A kis mókus dideregve,
keresi, hova mehetne.
Az odúját nem találja,
fázik apró füle, lába.
Mi lesz vele fagyos télben,
meleg otthon nélkül, étlen?
Hová tűnt el kedvenc fája,
s véle elemózsiája?
Odaugrik tapsifüles,
otthona a tágas üreg.
„Hol egy elfér, elfér kettő,
élelmet majd nyújt az erdő!”
A kis sün is csatlakozik,
ő is szívesen osztozik.
„Vackom tágas, puha, meleg,
találunk neked ott helyet.”
Bagoly doktor mindezt hallva,
így szól „Van gyógyír e bajra!
Másik odú kéne néked,
egy öreg fán láttam épp meg.”
Ennél jobb hír nem is lehet,
el is indul a kis menet.
Rá is lelnek nemsokára,
kis mókus új otthonára.
Tapsifüles, bagoly, süni,
az éléstárat csurig tölti.
Barátjuk már nem didereg,
boldogan mond köszönetet.