Egyszer volt, hol nem volt, egy napsütötte erdőszéli kis tisztáson élt egy hófehér, puha bundájú nyúl, akit egyszerűen csak Nyuszinak hívtak. Ő volt az erdő legszelídebb, legjátékosabb és legkedvesebb lakója. Mindig segített a barátainak: összeseperte az őzike elé hullott leveleket, virágkoszorút font a kismadaraknak, és ha valaki szomorú volt, Nyuszi egy ugrándozós tánccal vidította fel.
De volt valami, amit Nyuszi különösen imádott: a tavaszt. Amikor a hó elolvadt, és a világ újra színekbe borult, Nyuszi úgy érezte, mintha az egész erdő szíve együtt dobogna az övével. Az első meleg napsugarak, a csicseregve ébredő madarak, a bimbózó ibolyák – ezek mind-mind örömmel töltötték el.
Egy nap, amikor közeledett a tavasz legvidámabb ünnepe, a húsvét, Nyuszi elhatározta, hogy meglepi az erdő összes lakóját.
– Mi lenne, ha én is adhatnék valamit másoknak? – töprengett. – Nem csak segítenék, hanem ajándékot is adnék, olyasmit, ami mosolyt csal az arcukra.
Így hát Nyuszi elindult az erdő legöregebb lakójához, Tölgy Atyához, aki mindent tudott a világ dolgairól.
– Mit szoktak adni húsvétkor? – kérdezte Nyuszi.
Tölgy Atya bölcsen megvakarta kérges törzsét.
– Réges-régen az emberek színes tojásokat adtak egymásnak. A tojás az élet kezdete, a megújulás jelképe. Tavasszal pedig minden újrakezdődik.
– Tojás? – pislogott Nyuszi. – De hát én nem tudok tojást tojni!
Tölgy Atya elmosolyodott.
– Nem is kell! Beszélj a tyúkokkal. Talán segítenek.
Így is tett. A baromfiudvar tyúkjai – hálából a sok pitypangért, amit Nyuszi vitt nekik – örömmel adtak neki pár szép, friss tojást.
– De ne csak tojás legyen – mondta a mókus, aki éppen látta, mi történik. – Legyen benne meglepetés is!
Nyuszi gondolt egyet, és a legügyesebb barátaival – méhecskékkel, sündisznókkal, madarakkal – elkezdték díszíteni, festeni és megtölteni a tojásokat mézzel, virágszirmokkal és apró üzenetekkel.
Amikor eljött a húsvét reggele, Nyuszi hajnalban kiosont, és minden egyes barátja odújához, fészkéhez vagy kuckójához rejtett egy-egy kis ajándékot. Nem szólt róla senkinek, csak elbújt egy bokor mögé, és figyelte a reggeli csodát.
Az állatok örömmel fedezték fel a meglepetéseket. Volt, aki táncolt, mások énekeltek és mindenki nevetett.
– Vajon ki lehetett ez a titokzatos ajándékozó? – kérdezgették.
Akkor előlépett Nyuszi, és zavartan mosolygott.
– Én csak… boldoggá akartalak tenni benneteket.
Ekkor mindenki tapsolt és ölelte, és a Tavasz Tündére, aki láthatatlanul figyelte az eseményeket, odalibbent, és gyengéden megsimította Nyuszi fülét.
– A szeretet, amit adtál, több mint ajándék. Innentől kezdve te leszel a Húsvéti Nyúl, aki minden tavasszal örömet hoz. Nem csak az erdőbe, hanem mindenhová, ahol egy kis mosolyra van szükség.
Azóta, minden húsvétkor, ha reggel a gyerekek színes tojásokat vagy csokikat találnak a kertben vagy a lakásban, tudják, hogy járt ott valaki. Egy kedves, fehér nyuszi, aki egyszer csak úgy döntött: örömet akar adni a világnak.
