Egyszer volt, hol nem volt, na, nem ott volt, ahol a kurta farkú malac túrt, hanem a kerek erdő közepén. Ott élt ugyanis egy aranyos nyuszi család. Nyuszi Nusi, az édesanya, Nyuszi Gyuszi, az édesapa, és három csemetéjük: Bajusz, Tappancs és Füles.
Közeledett az anyák napja, és a három nyuszi gyerek összegyűlt, hogy kitalálják, mivel lepjék meg édesanyjukat. Azonban ebben az évben nem volt semmi ötletük. Mivel eddig minden évben virágot szedtek és rajzoltak – bár ennek is mindig örült anyukájuk -, szerettek volna egy különlegesebb ajándékot adni Nyuszi Nusinak.
Már kezdtek kétségbeesni, hogy mitévők legyenek, amikor hazaért apukájuk. Nyuszi Gyuszi megtorpant az ajtóban, és csodálkozva kérdezte:
– Ti mit csináltatok egész nap? Ekkora nagy kupit! Tegyetek rendet, mert anyukátok nemsokára végez kint a kertben a répa öntözésével, és nagyon szomorú lesz, hogy ekkora nagy felfordulást csináltatok!
A három kis nyuszinak hirtelen ugyanaz a gondolata támadt: anyák napjára kitakarítanak és gyönyörű rendet raknak. Ennek ugyanis biztosan nagyon fog örülni anyukájuk, hiszen estére már mindig fáradt.
Gyorsan összepakoltak, aztán bementek Tappancs szobájába tanácskozni. Szüleik nem értették, mi történt, mert mindig órákon át kell könyörögniük, hogy tegyenek rendet maguk után. Az pedig végképp nem szokásuk, hogy egyikük szobájában sutyorogjanak egész este.
Hamarosan elérkezett az anyák napja. Füles, Tappancs és Bajusz már korán kikeltek az ágyból. Közösen reggelit készítettek szüleiknek, és megkérték őket, hogy menjenek el sétálni, vásárolni, mert meglepetést szeretnének készíteni.
Bajusz így búcsúzott tőlük:
– Ne siessetek, és be ne gyertek, amíg mi nem mondjuk! Csak érezzétek jól magatokat, délben találkozunk!
Szüleik így is tettek. Először bevásárolni mentek, majd egy hosszú séta után kint töltötték a délelőttöt a kertben.
Délre a három nyuszi gyerek el is készült mindennel. Füles feladata volt, hogy kimosson minden ruhát és szedjen egy gyönyörű csokor virágot. Tappancs rendet rakott és kitakarította a fürdőszobát. Bajusz pedig – mivel ő volt a legidősebb – répalevest főzött, elmosogatott, felsepert, majd fel is mosott. Végül már alig maradt idejük, de még hárman közösen gyorsan le tudták törölni a port a szekrényekről.
Mikor minden elkészült, behívták anyukájukat, hogy nézze meg, milyen meglepetést készítettek. Nyuszi Nusi úgy meghatódott attól, hogy milyen rend és tisztaság fogadta, hogy az örömtől könnyek szöktek a szemébe. De ekkor a meglepetés még nem ért véget.
Füles, Bajusz és Tappancs kihúzták magukat, majd közösen elmondták azt az anyák napi verset, amit az előző estéken közösen tanultak meg. Ezután pedig átadták azt a csodaszép csokrot Nyuszi Nusinak, amelyet Füles szedett.
Anyukájuk szorosan megölelte őket, és nem győzte megköszönni a meglepetést:
– Köszönöm, köszönöm, köszönöm! – mondta boldogan. – Csodássá tettétek ezt a napot számomra! Ennél szebb ajándékot el sem tudok képzelni! Nagyon ügyesek vagytok mindannyian!
Ezután leültek az asztalhoz, ahol Nyuszi Nusi élete legfinomabb répalevesét fogyaszthatta el. A nyuszi gyerekek pedig elmesélték, hogyan tervezték meg ezt a napot, és miként osztották el a feladatokat. Édesanyjuk ámulva hallgatta, milyen nagyszerű gyermekei vannak.
Ebéd után a három nyuszi gyerek közösen elpakolt az asztalról és elmosogatott. A délutánt pedig rengeteg játékkal és nevetéssel töltötték. Ha nem hiszed, lepd meg te is anyukádat, és meglátod, milyen boldog lesz!