Nyúl Kata éppen tojásokat festett, amikor odalépett hozzá a barátja, Füles.
– Szia Kata! Mit csinálsz? – kérdezte Füles érdeklődve.
– Szia Füles! Tojásokat festek a húsvétra. Nézd csak, milyen szépek lettek! – örvendezett Nyúl Kata.
– Tényleg gyönyörűek! Én még nem kezdtem el készülni a húsvétra. Mit csinálsz még?
– Szeretnék húsvéti kosarakat készíteni a barátaimnak. De sajnos nem tudom, hogyan kell.
– Nem gond – nyugtatta Füles -, segítek neked! Én is szeretnék kosarat készíteni, és van egy jó ötletem.
– Nagyon szépen köszönöm, Füles! Mire gondoltál? – kérdezte izgatottan Nyúl Kata.
– Először is, keresünk egy jó helyet, ahol gyönyörű virágokat találunk. Aztán összegyűjtjük a legcsodálatosabb virágokat és ágakat, amelyekkel a kosarainkat díszítjük.
– Nagyszerű ötlet! Menjünk azonnal! – lelkendezett Kata.
Így hát Nyúl Kata és Füles elindultak, hogy megtalálják a legszebb virágokat és ágakat a húsvéti kosarakhoz. Az úton találkoztak egy kis nyuszival, aki szomorúan ült a földön.
– Mi a baj kicsi nyuszi? – kérdezte tőle Nyúl Kata.
– Nincs kosaram a húsvétra, és nem tudok tojásokat gyűjteni – szomorkodott a pici nyulacska.
– Ne aggódj kicsi nyuszi, segítünk neked! Gyere, csatlakozz hozzánk! – ajánlotta Füles.
A három nyuszi együtt folytatja útját, hogy megtalálják a legszebb virágokat. A délutánt pedig kosaraik díszítésével töltötték. A kis nyuszi boldogan köszönte meg a segítséget, és tudta, hogy új barátokra lelt, akikkel ezentúl minden évben együtt ünnepelheti a húsvétot.