Az őszi napsugarak csendesen átszűrődtek a nyárfák sűrű lombkoronáján, mindent aranyszínű fénybe öltöztetve. Egy kislány, aki Míra névre hallgatott, a fák árnyékában feküdt, színes takaróba burkolózva. Álmosan nézett a zöld levelek felfelé, és a szelíd szellő zúgását hallgatta, ami lágyan ringatta az ágakat.
– Képzelj el egy mesét, Míra! – súgta magának, miközben egy pillanatra behunyta a szemét. Aztán a képzelete szárnyra kapott, és varázslatos világba sodorta őt.
Ebben a csodás birodalomban minden fényesen ragyogott. A fák nemcsak zöldek voltak, hanem csillogó gyümölcsöket is viseltek – arany almák, kék szilvák, és rubinvörös cseresznyék lógtak az ágakról, mint a legszebb ékszerek. Míra körülnézett, és meglátta, hogy a földön színes virágok pompáznak, melyek furcsa hangokat adtak ki.
– Csupács, éjjel előbújnak! – kiáltott fel egy kis zöld gyík, aki éppen arra mászott.
– Kicsoda az a Csupács? – kérdezte Míra ámulva.
– Ő a varázslények őrzője – felelte a gyík, miközben megállt egy pillanatra, hogy alaposan megnézze a kislányt. – Ha akarod, elvezetlek hozzá!
Míra bólintott, hiszen minden vágya az volt, hogy felfedezze ezt a csodás helyet. A gyík elindult, és a kislány követte őt a különös, élénk színű ösvényen, amely rózsaszín kövekkel volt kirakva. Útközben találkoztak elképesztő lényekkel: egy tündérrel, akinek szárnyai csillagport ontottak, és egy mókussal, aki mesélni kezdett a világ legnagyobb diójáról.
– Tedd le a terhedet, és hagyd, hogy vezessenek a csillagok! – mondta a tündér, miközben harsogva nevetett. – Mindenki őrzi a saját titkait, csak ki kell nyitni a szívek kapuját.
A kislány szemei felcsillantak, ahogy egyre mélyebbre merült a mese varázsába. Végül megérkeztek Csupácshoz, aki egy hatalmas, bölcs öreg fa alatt ült. Ágaiból gyümölcsök, bogyós gyümölcsök és színes virágok lógtek, mintha a fa maga lenne az élet forrása.
– Üdvözöllek, Míra! – szólt a fára emlékeztető lény. – Hallottam a kívánságaidról. Mindenkinek megvan a maga álma, és én segíthetek, hogy elérd őket.
Míra bátorságot gyűjtött, és megkérdezte: – Hogyan valósíthatom meg az álmaimat?
Csupács mosolygott, és a hangját, mint a levelek susogását, válaszolta: – Az álmok nem csupán egy kicsinyed kívánságai, de magadba is kell nézned. A bátorság, a barátság és a szeretet az, ami segít neked minden akadályt legyőzni.
Míra szíve tele lett új reményekkel és vágyakkal. Köszönetet mondott Csupácsnak, és a gyík kíséretében visszafordult. Ahogy elhaladtak a csodák mellett, megfogalmazódott benne az elhatározás: nem csupán álmodozni akar, hanem tenni is az álmaiért.
Ahogy a napra lépett, a világ kezdett elhalványulni, mint egy szivárvány a reggeli harmattal. Míra lassan felébredt, és a nyárfák alatt ült. Ráébredt, hogy az álmok nem csak képzeletek, hanem lépésről lépésre valóra váltható csodák is lehetnek.
S hogy mi lett Mírával? Nos, az ő története épp csak kezdődött, hiszen tudta, hogy az élet egy nagy kaland, tele lehetőségekkel, amiket bátran a szívével követhet. Az álmok világával a nyárfák alatt, és Csupács bölcsességével a szívében, Míra készen állt az útra, ami csak rá várt.
