Bársonyos fűvel és egy csendesen csobogó patakkal körülvett apró tisztáson élnek a virágtündérek. Naphosszat kergetőznek, játszanak a réten, könnyű termetükkel ráfeküdnek a simogató szellők hátára, hogy versenyt repüljenek a tarka pillangókkal.
Amikor aztán néha napján egy-egy vándor jár arra nehéz bakancsával, gyorsan keresnek egy-egy szélesebb levelet, hogy meglapuljanak alatta. A virágtündérek ugyanis igen óvatosak ám az idegenekkel. Féltik varázsporos törékeny szárnyukat a durva kezektől.
De ha az ember nagyon kíváncsi, és halkan, puhán járva, hangtalanul mozdulva leül a mező szélén, majd türelmesen vár és jól figyel, akkor megláthatja, ahogy kidugják fejüket a növények rejtekéből. A fiatalabb tündérlányok bizony hamar elunják a várakozást.
Hívja őket a tánc és a móka!
Néha pedig fontos küldetés hajta őket: Megszerezni a koronát, amit csak az viselhet, aki a legszebb virágot megtalálja és elhozza a tavasz első napján tartott ünnepségre. A csodás fejdísz így fejecskéről fejecskére vándorol, és mindig az előző év győztese választja ki, hogy ki legyen a következő tündérkirálynő. A kiválasztást és a korona átadását pedig nagy lakoma és mulatság követi, vidám játékokkal. Izgalmas, boldog esemény ez!
Hanem egyik tavasszal majdnem elmaradt az ünnepség!
Abban az évben történt, amikor Szellő, a szőke tündérke volt a királynő. Ahogy közeledett a bál napja, egyre többet nézegette magát kicsi, kristályból készült tükrében. Olyan csodásan állt rajta a korona! Úgy szerette volna megtartani!
– Bárcsak örökre az enyém lehetne! – sóhajtozta.
Eljött aztán a nap, amikor fel kellett ülnie egy őzláb gomba kalapjára, a többiek pedig sorra elé tették a virágokat. A sok szép virág közül kettő különösen gyönyörű volt.
Az egyiket, egy sárga szirmú boglárkát Bogi hozta, a kis vörös hajú tündérlány. A másikat, egy kékes, lilás csillagvirágot pedig Csilla.
Szellő hol a boglárkára nézett, hol a csillagvirágra, aztán meg a koronára, majd gondolt egyet és furcsa ítéletet hozott:
– Ez a két virág a legszebb, az biztos! De nem tudok választani közülük. Legjobb lesz, ha rajtam marad a korona még egy évig!
Lett ám erre csodálkozás! Hiszen ilyen még nem volt, amióta világ a világ, hogy a királynő megtartsa magának fejdíszt. Mi lesz így az átadással és a mulatsággal?
– Semmi baj! – szólalt meg a döbbent csendben Bogi.
– Szívesen átengedem Csillának! Csodás ez a csillagvirág, amit hozott, és az ő puha barna hajához a korona is jobban illik! – tette hozzá mosolyogva.
– Nem, nem! – ellenkezett Csilla.
– Legyen csak a tied, Bogi! Megérdemled! Örülnék, ha te viselnéd!
– Szó sem lehet róla! Legyen a tied Csilla!
Szellő egy darabig hallgatta a két tündér kedveskedő vitáját, aztán egyre jobban elszégyellte magát, míg végül el nem törött a mécses. Pityeregve vágott közbe:
– Nem akartam átadni a koronát egyikőtöknek sem! Azért nem akartam dönteni, mert irigy voltam! Ti meg egymásnak ajánlgatjátok, ahelyett, hogy veszekednétek rajta?
Csilla és Bogi meglepve nézte a szomorú szőke tündérkét. Meg sem fordult a fejükben, hogy az irigység miatt nem választott új tündérkirálynőt.
– Maradjon hát a tied! – mondták neki egyszerre.
Szellőnek nagyon jól esett, hogy ilyen kedvesen fordulnak hozzá, pedig tudta, hogy nem viselkedett szépen. Mosolyogva törölgette könnyeit, és csak a fejét rázta. Mégsem tarthatja meg a koronát. Nem lenne igazságos.
A többi tündér közben összedugta a fejét, tanakodtak, tanácskoztak, és aztán gyorsan előálltak a megoldással:
– Legyen hát mindhármatoké! – javasolták, és csengő hangon elénekeltek egy régi, régi dalt, amit csak a tündérek ismernek:
Aki tündér akar lenni,
nem jó annak irigykedni.
Egy Napocska süt a rétre,
virágoknak tengerére.
Egy felhőből jő az eső,
zöldül tőle egész mező.
Megosztoznak a virágok,
így maradnak jó barátok!
Így történt, hogy abban az évben három tündérkirálynő is viselte a koronát. Egyik nap Szellő fején volt, másnap Csilláén, harmadik nap Bogi haját ékesítette, aki aztán megint Szellőnek adta és így vándorolt kobakról kobakra a csodás fejdísz.
A bársonyos fűvel, csobogó patakkal körülvett apró tisztáson pedig boldogan táncolt a tündérnép. Büszkék voltak rá, hogy országukban három királynő is békében elfér.
Ha szeretnél egy virágtündéres étkészletet, nézz szét a Mesetányér oldalán!
