Egyszer volt, hol nem volt, egy nagyon hideg téli estén, a Mikulás készülődött a nagy karácsonyi ajándékosztó útjára. A manók sürögtek-forogtak, csomagolták az ajándékokat, fényesítették a szánt, és répával etették a rénszarvasokat. Minden készen állt… kivéve egyetlen apró problémát: a Mikulás nadrágja eltűnt!
A Mikulás éppen a piros kabátját húzta fel, amikor észrevette, hogy valami nem stimmel.
– Hol a nadrágom? – kiáltotta meglepve. – Nem indulhatok el nadrág nélkül!
A manók elkezdték keresni a nadrágot mindenütt: a szekrényben, a kandalló mellett, még a rénszarvasok istállójában is. De sehol sem találták. Ekkor egy kópé manó, akit Jingle-nek hívtak, vidáman ugrándozott oda a Mikuláshoz.
– Mikulás, talán felpróbálhatnád a piros pöttyös pizsamádat! – nevetett Jingle. – Az is piros, és legalább meleg!
A Mikulás kacagott egyet, majd belebújt a pöttyös pizsamába. Az összes manó harsány nevetésben tört ki, mert a Mikulás most úgy nézett ki, mint egy hatalmas piros labda.
– Jingle, ez nem fog menni! – mondta a Mikulás nevetve. – Nem mehetek így a gyerekekhez!
– Talán próbáld ki a rénszarvasok takaróját – javasolta egy másik manó. – Legalább melegen tart!
Így hát a Mikulás magára tekerte a rénszarvasok takaróját, ami vastag és bolyhos volt. De ahogy lépett egyet, megbotlott benne, és majdnem elesett.
– Ez sem lesz jó! – mondta a Mikulás. – Nem tudok így repülni!
Ekkor Rudolf, a piros orrú rénszarvas, előlépett, és így szólt:
– Mikulás, talán csak elhagytad valahol a nadrágodat. Nézd meg az utolsó helyen, ahol levetted!
A Mikulás elgondolkodott.
– Hmmm, lehet, hogy igazad van, Rudolf. Talán a mosókonyhában felejtettem!
Mikulás leszaladt a mosókonyhába, és ott, a szárítókötélen, tényleg ott lógott a piros nadrágja, amit elfelejtett felvenni a nagy készülődésben.
– Megtaláltam! – kiáltotta vidáman.
Az összes manó tapsolt és éljenzett, mert most már tényleg minden készen állt. A Mikulás gyorsan belebújt a nadrágjába, felkapta a zsákot, és felszállt a szánra.
– Köszönöm, hogy segítettetek, kedves manóim és rénszarvasaim! – mondta Mikulás. – Ezt a történetet biztosan mesélni fogom minden évben!
Ahogy a szán magasra emelkedett az égen, a Mikulás hangosan kacagott:
– Ho-ho-ho! Majdnem nadrág nélkül mentem ajándékot osztani!
Aznap este minden gyerek ajándékot kapott, és az egész világ hallotta, ahogy a Mikulás vidáman nevet a csillagok alatt.
