A Mikulás mese és a télapó mese a legkedveltebb ünnepi mesefajta. Ezek a történetek azok közé tartoznak, melyek különösen népszerűek a karácsonyi időszakban.
Ezek a télapó mesék a jóságos Mikulásról vagy Télapóról szólnak, aki rénszarvasaival, manó segítőivel és tele zsákkal járja a világot, hogy ajándékot vigyen a jó gyerekeknek. A Mikulásos mesék nemcsak szórakoztatóak, hanem tanulságosak is – a jó cselekedetek, az együttérzés és a kedvesség fontosságát hangsúlyozzák.
A Télapós mesék tökéletes választások esti meséléshez, óvodai foglalkozásokhoz vagy családi együttlétekhez. A havas tájak, a varázslatos műhelyek és a karácsonyi csodák igazi ünnepi hangulatot teremtenek, miközben fejlesztik a gyerekek képzeletét és nyelvi készségeit.
Keresel egy szívmelengető Mikulás mesét? Vagy egy klasszikus Télapó mesét gyerekeknek? Nálunk megtalálod a legszebb ünnepi történeteket, amelyek garantáltan mosolyt csalnak kicsik és nagyok arcára.
A messzi északon, ahol a hó sosem olvad el, és a fenyőfák örökké zöldellnek, lakik a jó öreg Télapó a csendes, hófedte műhelyében. Ott sürögnek-forognak apró, fürge manói, építik a játékokat, csomagolják az ajándékokat, és gondosan felírják a gyerekek neveit a jók és a rosszak listájára. De amit kevesen tudnak, az az, hogy a Télapó
A Mikulás otthonában, az Északi-sark meghitt, hóval takart kis faházában minden év decemberének elején megkezdődött a sürgés-forgás. A manók végtelen buzgalommal csomagoltak játékokat, cukorkát, könyveket, plüssállatokat. Az egyik sarokban egy hatalmas fa íróasztal tornyosult, melyen halmokban álltak a levelek: kívánságlisták keresték gazdájukat, Mikulás szemét és jó szívét. Egyik délután azonban különös dolog történt. Az északi
A nap már alászállt az Északi-sark fölött, de a Mikulás műhelyében még javában folyt a készülődés. A manók szorgosan csomagolták az ajándékokat, Szikra, a legfiatalabb rénszarvas büszkén próbálgatta az új hámját, és minden sarkon valami fahéjas, mézeskalácsos illat keringett. Ám ezen az estén valami különös történt. Amikor a Mikulás elővezette a szánt a szánváról, és
Havas reggel volt az Északi-sarkon, a Mikulás műhelye körül zúzmarás fenyők nesztelenül álldogáltak, mintha ők is várták volna a csoda első hangját. A főmanók már kora hajnalban talpon voltak, pergamentekercsek zsibongtak az asztalokon, míg a csomagolóműhelyből halk zümmögés kúszott elő — mintha kis zeneszerző bogarak próbálnának egy titkos kórust összehangolni. Kreszpó, a legkisebbik csomagolómankó, új
A fenyőerdő fölött még csak pislákoltak a csillagok, amikor Mikulás odabenn, vastag takarója alatt megmozdult. Egy halk ciccenés jelezte, hogy a jeges szél odakint végigsimított a kunyhó ablakán, mintha csak az ünnepek hírét hozta volna. Mikulás lassan kinyitotta a szemét, megdörzsölte hosszú, fehér szakállát, és mosolyogva sóhajtott egyet. – Kezdődik, drága hajnal – mormolta, és
Gyurkó új csizmát kapott, és nagyon büszke volt rá, hogy Mikulás napján új és szép csizmát rakhat ki az ablakba. Reggel, amikor ment az óvodába, szépen kifényesítette a csizmát, ami csak úgy sugárzott a szépségtől. Gyurkó időben meg is érkezett az óvodába, és gondosan eltette a csizmát a szekrényébe. Amikor azonban ki kellett menni az
A tél már vastag, fehér paplanként borította be a hegyekkel körülvett kis falut. A házak kéményeiből illatos füst gomolygott az ég felé, és a kertekben dércsillagos hóemberkék őrizték a csendes decemberi estéket. A gyerekek izgatottan számolták a napokat Mikulás érkezéséig, mert tudták, hogy idén valami különleges történik: a Mikulás csillagszánján próbát kell tenni, mielőtt az
A havas fenyvesek mélyén, ahol a fák suttogása összekeveredik a szél halkan dúdoló dalával, állt egy apró, mohapadlós műhely. Ebben a műhelyben lakott Fenyőszál Frikó, a játékmanók leggondosabbja és legfürgébbje, aki minden karácsony előtt játékhegyeket készített a gyerekeknek. Apró kezei varrtak, faragtak, ragasztottak, csiszoltak; nem volt olyan játék a világon, amit ne tudott volna elkészíteni.
Az erdő szélén, egy fehérre meszelt házikóban élt egy kisfiú a szüleivel. Noel volt a neve, és már hetek óta számolgatta a napokat december hatodikáig. Az ablakán jégvirágok hajladoztak, reggelente a fenyőfák ezüstporos kabátban álltak, és a levegőt átjárta a várakozás illata: fahéj, méz, és egy csipetnyi csoda. Egy délután, mikor anyukája éppen almás-fahéjas kalácsot
Egyszer volt, hol nem volt, a hóval borított Északi-sarkon élt Télapó és az ő szorgos manói. Minden évben szorgosan készítették az ajándékokat, csomagolták őket és listákat ellenőriztek, hogy minden gyerek megkapja a karácsonyi ajándékát. Az idei karácsony sem volt kivétel – minden készen állt az ajándékok kiszállítására. Azonban az egyik manó, Pici, egy apró, kicsit
Egyszer volt, hol nem volt, egy nagyon hideg téli estén, a Mikulás készülődött a nagy karácsonyi ajándékosztó útjára. A manók sürögtek-forogtak, csomagolták az ajándékokat, fényesítették a szánt, és répával etették a rénszarvasokat. Minden készen állt… kivéve egyetlen apró problémát: a Mikulás nadrágja eltűnt! A Mikulás éppen a piros kabátját húzta fel, amikor észrevette, hogy valami
Egyszer volt, hol nem volt, a Mikulás műhelyében, a világ legészakibb részén, élt egy különleges csapat rénszarvas, akik a Mikulás szánját húzták minden karácsonykor. Ők voltak a leggyorsabb, legerősebb és legkedvesebb rénszarvasok az egész világon, és mindenki tudta a nevüket: Táncos, Pompás, Üstökös, Csillag, Ügyes, Villám, Íjas és Ágas. De volt még egy különleges rénszarvas