Generic selectors
Exact matches only
Search in title
Search in content
Post Type Selectors

A szörnyeteg (Molnárné Petrovszki Ágnes)

A szörnyeteg - Zöld Lomb Iskola 3. rész - Molnárné Petrovszki Ágnes - Mesélek Neked

Zöld Lomb Iskola 3. rész Egy október végi napon hatalmas, félelmetes lény tűnt fel a Páfrányos Erdőben. Gamba pillantotta meg elsőként, és ijedtében kis híján lebucskázott az ágról, amelyen addig békésen gubbasztott. – Magasságos Borókatündér! Ez meg miféle szörnyeteg? Csak nem a rettegett Korkó? – futott át az agyán a rémisztő gondolat. – Azonnal szólnom kell a többieknek! Összeszedte minden bátorságát, és szárnyra kelt. – Jaj, remélem, nem tud repülni! – jutott eszébe menet közben. Visszanézett, és bár nem látott senkit, egyfolytában a háta mögé leskelt. Sikerült is kis híján belefejelnie a vele szemben érkező Sűlyke begyébe. – Hóha! – kiáltott rá a fiú. – Mit művelsz, Gamba? Nézz már a csőröd elé! Szegény Gambát néhány rövid percen belül másodszor érte trauma. Ezúttal meg is szédült, és zuhanni kezdett. Sűlykének kellett elkapnia és egy közeli fa ágára ültetnie. – Mi van veled? Úgy festesz, mint aki szellemet látott. – Szö… szö… szö… – pihegte Gamba. – No, ettől nem lettem okosabb! – türelmetlenkedett Sűlyke. Nem aggódott különösebben, hiszen barátja minden apróságtól  megrémült. – Egy szörnyeteg! – nyögte ki nagy nehezen Gamba, majd amikor többé-kevésbé magához tért, elmesélte, milyen rémséget pillantott meg az erdő szélén. – Még az is lehet, hogy

Tovább a mesére

Kicsi Tacsi kalandjai – Madáretetés (Farkas Barbara)

Madáretetés - Kicsi Tacsi Kalandjai - Farkas Barbara - Mesélek Neked

Megmaradt egy darabka kenyér a Tacsiházban, ami annyira száraz volt már, hogy Anya Tacsi ki akarta dobni. De Kicsi Tacsinak jobb ötlete támadt: – Menjünk el a Nagyfolyóhoz és adjuk a vadkacsáknak! Anya Tacsi beleegyezően vakkantott egyet a kicsinyének: – Vau! Induljunk! Biztos örülnek a vízimadarak minden ennivalónak ebben a nagy hidegben! Anya Tacsi kis kockákra vagdosta, majd a zöld kosárkájába tette a száraz kenyeret. Tél lévén, jó melegen felöltöztek, és elindultak a Nagyfolyóhoz. Apa Tacsi is velük tartott, udvariasan vitte Anya Tacsi zöld kosárkáját, benne a madaraknak szánt kenyérdarabkákkal. A vadkacsák hápogását már messziről hallani lehetett. Kicsi Tacsi vidáman ugrándozott feléjük. Mikor odaértek a vízpartra, a vadkacsák azonnal köréjük sereglettek. Apa Tacsi elővett egy kenyérdarabot a kosárkából és a kicsinyének adta. Kicsi Tacsi épp lendítette a mancsát, hogy odadobja a kenyeret a madaraknak, amikor megszólalt az egyik színes tollú, öreg vadkacsa: – Kérlek, ne etessetek bennünket semmivel, találunk mi magunknak elég eleséget itt! Kicsi Tacsi és a szülei nagyon meglepődtek ezen. – Akkor kinek adjuk a kenyérdarabokat? – kérdezte Apa Tacsi a vadkacsákat. – Kérdezzétek meg a Hódtól! Ő mindent tud az állatokról. Itt lakik nem messze, a Hódvárban. – mutatta szárnyával az irányt az öreg vadkacsa. Így hát

Tovább a mesére

Hirdetés
Folytasd az olvasást

A kutyák és a macskák is lehetnek barátok

A kutyák és a macskák is lehetnek barátok - Mesélek Neked - 2

Egyszer volt, hol nem volt, a kerekerdő mélyén állt egy kis házikó, ahol két gyönyörű szép kislány élt: Gréta és Linda. Ők testvérek voltak, nagyon szerették egymást. Volt két cicájuk, Szultán és Guilbert. Ez a két macska nagyon kis rosszcsont volt. Szerettek mindig oda felmászni, ahová nem szabadott, és mindig oda elbújni, ahol nem találta meg őket senki. De nagyon szerették ám az egereket is! Ezért egyben jó cicák is voltak, mert mindig fogtak egeret. Egyszer csak Gréta is Linda nagyon szeretett volna kiskutyákat. Telt, múlt az idő, eltelt egy év is, mire kaptak két kiskutyát. Azért kellett ilyen sokáig várniuk, mert  Linda még pici volt és fel kellett nőnie egy picit, hogy ne féljen a kutyusoktól. De aztán ez a két kutya – akik hozzájuk érkeztek – szintén rosszcsontnak bizonyultak. Elnevezték őket Borzinak és Tappancsnak. Hogy miért kapták ezt a nevet? Elárulom neked. Borzi úgy nézett ki, mint egy borzas fekete bárány. Csodás fényes, fekete szőre aranyosan göndörödött. Tappancsnak szintén fénylő fekete szőre volt, viszont az ő tappancsánál egy kis fehér folt jelent meg, ezért olyan volt, mintha cipő lenne rajta. Így lett hát a nevűk Borzi és Tappancs. De, hogy szavamat ne feledjem, amikor odaköltözött ez a két

Tovább a mesére

Kajla kutyus ugatni tanul

Kajla kutyus ugatni tanul - Mesélek Neked

Egyszer volt, hol nem volt, az egyik falu szélén élt Kajla, a kiskutya. Még olyan fiatal volt, hogy éppen csak megtanult járni. Azonban már egész nap azt figyelte, milyen mély és erőteljes hangon ugatnak az idősebb kutyák. Ő még nem tudott ugatni, és ez nagyon zavarta. Elhatározta hát, hogy megkéri Bodrit, a falu legidősebb és legelismertebb kutyáját, tanítsa meg őt az igazi, tekintélyt parancsoló ugatásra. Nem kellett sokáig várnia, Bodri ugyanis éppen arra sétált. Kajla pedig ahogy meglátta, odaszaladt hozzá, és megkérdezte: – Megtanítasz engem ugatni? – Ó, kis Kajla! Ráérsz te még arra! Menj inkább, és játssz a testvéreiddel! – válaszolta a hatalmas méretűre nőtt kutya. – De én nem játszani szeretnék, hanem ugatni, mint te. Úgy, hogy az összes macska messze szaladjon, amikor meghallja a hangom – erősködött Kajla. – Na, jó – egyezett bele Bodri. Végülis van egy kis időm. Na, ide figyelj! Mondd azt, hogy „vau, vau”! – Víáú – kiabálta éles, fülsüketítő hangon Kajla. – Valóban van még mit tanulnod, de sebaj. Meglátod, napról napra ügyesebb leszel. Ahogyan egyre nagyobb leszel, úgy lesz a hangod is mélyebb. Na, mondd még egyszer: „vau”! – Vaúúúúúúú – kiabálta már szinte helyesen, de még mindig nagyon éles hangon

Tovább a mesére

A burkus király lakodalma (Mikszáth Kálmán)

A burkus király lakodalma - Mikszáth Kálmán - Mesélek Neked

Tudjátok-e, hol van a hatalmas burkus-király országa? Keleten a kutyafejű tatárok országával határos, délen a szerecsen népek laknak, északon az Emberevő Törpék birodalmával szomszédos, nyugaton meg éppen az Óperenciás-tenger határolja. Hanem a burkusok fejedelme, az aztán az igazi hatalmas uralkodó. Ha megéhezik, színarany tányéron hozzák be neki szolgái a finom fokhagymás rostélyost. Ha éppen unatkozna, nem kell neki mást tennie, csak megpödörni csodálatos bajuszát és lám, azonnal jönnek az udvari zenészek és komédiások és elszórakoztatják őt. No, ilyen hatalmas uralkodó a burkusok királya. Egy szép napon gondokba merülve, lehorgasztott fejjel ült ez a hatalmas uralkodó színarany trónusán. – Mi bajod, uram királyom – kérdezték az őszszakállú tanácsadók. – Hej, ne is kérdezzétek, udvari bölcseim – felelte a király, – csodálatos álmom volt az éjjel. Azt álmodtam, hogy egy nagy erdőben járok és ott találok egy csodálatos forrást. Ennek a forrásnak a csobogása szebb volt a legszebb ezüstharang szavánál. És mikor belenéztem a forrás vizébe, ott láttam egy gyönyörű gyöngykagylót százszínben játszani. A gyönyörű gyöngykagyló belsejéből egy pirosruhás törpe kandikált ki és így szólt: „Menj, amíg a századik fához el nem érsz. Ott találsz egy kis házat, abban lakik a világ legszebb leánya. Az lesz a te feleséged és senki más.

Tovább a mesére

Hirdetés
Folytasd az olvasást

A repülő farkas (Móricz Zsigmond)

A repülő farkas - Móricz Zsigmond - Mesélek Neked

Száll a, száll a, száll a sas,Nézi, nézi a farkas. – Jó vadászni, – mondja, mondja, –Jobb nem élni búba-gondba.Mert jó a csinyt elkövetni,Jobb a gondját el is vetni,Mert hát mit ér, hej, mit ér,A büntetés utólér.Hej, jó neked te sasmadár,Ha elrepülsz, rád ki talál?Szánj meg, szívem, szánj meg, szentem,Tanits meg repülni engem. Saskeselyü száll, leszáll:– Hiszen az csak rajtad áll.Megtanítlak ebb’ a nyomba,Kapaszkodj csak a farkomba. Sillom! – száll a, száll a sas,Farkán repül a farkas.Fel az égbe mint a szélvész,Lábuk alól a föld elvész. – Látod, farkas, még a földet?– Látom, látom.– Akkor megyünk följebb, följebb,Jó barátom.Fölfelé, csak fölfelé,Szem is káprázik belé. – Látod-e még, farkas?– Látom ám csak hallgass.Itt van az ég kapuja,Farkas feje fájula. – Látod még a földet?Nem látom én többet!– No hát akkor elereszthetsz,A leckébe belekezdhetsz. Száll a farkas, száll lefele,Nagy örömmel lefetyele.– Éljen, éljen, hej, tyuhaja,Farkasnak már kutyabaja.Nézzed, világ, hogy repülök.Megkeserüli a büröd. Itt van a föld előtte,A földön ül egy tőke,Szenes tőke, fekete,Csak ott marad fektibe. – Félre onnan, szenes tuskó,Agyonütlek, lusta fickó! –Szenes tőke nem mozdul,Farkas újra rámordul:– Félre, mondom, szenes fa,Agyonütlek, ebadta! –Szenes tőke csak hever,Farkas kiált még egyszer:– Félre, hamar félre,Mert nem hagylak élve! Szenes tőke ül nyugodtan,Farkas koma

Tovább a mesére