Generic selectors
Exact matches only
Search in title
Search in content
Post Type Selectors

A három virágtündér (Mesetányér)

Szerző: Mesetányér

Oszd meg ezt a mesét!

Bársonyos fűvel és egy csendesen csobogó patakkal körülvett apró tisztáson élnek a virágtündérek. Naphosszat kergetőznek, játszanak a réten, könnyű termetükkel ráfeküdnek a simogató szellők hátára, hogy versenyt repüljenek a tarka pillangókkal.

Hirdetés
Folytasd az olvasást

Amikor aztán néha napján egy-egy vándor jár arra nehéz bakancsával, gyorsan keresnek egy-egy szélesebb levelet, hogy meglapuljanak alatta. A virágtündérek ugyanis igen óvatosak ám az idegenekkel. Féltik varázsporos törékeny szárnyukat a durva kezektől.

De ha az ember nagyon kíváncsi, és halkan, puhán járva, hangtalanul mozdulva leül a mező szélén, majd türelmesen vár és jól figyel, akkor megláthatja, ahogy kidugják fejüket a növények rejtekéből. A fiatalabb tündérlányok bizony hamar elunják a várakozást.

Hívja őket a tánc és a móka!

Néha pedig fontos küldetés hajta őket: Megszerezni a koronát, amit csak az viselhet, aki a legszebb virágot megtalálja és elhozza a tavasz első napján tartott ünnepségre. A csodás fejdísz így fejecskéről fejecskére vándorol, és mindig az előző év győztese választja ki, hogy ki legyen a következő tündérkirálynő. A kiválasztást és a korona átadását pedig nagy lakoma és mulatság követi, vidám játékokkal. Izgalmas, boldog esemény ez!

Hanem egyik tavasszal majdnem elmaradt az ünnepség!

Hirdetés
Folytasd az olvasást

Abban az évben történt, amikor Szellő, a szőke tündérke volt a királynő. Ahogy közeledett a bál napja, egyre többet nézegette magát kicsi, kristályból készült tükrében. Olyan csodásan állt rajta a korona! Úgy szerette volna megtartani!

– Bárcsak örökre az enyém lehetne! – sóhajtozta.

Eljött aztán a nap, amikor fel kellett ülnie egy őzláb gomba kalapjára, a többiek pedig sorra elé tették a virágokat. A sok szép virág közül kettő különösen gyönyörű volt.

Az egyiket, egy sárga szirmú boglárkát Bogi hozta, a kis vörös hajú tündérlány. A másikat, egy kékes, lilás csillagvirágot pedig Csilla.

Szellő hol a boglárkára nézett, hol a csillagvirágra, aztán meg a koronára, majd gondolt egyet és furcsa ítéletet hozott:

– Ez a két virág a legszebb, az biztos! De nem tudok választani közülük. Legjobb lesz, ha rajtam marad a korona még egy évig!

Hirdetés
Folytasd az olvasást

Lett ám erre csodálkozás! Hiszen ilyen még nem volt, amióta világ a világ, hogy a királynő megtartsa magának fejdíszt. Mi lesz így az átadással és a mulatsággal?

– Semmi baj! – szólalt meg a döbbent csendben Bogi.

– Szívesen átengedem Csillának! Csodás ez a csillagvirág, amit hozott, és az ő puha barna hajához a korona is jobban illik! – tette hozzá mosolyogva.

– Nem, nem! – ellenkezett Csilla.

– Legyen csak a tied, Bogi! Megérdemled! Örülnék, ha te viselnéd!

– Szó sem lehet róla! Legyen a tied Csilla!

Szellő egy darabig hallgatta a két tündér kedveskedő vitáját, aztán egyre jobban elszégyellte magát, míg végül el nem törött a mécses. Pityeregve vágott közbe:

– Nem akartam átadni a koronát egyikőtöknek sem! Azért nem akartam dönteni, mert irigy voltam! Ti meg egymásnak ajánlgatjátok, ahelyett, hogy veszekednétek rajta?

Csilla és Bogi meglepve nézte a szomorú szőke tündérkét. Meg sem fordult a fejükben, hogy az irigység miatt nem választott új tündérkirálynőt.

– Maradjon hát a tied! – mondták neki egyszerre.

Szellőnek nagyon jól esett, hogy ilyen kedvesen fordulnak hozzá, pedig tudta, hogy nem viselkedett szépen. Mosolyogva törölgette könnyeit, és csak a fejét rázta. Mégsem tarthatja meg a koronát. Nem lenne igazságos.

A többi tündér közben összedugta a fejét, tanakodtak, tanácskoztak, és aztán gyorsan előálltak a megoldással:

Hirdetés
Folytasd az olvasást

– Legyen hát mindhármatoké! – javasolták, és csengő hangon elénekeltek egy régi, régi dalt, amit csak a tündérek ismernek:

Aki tündér akar lenni,
nem jó annak irigykedni.
Egy Napocska süt a rétre,
virágoknak tengerére.

Egy felhőből jő az eső,
zöldül tőle egész mező.
Megosztoznak a virágok,
így maradnak jó barátok!

Így történt, hogy abban az évben három tündérkirálynő is viselte a koronát. Egyik nap Szellő fején volt, másnap Csilláén, harmadik nap Bogi haját ékesítette, aki aztán megint Szellőnek adta és így vándorolt kobakról kobakra a csodás fejdísz.

A bársonyos fűvel, csobogó patakkal körülvett apró tisztáson pedig boldogan táncolt a tündérnép. Büszkék voltak rá, hogy országukban három királynő is békében elfér.

Ha szeretnél egy virágtündéres étkészletet, nézz szét a Mesetányér oldalán!

Szólj hozzá!