Valahol egy napsütötte erdő mélyén, ahol a fák ágaiban a madarak dalolnak, és a patak vize vidáman csörgedezik, egy kis sün, egy nyuszi és egy rigó izgatottan várták a tavaszt. A tél hosszúra nyúlt, a hó még vastagon borította a földet, de ők már érezték a változást a levegőben.
— Mikor jön már a tavasz? — nyújtózott nagyot Nyurga, a nyúl. — Elegem van a hidegből és abból, hogy mindig a bokrok alatt kell keresgélnem ennivalót!
— Talán már úton van! — pislogott álmosan Morgó, a sün. Ő épp a téli álmából ébredezett, és nagyon szerette volna már érezni a napsugarak simogatását.
— Én hallottam valamit! — csiripelte vidáman Csőrike, a rigó, és megcsillantak fekete gombszemei. — Egy idős bagoly azt mondta, hogy a tavaszt a szél hozza el a hegyek mögül!
— A szél? — csodálkozott Nyurga. — Hát akkor várjuk meg itt az erdő közepén, hátha erre fújja a tavaszt!
Így hát a három jó barát leült egy öreg tölgy tövébe, és figyelte a szél játékát a fák ágaiban. Napok teltek el, de a hó alig olvadt, és a tavasz még mindig nem érkezett meg.
— Talán segítenünk kellene neki! — gondolkodott hangosan Morgó. — Hátha a tavasz attól jön meg, ha hívjuk!
A barátok összedugták a fejüket, és elhatározták, hogy minden erdőlakónak elmondják: ideje énekelni, táncolni, és életre kelteni az erdőt, hogy a tavasz meghallja őket.
Csőrike a legszebb dalát fütyülte a fa tetején, Nyurga a legnagyobb ugrásaival mutatta meg, milyen vidám, Morgó pedig apró tappancsaival kopogni kezdett a fatörzsön. Hamarosan csatlakozott hozzájuk a mókus, a szarvasbogár és még a vénséges medve is, aki brummogásával köszöntötte a közelgő tavaszt.
Ahogy a sok kis állat együtt ünnepelt, hirtelen meleg szellő fújt végig az erdőn. A faágak megrezzentek, a hó pedig apránként olvadni kezdett. A patak vize gyorsabb lett, és az első hóvirág kidugta bátortalan fejét a fehér takaró alól.
— Sikerült! — kiáltott boldogan Nyurga. — Elhoztuk a tavaszt!
A tavaszi szellő vidáman susogott a levelek között, mintha azt mondaná: „Mindig itt voltam, csak egy kis hívogató vidámságra volt szükségem, hogy végre megérkezzek.”
A kis állatok boldogan ugrándoztak az olvadó hóban, és örömmel fogadták az új évszak első meleg sugarait. A tavasz valóban megérkezett, és velük maradt egészen nyárig.
Az erdő ismét megtelt élettel.
