Nem is olyan messze, ahol a téli esték fényei a hó fehér leplén csillannak meg és az utcák karácsonyi fényekkel ragyognak, van egy piciny falu. Ebben a varázslatos faluban, ahol a régi épületek falai a mesék suttogását őrzik, élt egy különleges asszony, Anna néni. Ő minden évben, amikor a naptárak a decemberi lapokra fordultak, különös izgalommal megtelve várta a karácsonyt.
Ez a történet is egy ilyen decemberi estén kezdődött, amikor a hópelyhek lassan hullottak, és a város csendje meghitt dallamokat zengett. Anna néni, aki élete során sok-sok karácsonyt megélt már, tudta, hogy ebben az évben valami különlegesre van szükség, hogy megtöltse az ünnepi varázst azok szívében is, akiknek leginkább szükségük van rá.
Az utcában, ahol élt, mindenki ismerte a kedvességéről és meleg szívéről. Ahogy a karácsony közeledett, a szíve mélyén érzett egy különleges feladatot: segíteni egy új szomszéd családon, hogy ők is átélhessék a karácsony csodáját. Ez a család ugyanis, amilyen kedves volt, éppen olyan szegény is.
Egy hideg decemberi napon Anna néni éppen a boltból tartott haza, mikor összetalálkozott a szomszéd kisfiúval, Miklóssal.
– Jó napot, kisfiam! Készülsz már a karácsonyra? – kérdezte mosolyogva.
– Nem igazán. Anya azt mondta, idén nem lesz karácsonyunk – felelte Miklós szomorúan.
Anna néni szíve megszakadt. Még felocsúdni sem volt ideje, a kisfiú máris átvette a csomagjait, hogy segítsen a kedves néninek hazavinni a nehéz szatyrokat.
Anna néni tudta, ez a kisfiú igazán megérdemli a karácsonyt. Amint hazaért, szorgosan tervezgetni kezdte, hogyan fog segíteni ennek a kedves csalásnak abban, hogy ők is boldogan tölthessék az év legszebb ünnepét.
Azonban Anna néni nem egyedül készülődött a kis falu lelkes lakói mind segítettek neki.
Hamarosan elérkezett december 24-e. Szenteste Anna néni bekopogott Miklósék ajtaján.
– Szia Miklós! Gyere, nézd meg, mi van itt kint! – invitálta izgatottan.
Kint a közösség tagjai gyönyörűen feldíszített fát állítottak, alá pedig szebbnél szebb ajándékdobozokat helyeztek. Az asszonyok illatos bejglit, rétest, mézeskalácsot sütöttek.
– Ez mind nekünk? – kérdezte Miklós széles mosollyal az arcán.
– Igen, kisbarátom! A karácsony a szeretetről szól, és mi mindannyian gondoltunk rád – mondta Anna néni.
Miklós és az anyukája a meghatódottan, könnyeikkel küszködve köszönték meg a meglepetést. A falu ezen a napon együtt ünnepelt. Miklósék kicsiny házában ugyanis sokan elfértek. Nem számított semmi más, csak az, hogy ennek a kedves családnak igaz örömet okozzanak. Az este tele volt nevetéssel, énekkel és meghitt beszélgetésekkel.
Mikor elcsendesedett az este, Anna néni Miklós mellé ült.
– Tudod, kisbarátom, a karácsony igazi varázsa nem a fényekben vagy az ajándékokban rejlik. Hanem abban, hogy együtt vagyunk, és szeretjük egymást – mondta melegen.
Miklós bólintott, és boldogan ölelte meg Anna nénit.
Ez a karácsony mindenki számára emlékezetes maradt, hiszen megtanította a falu lakóit, hogy a legnagyobb ajándék a szeretet és az összetartozás érzése.
