Egyszer volt, hol nem volt, a Mikulás műhelyében, a világ legészakibb részén, élt egy különleges csapat rénszarvas, akik a Mikulás szánját húzták minden karácsonykor. Ők voltak a leggyorsabb, legerősebb és legkedvesebb rénszarvasok az egész világon, és mindenki tudta a nevüket: Táncos, Pompás, Üstökös, Csillag, Ügyes, Villám, Íjas és Ágas. De volt még egy különleges rénszarvas is, aki mindenkinél fényesebben ragyogott: ő volt Rudolf, a piros orrú rénszarvas.
Egy hideg decemberi napon a Mikulás odahívta magához a rénszarvasokat.
– Eljött az idő, kedves barátaim! – mondta Mikulás mosolyogva. – Készüljetek fel, mert hamarosan indulunk, hogy elvigyük az ajándékokat a gyerekeknek.
A rénszarvasok boldogan ugráltak fel és alá. Táncos vidáman perdült egyet a levegőben, Pompás büszkén csillogtatta szarvait, Üstökös pedig magasra emelte a fejét, hogy jobban lássa az eget.
– Készen állunk, Mikulás! – kiáltotta Villám. – Az idén még gyorsabban fogunk repülni, mint valaha!
De ekkor észrevették, hogy Rudolf szomorúan állt a szán mellett, és az orra csak halványan világított. A többiek aggódva kérdezték:
– Mi történt, Rudolf? Miért nem ragyog az orrod olyan fényesen, mint máskor?
Rudolf mélyet sóhajtott, majd így szólt:
– Az utóbbi időben sokat gondolkodtam, és attól félek, hogy már nem vagyok olyan különleges, mint régen. A többiek is gyorsak és erősek, talán már nincs is szükség az én piros orromra.
A többi rénszarvas összenézett, és Pompás előlépett.
– Rudolf, te vagy az, aki mindig segített nekünk, amikor a köd sűrű volt, és nem láttunk semmit. Az orrod fénye vezette a szánt, és minden évben te voltál az, aki megmutatta az utat.
Mikulás odalépett Rudolfhoz, és kedvesen megérintette a fejét.
– Tudod, Rudolf, a piros orrod nem csak egy fényforrás. Az emberek és az állatok azért szeretnek téged, mert különleges vagy, és mert mindig készen állsz segíteni másokon.
Rudolf lassan elmosolyodott, és az orra ismét fényesen kezdett ragyogni. A többiek vidáman ugráltak körülötte.
– Indulhatunk! – kiáltotta Ügyes. – Az idén is te vezeted a szánt, Rudolf!
A rénszarvasok felsorakoztak a szán elé, és Mikulás felült a helyére. Rudolf büszkén állt az élen, orra fényesen világított, mint egy piros csillag az éjszakai égen.
– Mindenki kapaszkodjon! – nevetett Mikulás. – Mert most kezdődik az év legvarázslatosabb útja!
A rénszarvasok nekilendültek, és a szán magasra emelkedett a havas táj fölött. Az égen csillagok ragyogtak, és Rudolf piros orra messzire világított, megmutatva az utat minden házhoz.
Aznap este minden gyerek ajándékot kapott, és a világ minden szegletéből látták, ahogy a Mikulás szánja elsuhan az égbolton. És mindenki tudta, hogy a Mikulás rénszarvasai, különösen Rudolf, az igazi hősei a karácsonynak.
