A varázshinta (Mucsányi Imréné)
Volt valahol a messzi városban egy játszótér. Sok játék található a játszótéren, hinta, csúszda, motor, mérleghinta. A hintában anyuka és kislánya hintázott…
A Mesélek Neked oldalon egy gazdag válogatást kínálunk rövid esti mesékből, melyek között mindenki megtalálja a számára legkedvesebbet. Akár egy gyors esti mese előtt az ágyban, akár egy hosszabb mesélésre vágyva, nálunk mindenki rátalál a tökéletes történetre.
Volt valahol a messzi városban egy játszótér. Sok játék található a játszótéren, hinta, csúszda, motor, mérleghinta. A hintában anyuka és kislánya hintázott…
Élt valahol a városi állatkertben egy nagyon aranyos kis őzike. Gondozója születésétől fogva törődött vele és gondozta…
Az állatok boldogságban, nyugalomban és vidámságban éltek az erdőben. Sokat játszottak, de egy kis idő múlva el kezdtek unatkozni…
Egy szer volt, hol nem volt, a messzi hegyek között egy kis falu, ahol minden évben, december 1-jén különös dolog történt. A falu lakói ezt a napot A téli varázslat napjának nevezték…
Egy erdő mélyén, ahol a hó mindig fehéren csillog és a fenyők zöldellnek, ott rejtőzik a téltündérek titkos otthona…
Réges-régen, mikor még az urak is gyalog jártak, egy messzi erdő melletti kis falucskában élt Luca. Ő nem egy közönséges lány volt, hiszen képes volt meglátni a boszorkányokat…
Volt egyszer egy suszter, értette a mesterségét, szorgalmasan dolgozott. Hogy, hogy nem, a végén mégis úgy tönkrement…
Olyan sűrűn esett a hó, hogy egyszerre bealkonyodott tőle. Lány, nagy, gyermekökölnyi hócsomók szálldostak le az égből, és mi föltartottuk az arcunkat, hogy ráhulljon…
Valahol a város szélén volt egy erdő. Hatalmas volt, tele fákkal, bokrokkal, virágokkal, állatokkal. Itt élt Mackó Mama a családjával…
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány, Karolina.. Karolina boldogságban és szeretetben élt édesanyjával. Elérkezett Karolina születésnapja…
Az erdei állatok vidáman játszadoztak az erdőben. Tavasszal nyíltak a virágok, virágoztak a fák. Nyáron magasan sütött a nap. A sok fa árnyékot adott, így nem volt nagy meleg…
Kegyetlen hideg volt, hullott a hó és már sötétedett; az esztendő utolsó napját mutatta a naptár. A kemény hidegben egy szegény kislány járta a sötétedő utcákat, hajadonfőtt és mezítláb…
Biztosan te is hallottál már a Mikulásról. Hát, persze, hogy igen! Ő az, aki minden évben figyeli, hogy jól viselkedsz-e, és jutalmul csodás ajándékokat rejt a megtisztított csizmádba. Gondolkodtál már azon, mi történne akkor, ha a Mikulás egyszer elveszítene egy ajándékot? Képzeld, egyszer megesett vele. Kíváncsi vagy, mi történt? Elmesélem. Réges-régen, mikor még lovaskocsival és hintóval jártak az emberek, Mikulás ugyanúgy, mint minden évben, a manók segítségével előkészítette szánját, és felpakolta rá a puttonyát, telis-tele szebbnél szebb ajándékokkal. Ebben a történetben eddig még nem is lenne semmi érdekes, azonban ekkor még Rudolf, a leghuncutabb rénszarvas nagyon kicsi volt. Ez pedig azzal járt, hogy minden csillogó, izgő-mozgó dolgon fennakadt a szeme. Így volt ez azon a napon is, amikor Mikulás útnak indult, hogy az éj leple alatt meglepje a boldogan szundikáló gyerekeket. – Üstökös, Íjas, Csillag, Táncos, Táltos, Villám, Pompás, Ágas és Rudolf készüljetek, indulunk! – kiáltott egy nagyot a Mikulás, mikor felült a szánra. Igen, jól hallottad, a kis Rudolf is velük tartott, hiszen neki is meg kellett tanulnia, milyen fontos feladata van Mikulás rénszarvasainak. A csodálatos varázspornak köszönhetően már bejárták a fél világot, amikor egy kissé kopottas, szalmatetővel ellátott kunyhóhoz értek. Mikulás tudta, hogy ebben a házban él Karcsika,
Egyszer volt, hol nem volt, talán nem is olyan régen történt, hogy Ugri, a huncut nyuszi sétálni indult. Nos, ebből még nem is kerekedett volna különleges történet…
Egyszer volt, hol nem volt, egy kisváros girbegurba utcácskáiban álló földszinti kis házikóban élt egy kisfiú, akit Sancinak hívtak. Sancinak kiskorában bibis volt a lába…
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy erdő. Az erdő szélén ösvény futott, az ösvény mellett pedig egy ici-pici házikó állt. Ebben a pici házikóban mindig nagy volt a jövés-menés, döngicsélés…
Hol volt, hol nem volt, réges régen volt egy kedves erdő. Ebben az erdőben élt a róka és a medve, nagy barátságban. Akkoriban a rókák még mind vörösek voltak, a fülük csücskétől a farkuk hegyéig, a medvék kedvenc csemegéje pedig a mazsolás kalács volt…
A panelban évek óta egyforma volt a karácsony. A sematikus forgatókönyv szerint, elővették az ágyneműtartóból az összehajtogatott, ezüstszínű műfenyőt, ráaggatták a színes üveggömböket…
Marci, a markoló elgondolkozva pöfögött társai mögött a reggeli forgalomban. Sürgős munka várta ma őket, egy régi cső repedt meg a föld alatt, nagy zűrzavart okozva…
Közeledett a születésnapja. Ilyenkor az volt a szokás, hogy ő választhatta ki a számára legmegfelelőbb ajándékot. Ez most se volt másként, ezért tértek be anyukájával a játékboltba…
You cannot copy content of this page