusta méhecske (Mester Györgyi)
Már megint üres puttonnyal tért vissza a kaptárba Zümi. És ez napok óta így megy. Haszontalan, lusta méhecske! – mordult fel mérgesen a kaptár őre…
A kíváncsi cserebogár (Mester Györgyi)
A kis cserebogár sokadik körét rótta a zöldellő rét felett. A pár nap alatt, amióta szárnyat bontott, sok mindent látott táncos röptében, de amikor egy apró tócsában a saját tükörképét is megpillantotta…
A róka meg a pacsirta (magyar népmese)
Volt egyszer egy pacsirta meg egy róka. A pacsirtának nem volt földje, de volt a rókának. Oda rakott fészket a pacsirta, ott élt a fiacskáival…
Sárga kicsi kígyó (Mester Györgyi)
„Vajon miért vagyok én más, miért nem vagyok olyan zöld, mint a testvéreim?!” A kicsi kígyóban újra és újra felmerült a kérdés, de választ rá még az édesanyjától sem kapott…