A kiskondás (magyar népmese)
Hol volt, hol nem volt, volt az Óperenciás-tengeren túl, az üveghegyeken innen, volt egyszer egy szegényasszony. Volt annak egy fia. Malacot őrzött volna, ha őrzötte volna, mert csak kárt csinált mindenütt…
Hol volt, hol nem volt, volt az Óperenciás-tengeren túl, az üveghegyeken innen, volt egyszer egy szegényasszony. Volt annak egy fia. Malacot őrzött volna, ha őrzötte volna, mert csak kárt csinált mindenütt…
Közeledett a téli iskolai szünet, és Kata minden reggel azzal ugrott ki az ágyból, hogy azonnal az ablakhoz szaladt megnézni, esett-e hó az éjjel?…
Egyszer volt, hol nem volt, egy kisváros girbegurba utcácskáiban álló földszinti kis házikóban élt egy kisfiú, akit Sancinak hívtak. Sancinak kiskorában bibis volt a lába…
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy erdő. Az erdő szélén ösvény futott, az ösvény mellett pedig egy ici-pici házikó állt. Ebben a pici házikóban mindig nagy volt a jövés-menés, döngicsélés…
Hol volt, hol nem volt, réges régen volt egy kedves erdő. Ebben az erdőben élt a róka és a medve, nagy barátságban. Akkoriban a rókák még mind vörösek voltak, a fülük csücskétől a farkuk hegyéig, a medvék kedvenc csemegéje pedig a mazsolás kalács volt…
A panelban évek óta egyforma volt a karácsony. A sematikus forgatókönyv szerint, elővették az ágyneműtartóból az összehajtogatott, ezüstszínű műfenyőt, ráaggatták a színes üveggömböket…
Marci, a markoló elgondolkozva pöfögött társai mögött a reggeli forgalomban. Sürgős munka várta ma őket, egy régi cső repedt meg a föld alatt, nagy zűrzavart okozva…
Közeledett a születésnapja. Ilyenkor az volt a szokás, hogy ő választhatta ki a számára legmegfelelőbb ajándékot. Ez most se volt másként, ezért tértek be anyukájával a játékboltba…
Egyszer volt, hol nem volt, a hatalmas Andok hegyein túl, a bolíviai hegyek vonulatai közepette élt Kálmi, a kis láma, békésen egy hegyi kisfalu legszélén, egy kedves, takaros házikó udvarán, szerető gazdáival, Pippó bácsival és Amada nénivel…
Patrícia és Peti – családon beül csak Pat és Pet – tízéves ikrek, akik az elmúlt években rendszeresen az erdei rönkházban, hegyekben lévő „nyaralójukban” töltötték a téli iskolai szünetet.
Tordától nem messze, az Aranyos vize mellett van egy hegy, Tündér a neve. Ennek a hegynek a tetején réges-régen egy fényes, nagy vár volt, Tündérvár volt a neve, de ma csak a romladékát lehet látni…
Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, még az üveghegyeken is túl; volt egyszer egy fiatal király, s annak egy szép felesége…